Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-27 / 8. szám

— 30 —

szerint legjobb, legtartósabb s aránylag még sem drágább öltözéket kapnánk akkor, ha minden kerületi parancsnoknak kellene gondoskodni zászlóaljai felöltöztetéséről, még pedig a mintául kapott öltönydarabok szöveti és csinálási minősége - szerint. Mintául pedig azon szövetet kellene választani, mely honunkban legjobb minőségű. Ezen eljárás honi iparunknak uj lendületet adna, pénzünk honn maradna, s honvédeinknek mégis jobb, tartósabb és igy aránylag bizonyosan olcsóbb öltözéke lenne.

Videant consules. N. N.

Magyar képviselőház.

A folyó hó 21-én tartott ülésben megkezdődött az évi költségvetés tárgyalása. Magyarország rendes jövedelmei a folyó évre

159.971.000 fttal vannak előirányozva. A költségek összege még nem tudható biztosan, miután a delegátiók most dolgoznak a közösügyi szükségletek megállapitásán. Annyi már is tudva van, hogy rendes kiadásainkon felül 18 millió fog maradni quo- tánk fedezésére, mig a múlt évben csak 14 millió maradt. A belkormányzat terén is több kiadás van előirányozva a tavalyinál, mintegy 8 millióval. Következőleg országos jövedelmeink 12 millió emelkedést mutatnak.

Figyelemmel fogjuk kisérni a részletes tárgyalást is, és följegyezzük az egyes tételeket.

Az átalános vitánál S i m о n y i Ern ő lépett föl a szélsőbal oldalról és azt indítványozta, hogy a költségvetés ne szavaztassák meg, mivel neki nincs bizalma a minisztérium képességeihez.

Hibául rótta föl, hogy külügyekben nem tudunk nagyobb befolyást szerezni; hogy belügyi reformjaink: a törvényszékek s törvényhatóságok rendezése még mindig késik, hogy utaink rosszak és hogy népnevelésügyünk sajnálatos. Kárhoztatta a sok miniszter változást is. Szerinte Kerkápoly, Slavy, Go- rove miniszterek igen kitünőleg betöltötték elébbi állomásásaikat ; mig mostani helyeiken kezdők. Ez utóbbi vágásra nagy tetszéssel felelt Kerkápoly miniszter, midőn sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy Simonyi ur, a ki most a kormánynak uj tárczákat vállalt tagjait—Kerkapolyt, Szlávyt, Gorovet — elébbi hivatalaikban oly nagyon helyükön látta, ebbeli elismerését nem nyilvánitotta már egy évvel elébb, mikor az illetők még elébbi állásaikon voltak és ez elismerés folytán talán ott meg is maradtak volna.

Kerkápoly után M á r i á s s у Béla baloldali a következő figyelemre méltó szavakkal kezdette beszédét:

Európában két budgetforma jött szőnyegre, az egyik az organikus, a produktiv irányú budget, mely tekintetbe veszi az ország erejét; a másik a pazar, könnyelmű budget, mely a pillanatnyi szükséglethez méri r kiadásokat. Magyarországnak az előbbire van szüksége, mert mi csak a deficzitet vettük át; segíteni kell tehát az ország helyzetén. S miután a de- íiczit már e budgetben fenyeget bennünket, és minek utána ha fontosságot tulajdonítunk azon levélnek, melyet Európa most legnagyobb hatalmú kabinetje a parlamenthez intézett, és melyben azt irta, hogy ő Németország történelmét úgy akarja bevégezni, vagy oly alapot akar annak adni, a hogy ezt tette Porosz- országnak történetével ezelőtt 170 évvel, s ha a német történelmet úgy akarják folytatni, akkor bizony nekünk igen sok pénzre lesz szükségünk arra, hogy önállóságunkat meg birjuk védeni; mert akkor, ha Poroszország oly nagygyá akarja tenni Németországot mint a mily nagygyá tette aránylag Poroszországot; akkor bennünket elnyeléssel fenyeget. De ha ez nem volna is, itt van kelet helyzete, melynél nekünk nem lehet nézőkként semlegeseknek maradnunk, miután itt legerősebben és legközelebbről vagyunk érdekelve.

L a p s z e ш I e.

A „Krönstädter Ztg.“ tegnapelőtti számában két közleményt hoz ellenünk.

Tiszteséges polémiát mindig szívesen fogadunk,

mert eszmecsere által tisztulnak eszmék és helyzetek s érvényesülnek a közügy leghasznosabb reformjai.

Hauem üres locsogás-fecsegésre, férfiatlan szó- szátyárságra időt és tért nem vesztegetünk.

Ennyit egyszer mindenkorra.

Említett közlemények másodika részint a lapunk 6-ik számában megjelent „0 és uj szászok“ czimü czikk, részint az 5-ik számban olvasható hétfalusi levél ellen polemizál.

Utóbbi részét a csángókra bízzuk; majd megfelelnek ők magokért. Az elsőt illetőleg következőkre liuzzuk össze észrevételeinket.

Nem igaz, hogy Zápolya János bitorló (Usur- pátor) lett volna, mert Magyarországnak törvényesen választott királya volt. Tudjuk, hogy az önök elkii- lönözöttsége annyira ment, miszerint még históriájuk is más van mint nekünk; de mi már csak a miénkhez, az érvényeshez, tartjuk magunkat.

Aztán ha az ó szászok ősei csakugyan bitorlónak nézték, mért mentek elébe az ország túlsó széléig : térdepelni, eskiidözui, siránkozni ?

Ez az a politika, melyet, legszelidebben szólva, ma is férfiatlannak tartunk.

Felhozza még czikkiró János király ellen, hogy a törököt behívta. Bizony be az. Hanem hát a másik rész meg a németet hivta be. Es ha a magyarság- ügy gondolkozott volna, mint önök közül sokan most : hogy szabadságnál és az európai nemzetek iránt való tekintetnél többre becsülte volna a hatalmat és fajbeli rokonságot, — akkor szövetkezett volna a törökkel még Mátyás korában; s bizony más történetet írtak volna Európának Schlosser meg dr. Teutsch.

Aztán ha János király behozta a törököt, — mások, a kik közül vagy egynek csak hallották önök hírét, —behozták 49-ben a muszkát. Ezt sem kell elfelejteni.

Egész czikkével, de különösen azzal mutatja ki czikkiró a foga fejérit, hogy szász szabadságról (sächsische Freihet) beszél.

Ez a megcsökönyösödött ó szász idea, melyet erőnk szerint elverni mindig hazafikötelességuek ismerünk.

Honnan a patvarból szerezték önök szabadságukat, ha nem Magyarország alkotmánya adta és nem Magyarország hadserege védte meg az önök számára? Es mikor volt önöknek szabadságuk, ha nem volt az országnak ?

Erre csak az a cadentia, jó uram, hogy a mig Magyarországnak lesz szabadsága, addig lesz önöknek is ; ha pedig Magyarország elveszti, nem védelmezi meg azt sem a brassói szász, iparegylet, sem a vitéz „Kronstädter Zeitung“.

Az ösmeretes szász fegyverek közé tartozik az is, hogy többször hivatkozik czikkiró ellenünkben egy itteni román férfira. így ment ez kicsiben és nagyban : ha a magyarok ellen kellett felizgatni, hízelkedtek a románnak, aztán vitézül bebúttak a háta mögé.

Föltesszük, hogy megösmerték már a románok ezt a politikát. De minket az sem ingatna mog, ha ezután is engednék még magukat fölhasználtatni önök által. Sajnálnék, de azért küzdenénk ép úgy meggyőződéseink mellett s vívmányainkból részesitenők egyaránt az ország minden lakóját.

Hanem extrawurst nem lesz többé ; azt 48 kitörölte az ország étlapjáról.

Vidék.

Felnőttek oktatása.

A felnőttek okatásához nagy buzgalommal látnak hozzá vidékünkön is. Előadókat és helyiséget majd minden községben könnyen találni; sokkal nehezebben megy a hallgatók toborzása.

A F.-Fehérmegye-, Brassó- és Fogarasvidéki tan- felügyelőséghez beérkezett adatokból közöljük azon községek névsorát, a melyekben tényleg meg van kezdve az oktatás.

F.- Fej ér ben; Szárazpatak 20 magyar, Hévíz 3 magyar, Karatna 10 magyar, Voldort 18 román hallgatóval. Brassó vidéken: Földvár 17 román hallgatóval. Fogarasvid.éken: Streja Cartisiora 34 román, Ó-Sinka 34 román, Sierkaitza 62 román hallgatóval.

Ezeken kívül még 49 község jelentette be, hogy helyiségről és előadókról gondoskodott s igyekezni fog hallgatókat is toborzani.

Lesz gondunk közölni az újabb eredményeket; egyszersmind nyilvánítjuk — a mi úgy is tudható — hogy más tanfelügyelöségek e nemű közleményeinek is szívesen nyilunk tért.

CsikSZékbŐI, 1871. január 20. Azok a cs. kir. vitéz csendőr urak! . . Közelebbről a kászoni állomás-parancsnok, méltóságára nézve „Führer“, azon állított okból, hogy az ottani dúló volna az oka, hogy az előbbi parancsnok más állomásra tétetett, a dulót előbb szóval, aztán tettlegesen megtámadta s végül az utczáról, nyakravalójába fogódzva, börtönbe hur- czolta, s az esetet megnézni jött dulónét is férje után

a börtönbe lökte, egyszersmind kijelentvén, hogy vele sem a dúló. sem a magyar kormány nem rendelkezik, hanem a bécsi hadügyminszter. Foglyait végre csak másnap, a királybíró közbenjöttével bocsájtotta ki.

Az eset fel van jelentve a királyi biztossághoz, . s kíváncsian várjuk, kap-e s minő elégtételt a dúló és neje? De másfelől kiváncsiak vagyunk arra is, hogy meddig szándékozik a kormány ily közegek által védetni a közbiztonságot ?

Nálunk a csendőrség még máskor is jött más dulóval összeütközésbe a felett, hogy ez neki parancsot osztani bátorkodott, s ha igy haladunk, maholnap szépen túlhaladjuk az ötvenes évek élményeit.

Azt felfogjuk, hogy a csendőrség, mely mai napig császári királyinak neveztetik, melynek szabadsága van a magyar hatóságokkal németül levelezni, mely önálló testületében saját külön tiszteitől függ s melynek szolgálatát a hatóságok nem parancs, hanem megkeresés által vehetik csak igénybe, régi dicsőségéről néha-néha megemlékezve s látva, hogy „Erdélyország“ boldogitására minden unió stb. daczára fentartatott, isten választott népének tekinti magát : de nem értjük s még kevésbé tudjuk menteni, hogy a kormány a non plus ultra alkotmány és szabadság negyedik éve végén sem látja eljöttnek az időt, melyben az absolutismus ezen vak és, mint látszik, még most is a bécsi lmsos fazakakért rajongó eszközét eltörölje, vagy legalább reorganizálja.

h ti 1 f ö I ti.

Mündienbо 1 jelentik f. hó 21-röl, hogy a bajor követek kamarája a német szövetségbe belépésre vonatkozó egyezményeket 102 szóval 48 ellenében (névszerinti szavazással) elfogadta.

Vilmos király végrehajtotta azt, a minek bekövetkezése úgy is bizonyos volt, a német sereg győzelmei óta: fölvette a német császári méltóságot. Császári izenetben adja tudtára alatvalóinak és a világnak ezen fontos lépést.

„A német fejedelmek és a szabad városok azon felszólitást intézték hozzánk, bogy a német birodalom visszaállitásávál a hatvan évnél tovább nyugodó császári méltóságot megujitsuk és elfogadjuk“ — szól a proklamatió. tís Vilmos engedve e felszólításnak, elfogadta a császári méltóságot — nem azért, hogy uj császárságot alapítson, hanem, hogy megujitsa a hajdanit.

A szabadelviisóg nem nagy örömét leli benne, a nép jogainak tiszteletben tartására pedig nem a legjobb jel, hogy Vilmos király elégségesnek tartja csupán a német fejedelmek és szabad városok kivánatára hivatkozni, mig magáról a népről, a népképviseletekröl egy szóval sem emlékezik meg.

Mindamellett a jó poroszok felejtik most az alkotmányos jogokat és következőleg örvendez országos képviseletük:

„Felséged legmagasabb üzenetét, melyben a német nemzettel a német császári méltóság megújítását és elfogadását tudatja, a porosz képviselőház örömmel üdvözölte, hálával telten isten kegyelmes vezényletéért, mely felségednek a német birodalom helyreállítását megengedte.“

„Hódoló helyesléssel és örvendező hálával üdvözöljük Felséged magasztos szavait, melyek a haza iránt odaadás és hűségtől áthatva, a német nemzetnek Felséged és utódainak császári jogara alatt áldásos jövőt ígérnek a nemzeti jólét, szabadság és erkölcsi- ség terén a nagy kulturnemzetek békés versenyeben.

„A béke e müvéből a porosz nemzet képviselőinek is becses rész fog jutni feláldozó odaadásáért a közös német haza iránt s a német országgyűlés magasabb feladatának teljes elismerésében.

„Legyen megengedve Felségednek isten jóságos vezetése alatt nem sokára mint dicskoszoruzott győző hazatérni a csatából vitéz hadseregünk elén es még számos békés esztendőkön át uralkodni mint nemet császár ёз porosz király egy hü nemzet hálája és szeretete által támogatva. Legmélyebb hódolattal maradunk császári Felségednek stb.

Legifjabb.

Bécs, jaa. 22. A „N. fr. Pressernek Páris keleti frontjáról e hó 18-áról kék levelei túlzottaknak mondják a párisi tüzve_ szélyekről szóló hireket. Minden este ütött ki néhány helyütt tűz, de ezek nnnd jelentéktelenek voltak. Rosny és Noisy erődök már csak egy-egy 24 fontos ütegből tüzelnek. Ezeken alul a Redoute de la Boissiere mögött terjedelmes helyek vannak elkeszit-