Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-08 / 63. szám
— 250 — get tesznek, miután a nélkül is folytonosan katonai lag gyakorolják magukat, béke idején a tettlegei szolgálattétel s az őszi gyakorlatok alul fölmenti. Vidé к. Nagy-Baczon, 1871. Julius 30. Alakítsunk „Árvákat, szegényeket gyá- niolitő egyletei !“ Erdövidck néptanítói, Lelkészei és nevelésügy-barátaihoz ! Ha komolyan egy pár futó pillantást vetünk Erdövidék községein s megtekintjük ezeknek külön bözo rangú és rendű polgárait, lehetetlen meg nem győződnünk, mikép találunk, kik örömben, gazdagságban élnek, őseiktől kincset, vagyont örököltek ; kik a nyomort, nélkülözést csak nevökrol ismerik ; de találunk olyakat is, kiknek egész élőtök nyomorúság — Ínség — nélkülözés ; kik alig szerezhetik meg azon falat-kenyeret magok és családjok számára, melylyel életüket mentik meg az éh-haláltól ; találunk mondom ilyeneket sokakat, — igen — vau gazdag és szegény, mert a szerencse nem kedvez ; mindenkinek egy arán ! Többször akarám megpendíteni ez ügyet, de í gondolva, hogy lesz nállamnál tekintélyesebb egyén, 1 ki ezt teszi, elhagytam ; most azonban meg unva a j várakozást, bátor vagyok tisztelettel kérni fel a „Nemere“ tekintetes szerkesztőségét soraim közzé tételére, bizva azon reményben, hogy akadok még ügy barátokra, kik velem együtt szivükre vévén az ár- i vák és szegények helyzetét indítványomban segédkezni fognak. Alakítsunk tehát : Árvákat, szegényeket gyá- I molitó egyletet!“ Nem czélom itt fejtegetni ennek hasznát, hisz azt minden józan gondolkozásu egyén felfoghatja ; nem szólok az árvák és szegények sorsáról, mert tudom, meg vagyok győződve, hogy ezt mindnyájan érzitok, érzi a ti lelkűtek ; csak arra kívánom felhívni a néptanítók, lelkészek és nevelésügybarátok figyelmét: esekély jövedelmeinkből, melyhez ugyan véresverejtékkel jutunk, — juttassunk azon szegény gyermekeknek, kiknek nincs hová fejőket lehajtani, kik szegénységük nyomán nélkülözik az oktatásbaui részesülhetést — juttassunk nekik, hisz az ur adakozásunkat visszafizeti, igyekezetünket megsegíti ! Ezen alakulható egyletünknek nem lenne czélja bársonyköntöst adni a szükölködökre — csupán — ha jelenleg nem is, de idővel — ellátni őket a szükséges taneszközök és ruhával ; ezt pedig, egyesítve erőinket, igen könnyen tehetnek a következő módon : Vegyük például, hogy Erdővidéken 16 tanító s ugyan ennyi lelkész működik, csak ref. vallásu, ha már most személyenként minden hóban 30 kraj- czárt térnénk ez alapra, ezt pedig minden nagy megerőltetés nélkül tehetjük — az első évben béjöne 115 frt. 20 kr. o. é. a mely összegnek az első 4 évben csak egy harmada osztatnék ki segélyül. Bizonyosan sok árva és szegény könycseppjeit volnánk képesek felszántani! Ezen összeg hitem szerint, a népnevelés ügy barátai a lelkes világi urak nemes hozzájárulásával is tetemesen szaporodnék. És most nem fárasztom tovább a t. olvasó figyelmet, csak azon egyre kérem föl különösen t. tanító pályatársaimat, tegyék magokévá az ügy fontosságát, mely által midőn a népnevelésnek is lendületet adhatunk, más felöl tetteinkért sok árva és szegény fog könnyeivel áldani! A lelkész urak pedig szószékeikről, honnan oly sokszor hintik vigasztaló szavaikat ez ügyefogyottak és nyomorultakhoz, hívják fel a tehetösbbek fiyelmét az ügyiránt, nyerjék meg az adakozásra, hisz egy hónapban 30 к raj- czárral megmenteni egy éhezőnek életét, s e mellett alkalmat nyújtva nekik a fejlódketésre, a legnagyobb keresztyéni erény, a legszebb kegyesség. Es végre midőn azon őszinte, tiszta szívbe' eredő kívánságomat fejezem ki, hogy szavaim uc essenek terméketlen köves földbe, a teendő fáradsághoz adjon az ég erőt, kitartást, — bátor vagyok tudatni, hogy folyó évi október hava első napjaiban az aláírási iveket minden erdüvidóki tanitótársaimnak megküldöm, kik szivükre vévén az ügyet igyekezni fognak minél több tagot szerezni községeikben, s ha ez meg lett, szíveskednek tudatni velem az ügy állását, hogy az akkorig elkészült alapszabályokat is szervezhessük. Tanítók! lelkészek! nevelés barátok! sok szegény és árva sir, siessünk őket megvigasztalni ! — J ó z s a Mihály s k. tanító. Székely-Udvarhelyit, 1871, aug. 5. Gazdasági iskolák. Hány ember szólalt már fel az iránt, hogy nálunk egyik legégetőbb baj a gyakorlati, reális tanintézetek hiánya! gymnasiumaiuk, jogakademiáink csak lennének, de real-, gazdasági és ipariskolánk alig van. Pedig nálunk országszerte a föld, a gazdaság s nyers terményeinknek ipar általi értékesítése tenné a vagyon s életmód alapját, s ennélfogva épen oly tanintézetekre lenne leguugyobb szükségünk, melyek az okszerű gazdaság s iparosság fejlődését segítenék elő. Nagyon elmaradtunk, — véghetetleu sok tcuni valónk van e téren ! Ennek tudatában örömmel szemléltük, hogy néhai B. Eötvös, volt közoktatási miniszter a múlt évben a székelyföldre is egy pár gazdasági szakiskolát terveit ; sőt ha jól vagyunk értesülve, S.-Szt.- György, Kézdi-Vásárhely, Csíkszereda és Gyergyó- szentmiklós községekkel ily iskolák felállítása iránt boldogult minister szerződéseket is kötött. Ibiiben áll jelenleg e fontos ügy? közel van a valósításhoz, vagy talán össze ment? erről semmit sem tudunk. Az mindenesetve aggasztó, hogy annyi idő óta semmi mozdulást sem látunk ; még a sajtó is, mely minden aprósággal foglalkozni szokott, egészen hallgat az érintett gazdasági illetőleg ipariskolákról. Igen szükséges volna pedig e fontos ügyet minél gyakrabban s részletesebben szellőztetni. Mily alapon folyt a tervezgetés, van-e valósággal szerződés, mit tartalmaz, mily körűek lennének ezen gazdasági és ipar- szakiskolák, legalább vázlatban raegállapittatott-e valami tanterv s. a. t. mindezeket nyilvánosságra hozni s felkellene fejteni. Az érintett tárgy bizonyára elég életbe vágó, kivált reánk ^székelyekre nézve s hogy megtudjuk, miben áll. Epen azért nem kétkedem, hogy t. szerkesztő ur szívesen felvesszi becses lapjába fennebbi, interpellátiólioz hasonlító soraimat, s hiszem, hogy valamelyik oldalról mielőbb kapunk valami felvilágosítást. Akkorrá ! fenntartjuk további hozzászólásunkat. Z. Bácsiul il, 1871. Augusztus hó 3-áu. az istennek. Kedvelt embere voltam a magos köröknek, reméltem, nem hagynak egészen elsülyedni. Csalódtam: az ösniert körökben mindenütt hidegen fogadtak. Eleinte még egy-egy ebédre meghívtak, de egyéb szükségeim fedezésére apróságaim sőt ruháim is eladtam. Ekkor aztán ritkán kaptam lionn esmeröseiráet • a szolga a lépcsőkön tudatta, hogy nincs honn senki. Ha vagy-egyet véletlenül megleptem, külön szobában adattak ennem. Ez sértett; meg akartam szégyeniteni s vakmerőeu betolakodtam a társaságba. Orrfintorgatással és hideg arczokkal találkoztam. Elmenetelemkor a szolga utánam hozta székemet és- szégyen gyalázat- szemem előtt lekefélte. Nevetséges ! Mig mindenem volt, mindennel kínáltak, most hogy koldus vagyok, elhajtanak. Keserűen nevetett a báró, és hirtelen még ivott két pohár bort. Minket sem ölt a tréfa. Barátunk, ki a báróval megkezdette a beszédet, előadta, bogy S.-be szándékozik menni és örülne, ha a báró urat utitár- sul megnyerhetné. A báró készen volt, úgy sincsen itt is mit keressek barátom, elmegyek jószivvel. Kevés idő múlva barátunk és a báró elindultak. (Folytatása következik.) Felvilágosítás. j A „Nemere“ 55-ik száma vidék rovatában bácsfalvi községi tanító Fejér Gyula ur által az erdő ! kímélés érdekében egy czikk jelent meg, melynek egyes részei közt a következő is hangzik, és pe- : dig igy: Ugyanis falvainkban szokásban van a ro- j máuok részéről husvétkor, a magyarok részéről pe- i dig pünköstkor, minden évben szép növésű ifjú te- '■ nyőket vágatni ; s ezek részint a templomidisz emelésül — részint pedig az egyházi és világi elöljárók megtiszteltetéséül, amott a templomokban beun és az ajtók előtt künn, emitt — az Illetők utsza kapuja és házajtaja elé, felállítva elhelyezni. Ezen soraiban czikkiró urnák részint igaza van, mert azon ősi szokás, hogy itten a templomokban benn és azok ajtaja elett künn, husvét és pünkösdkor diszemelésül zöldágak helyeztetnek el. az — elvitázhatatlan tény ; de a községi elöljárók utsza kapuja és háza ajtaja elé elhelyezett zöldágakat czikkiró ur — csak álmában, láthatta. Továbbá megemlíti czikkiró ur azt is, hogy > nálunk ama körülirt czélokra az idén körülbelül 40 darab szép uövésii fenyőfa fordittatott, — s egyszers- ; mind a brassóvidékén lévő többi 9 magyar községe- ; két is együtt értve (folytatja) hogy ha most azon körülményt vesszük, hogy ezen ősi szokás még 50 évig fönn áll, akkor erdőinkből kipusztul 40.000 oly ía, ni eh népünknek sok ágbeli faigényét s majdnem egyetlen jö\ edelem forrását jelentékenyen csonkítja etb. 1 J ' Mindezekre pedig én csak annyit akarok mondani hogyha az erdő kezelés a többi érdemes községek területén is oly formán történik mint Bácsía- lubau, akkor tessék elhinni t. tanitó ur, hogy a jö- vendöbéli nagyszerű kár kiszámításával még à danán is túl vetette a sulykot, — a min csodálkozni azonban nem lehet, azért, mert a t. tanitó urnák az itteni erdőtélé ügyek kezeléséről semmi alapos tudomása nem lévén — csak jó indulatnak vehető _ h °ë-y »az erdő kímélés érdekében“ becses czikké- nek fogalmazásával a drága időt vesztegetni szives- kedett. — 8 én, pedig hogy miért vagyok bátor ily képen nyilatkozni, arra nézt alábbi soraimmal ki- \ ánom t. czikkiró urat felvilágosítani, hogy azon fiatal fenyők, melyekkel a templomok husvét és püu- kösd ünnepnapjain mellékesen felékesitetnek, csak is felügyelet alatt, és oly erdörészekben vágattatnak a hol erdészeti szempontból eo ipso úgy is kikeltene hogy vágattassanak, minthogy különben azon erdő- részekben a rendkívüli sűrű, s ember, süt állat által is alig járható fiatal fenyőkből még több évtizedekig sem fejlődhetnének épület — vagy hasábosán ölbo vágaudonak való fák. — S igy hát azt hiszem, hogy az említett diszemelésekro szállított fiatal fényűik (zöldágak) vágattatása által olyszerü felügyelet alatj nmU a hogy eddig itten történt, — nemhogy későbbi fa hiány, vagy az utó nemzedéknek tetemes kár okozodnék, de sőt inkább előnyösnek s okszerű erdőgiizdászatnak mondható az, hogy ha a nép saját maga és utódainak érdekében a kender termeshez némileg hasonló felsarjadzott erdejének mérsékelt meggyéritéséröl ideje korán gondoskodik, nem bizva a természetre, hogy az alig járható sűrű fiatalos erdő — Isten tudja mennyi időt igényelve — maga magát 2/3 dának lábán kiszáradása által meg- gyéritse. Különben félig meddig nevetségesnek is tűnik fel, hogy a községi elöljáróságokat különösen a brassó- vidéki 10 magyar községekben, „az erdő kímélés érdekében“ oly egyén figyelmeztesse s leczkézze — ki az okszerű erdokezelésröl talán, épen kevés tapasztalattal bir. '*) L á z á r A n d r á s, községi jegyző. li ü I f ö 1 (I. FRANCZIA ÜGYEK. Nevezetes teleplezések. Chaudordy grófot, mint a ki szintén igen tevékeny részt vett a Napoleon bukása után megalakult franczia kor Hiányban , e napokban hallgatta ki azon bizotság, mely a szeptemberi kormány sáfárkodásának vizsgálatával van megbízva. Chaudordy arra fektet fösulyt, hogy ö igyekezett a franczia hagyományos politika értelmében megoldani a különböző menzetközi kérdéseket. Terjedelmesen adja elő, hogy miként fáradozott ő egy coalitió létrehozásán Francziaország érdekében. Alkudozásainak azonban két körülménynél fogva nem lett sikere, a mely két körülmény ónsuyulként. nehezedett a német-franczia háború első napjától utolsóig a külföld diplomatikai összeköttetéseire Fran- cziaországgal. Az első körülmény az orosz porosz szövetség. Ezen szövetség létezése kétségen kivül van helyezve, daczára bizonyos politikai körök hitegető állításainak az orosz kabinet álláspontját illetőleg az 1870- ki háború első phásisában. Oroszország fennen proclamálta semlegeségét minnjárt kezdetben, hogy ez által pressiót gyakoroljon Ausztro-Hungáriára, mely talán hajlandó lett volna Francziaország mellet föllépni. A másik megbénító körülmény, a melyre Chaudordy reflectál, Anglia megtartása, Az angol kabinet attól tartván, hogy a háború oly óriási mérvet fog ölteni, hogy abba neki is bele kell elegyedni, már augusztus 1 létrehozta a semleges hatalmak szövetségét, melybe Itáliát is bevonta. Francziaország lekötelezetjét, melynek köteleségc lett volna kardot rántani Francziaország mellett. Más esetekben is Anglia túlságos óvatosan járt el. Közvetítési alkalmával soha se mert olyas *) Úgy az 55. mint jelen számunkban hozott czikkek irói tudomásunk szerint egy akadémián végezték az erdöszetet, és azért méltán oktatják egymást. Nagyon örvendenénk, ha a Hétfaluban az er- dogazdászat mintául mutattathatna fel, mert az Erdélyben átalában roppant silány lábon áll. Szer k.
