Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-27 / 8. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 8. szám. Péntek, január 27. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, jeedelen és pénteken. Ára: Egész évre . 6 ft. — kr. Félévre . . 3 ft. — kr. Negyedévre . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői és kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos gannond sorért, vagy annak helyéért 1 kr.— (t —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kainner nyomdájában. Rövid észrevételek a m. k. honvédség egészségügyéről. (Folytatás). Lám az állam minden rendű hivatalnokát a legn agy óbbtól a legkissebbig kellően díjazza, jelenéről és jövőjéről gondoskodik s csak is a különben is elég áldozatot hozó orvosi rendtől kiváuna csaknem lehetetlent? Két urnák bajos egyszerre szolgálni. Qui nmltis servit nemini servit et pluribus in- tensus minor est ad singulos sensus. Ez ügy rendezésének meg kell történnie, ha védintézetünk sajnos egészségügyi állapotán segíteni akarunk. A gépésznek tudnia kell, hogy készülő gépéből egy lényeges alkatrésznek sem szabad kimaradnia, ha attól kellő működést akar várni. Az egészségügy oly lényeges alkatrésze ! a honvédelmi gépezetnek, hogy annak leg- czélszerübb rendezése kiáltó szükséggé vált, ha mulasztási bűnbe nem akarunk esni. A honvédorvosok számára legközelebb kiadott szolgálati utasitás forduló pontot képez ezek eddigi állásában. Ezen utasitás 4. §-ban ki van mondva: „magánorvosi gyakorlatot — a mennyiben hivataluk pontos teljesítése megengedi — korlátlan űzhetnek“. Ezzel tehát egyszersmind ki van mondva, hogy első és főkötelességök a szolgálat, magángyakorlatuk pedig lényegtelen mellékes dolog. Ha ezzel összehasonlítjuk az 1869. év május havában kihirdetett pályázat e szavait: „Magánorvosi gyakorlatuk alig kor- látoltatván, helyzetük már magánorvosi gyakorlatuk által is biztosítva leend“ —mindjárt kitűnik a nagy ellentét. Kitűnik belőle az, hogy a honvédorvostól nem kívánnak kevesebbet, de sőt sokkalta többet, mint a hadseregbelitől, kinek ugyanazon teltétel alatt szinte meg van engedve a magángyakorlat. Tehát ezen egy pontban van analógia a kettő között; de nincsen aztán analógia sok más pontra nézve ; mert míg a honvédorvos egyedül van hivatva, nemcsak az állandósított század körül, de az ezeret több százzal meghaladó legénységnek összpontosítása idején is az egészségi szolgálatot végezni, — addijï a k. hadseregbeli minden ezrednél nagyobb számmal lévő orvosok közt eloszlik a szolgálati teendő. (Hogy kórházi szolgálatot nem tesz a honvédorvos, az neki nem könnyebbségére, de sőt alkalmatlanságára van, mert szívesebben gyógykezelné a maga embereit saját kórházában, mintsem azoknakgyógykezelésére a polgári kórházban — a szolgálati utasitás 21. §-a szerint — felügyeljen, mi utóbbit a kórházi orvosok nem szívesen néznek, s a mi már is több kellemetlenséget idézet elő.) Mig a k. hadseregi orvosnak rangjához mért rendszeresített fizetése, szállása, tiszti szolgája, előléptetési joga és nyugdíj képessége van, addig a honvédorvosnak hasonló és még több szolgálati kötelességei mellett, mind ezen beneficiumai nincsenek. Ugyanazért ha honvédségünk egészségügyének elodázhatlan rendezését czélszerüen akarjuk keresztül vinni, legelőször is a hon- véd-miniszteriumnál egy egészségi osztályt kell felállítani kevés, tapasztalt és képes szakemberekből; 2-szor a honvédorvosok állását a hadseregbeliekénél, ha nem is jobbá, de legalább ezekével minden tekintetben egyenlővé, a magángyakorlattól függetlenné kell tenni, hogy idejöhet és képességüket kizárólag a honvédszolgálatnak szentelhessék; 3-szor a még ezután kinevezendő zász- lóalji orvosoknál arra kell főkép figyelni, hogy necsak orvos-, de egyszersmind sebészi tudorok is legyenek, mert a sebészet alapos ! és a tudomány legújabb fejlődésének meg- ; felelő ismerete egyik nélkülözhetlen kelléke a hadi orvosnak; 4-szer. Minden zászlóaljnál rendszeresittessék egyidejűleg a zászlóalji főorvosi állomással egy, sebészekből betöltendő, alorvosi állomás is, a szolgálat pontosabb teljesítése czéljából; 5-ször. Az egészségi legénység tanítása kezdessék meg mielőbb a zászlóalji orvosok által, hogy azok legyenek betanítva már jó eleve az ápolás és sebészet legszükségesebb elemeibe ; 6-szor. 1 Küldessenek meg minden zászlóaljnak a hadi sebészetben szükséges eszközök és kellékek. A honvédség ruházata körül tett tapasztalatokat illetőleg sajnálattal kell említenünk, miszerint e tekintetben nagyon sok kívánni valónk van. Ugyanis a köpenyek gyönge, könnyű posztóból, a zubbonyok pedig gyér flanelszövetből állván, nemcsak hogy nagyon hamar elszakadnak, de az által, hogy a testet , a zordabb idő ártalmas befolyásától alig védik, a legénység egészségét koczkáztatják. A szegény vörös nadrágok pedig nehány hónap alatt színtelen rongygyá válnak. Azonban a mi az egész öltözékben legrosszabb az a lábbeli. A czipőknek rosszasága minden fogalmat felülmúl. A lehető legrosszabb bőrből, lehető legrosszabban összetákolva, csirizéivé, megkapja a honvéd a pár czipőt s alig jár benne néhány hetet, már is lábujjai és talpa meztelen maradnak. Ily öltözékekkel aztán csak egy téli hadjárat kellene, s pár bét alatt könnyen meglehetne számítani a harczképes honvédeket. A ruházat kérdése a honpolgárok zsebét I és egészségét legközelebbről érdekel vén,jó lenne arra figyelni, hogy az öltözék mind szilire, mind szöveti minőségre czélszerü és tartós [legyen, a mi jelenben épen nem. Nézetünk TARCZA. Az én gyermekkori jó barátom. (Folytatás.) Az én bátyám jövendölése a háború felöl nem tölt be; ö sem azért mondotta, mintha hitte volna, hogy a honvédeknek ne lenne egyéb dolguk, mint hogy épen legyenek. Szomoritó hírek jöttek minden oldalról. Később még addig kevéssé ismeretes nevek is merültek fél, mint: Urbán, Heydte, Gedeon s mások a kiknek nevei ha másutt nem is, de a Luczifer históriájába biztosan fel vannak jegyezve az utókor számára. Mindinkább bonyolódtak a dolgok; a magyar kénytelen volt jogait, a szentesített törvényt védeni. A gond és bánat újból beköltözött házunkba. Egy reggel be áll Jancsi az atyámhoz. Megkö- vetem alásan a tekintetes urat. Mi bajod Jancsi barátom ? Hát instálom, úgy hallottam, háború lesz. Bizony barátom, úgy állanak g. dolgok, hogy azt ki nem lehet kerülni. A 11-dik zászlóaljnak és annak a melyikben az urfi van, hallom, el kell menniük. Innen barátom más nem is igen mehet, mert azon kivül csak még az a nehány huszár van. Hát instálom én azt gondoltam. Mit gondoltál Jancsi? Hát instálom .... ügy látszott elfelejtette a mit mondani akart, mert egyik kezével nagyon keresgélt a mellénye zsebében, a másikkal meg a fejét vakarta. Ко már mond meg Jancsi a mit akarsz. A fiú beállott honvédnek, azon változtatni nem lehet, nem is akarok. Háború lesz, s hogy neki is el kell menni az természetes, hát ha valamit tudsz, csak mond meg. Hát instálom, ha nem veszi hálátlanságnak és meg nem haragszik, itt meg megint megállót s a kéméncze oldalát kezdette piszkálni. Én nem tudom Jancsi mit gondoljak, te örökké tisztán, világosan beszéltél velem, nem is haragítottál sokszor meg, hálátlanságot meg épen nem teszek fel róllad. Hát nézze meg a tekintetes ur, nekem is el kell menni honvédnek ... A kemenezének beszélt s nagyon vakarta az oldalát. Az urfit nem akarnám egyedül hagyni a háborúban ; be állok abba a századba, a melyikben ő van, hátha szolgálhatok neki valamit, hogy ne legyen egyedül, ha valami baja kerül. Bizony emberséges ember vagy te Jancsi; áldjon meg téged az isten. Megfogta a kezét s igaz atyai szeretettel nézett a még mindég a kemenczével foglalkozó Jancsira. Igaz, hogy most bajos cselédet kapni; de hát a kis urfi majd utánna lát a marhának, ö jól tudja,hogy és miként kell; a leányokkal csak elvégzik valahogy a dolgot. Ekkor úgy lehet reám gondolt, mert nagyon el kezdett zo- ko gni, s nem győzte szemét inge ujjúval törölgetni. Ott állott egy jó óráig, a nélkül, hogy valamit szólott volna. Az öreg is csak járt le és fel a házban ; néha-néha meg állott Jancsi előtt — végi g nézett rajta. A füst roppant nagy volt a szobában. Végül j Jancsi meg fogta az öreg kezét, még egy kérésem van a tekintetes úrhoz, lia az isten vissza találna hozni, tudja hogy nekem a ténsurékon kivül nincsen senkim a világon ; engedje meg, hogy jöjjek a házához. Mindig édes fiam, éjjel és nappal nyitva az én házam előtted ; segítsen a mindenható, hogy minél hamarább jöjj vissza. Még egy pár isten áldását kívántak egymásnak. Jancsi körül nézett, úgy lehet, a gyermekkorától ismert bútortól is búcsút vett; avval kiment. Nekem sok beszélni valóm volt Jancsival, siettem utána, a pajtában találtam, nézte és simogatta kedvenczeit. Az atyja teheneiből még csak kettő volt, az egyik, Bingyó, egy az előtt nem sokkal járványmarhavészben elhullott volt. Leültünk ketten a jászol szélére és ott lelkemre kötötte, bogy ügyeljek a marhára. Legyen minden estve vetve alajuk, legyenek szépen megtakarítva, rendesen itatva és etetve; azt se feledjem el, hogy minden pár előtt egy darab kősó legyen felkötve. Elmondotta, hogy ö ügyelni fog a bátyámra, s vele együtt minél előbb haza jön, aztán megint úgy élünk mint az előtt. Még az nap felöltözött az én Jancsim vasárnapi ruhájába. Elmentünk együtt a zászlóalj parancsnokához, és beíratta magát oly feltétellel, hogy őt bátyámmal egy szakaszba tegyék, a mi pontosan meg is történt. (Folytatása következik )
