Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-25 / 59. szám
— 254 — A „Kronstädter Zeitungban“ igen éles polémia folyt a felett, bogy a nevezett újság a szászokat is németeknek kezdete nevezni. A németek ezt határozottan visszautasították. Tehát úgy áll a dolog, hogy Brassó 18 ezernyi magyar, román és német polgársága a legnemesebb szövetséget kötötte egymással a hazaszeretet alapján. Ezen szövetséget a 8 ezernyi szász saját suprematiája ellen intézettnek tekintette s a mint gr. Bethlen János mondja, meghúzták a lármaharangot. — Nem mi zártuk ki, magunk közül a szászokat, — hanem ők foglaltak ellenséges állást ellenünkben. Következőleg úgy hisszük, hogy az ők inyökre is cselekszünk, ha kérjük laptársainkat, hogy ne magyar-román-szász, — hanem az igazságnak megfe- lelöleg magyar-román-német testvériségről beszéljenek. Egy kis futólagos észrevétel. A Nemere 53-ik számában megjelent a brassai ref. közvizsgát illető tudósítás ellen szerintem egy tanférfiunak sem lehet elvi tekintetben kifogása, miután abban tudósító ur a közvizsgát helyes pedagógiai szempontból fogja fel, azt egy oly minta előadásnak tekintvén, mely tükre a mai pedagógiai elvek szerint kezelt nevelés-oktatásnak és a tanító által követett tanmódszernek. Valóban csak örvendenünk kell, midőn a népnevelés iránti érdekeltség a társadalom köréből ily egészséges nézet által találja nyilvánulását ; — s én részemről nem tartózkodom abbeli óhajomnak is kifejezést adni : bárha kcbli községi iskolaszékeinknél e tudósításban nyilvánult pedagógiai szempont szolgálna közvizsgaink megbi- rálásának alapjául. Azért kellemetlenül lepett meg az 55-ik számban ezen tudósítása végett közölt czikk, melyben D. S. érdeklett tanitó ur és tiszttársam jeles készültségének s gyakorlati tapasztalatainak öntudatával bíró pedagognak önhitt hangján a tudósításban épen a jelzett elvi szempontot foglalva el, melynek védésénél a pedagógiának, mint tudománynak jelentősége egészen megsemmisül. A tudósító ur kivánt volna az érintett közvizsgán a felöl meggyőződni, hogy valljon a tauon- czok értik e egyszersmind a mit könyv nélkül oly jól betanultak. D. S. tiszttársam ezen kívánságot nevelészeti szempontból jogtalannak nyilvánitja, ál- litván, „hogy 5 —11 éves gyermekektől a fogalmak magyarázását várni lehetetlen“ s kérdezi a tudósitó úrtól, ha valljon „6 sőt több éves borában — nem e a memoria hatalma alatt állott egészen.“ Tehát e szerint a nevelés-oktatás egy oly mesterség, mely egyedül csak memórián alapszik ! Megvallom a társadalom egy tagjának hasonló nyilatkozata vérig sértene, mert ebben én annak megfejtését látnám, miért, hogy a társadalom a nép- nevelésügye iránt oly közönyös, és hogy a tanítót a tömeg csak mint szolgát tekinti ? Kérem ! ha a tanítót az oktatásnak rósz sikere esetében a felelőség terhétől felmentheti a kis tanon- ezokat illető „merőben a memoria utján alakuló logika gyengesége“, akkor hazugságnak kell nyilvánítanom azon általánosan elismert igazságot, hogy a tanítói hivatal terhes hivatal. „Ha a tanitónak csak annyi pedagógiai képzettség szükséges , mennyit az emlékező tehetség képzésére szolgáló egyik nevelészeti eszköz az em- lézés használásának elsajátítása megkíván,“ akkor kár a kormánynak az egyes polgárok véres verejtéke által szerzett országos alapból tanitóképezdéket felállítani. Még egy megjegyzést. Mi panaszolkodunk azon körülmény ellen, hogy a társadalom általánosságban közönyös a népnevelés iránt. De kérdem méltányos lehet-e ebbeli szemrehányásunk, ha egy nekünk nem tetsző hangra doronggal állunk elő és pedáns professori hangan azt kiáltjuk a jó szándékú hangadónak : „si tacuisses philosophus mansisses ? Hasonló eljárással bizonyosan nem siettetni, de hátráltatni fogjuk a népnevelés országának eljövetelét. Egy falusi tanitó. Vidék. Arapatak, 1871. Julius 22. A ki gyermeket nevel a haza iránt szent kötelességet teljesített“ ezt írja halhatatlan írónk Kölcsey egy helyt. A mely kormány a uépnevelés nagy fontosságú feladatát tűzte ki munkássága legfőbb czéljául, épen azt teszi nagyban, a mit a fennidézett mondat emlit, kicsinben. — Nem hiszek, a magyar korona területén egy nemzetiséget is olyat, bármily ellen szenvel viseltes- sek is a magyar kormány iránt, hogy hé ne ösmei- ne azt, mi szerint a jelen kormány e téren semn kívánni valót nem hágy fenn. S ha a nemzeti, é . I felekezeti féltékenység, mely úgy látszik, hagyom;'- nyos átka és bűne a m. korona területén lakó in- peknek — olom súlyai nem nehezednék a kormán t működésére, bizonyára, a már mutatkozó eredőiéin t nél is, tizszerte, sőt szárszorta többet tudna felnit t tatui. — Epen azért a volna kedves, ha azok a gár- csoskodói akadékoskodó egyének, vagy felokezete ne csak a puszta banda bandában, hanem abba , találnák fögyönyörüségeket. hogy mikor a kormán . ezer forintot ad, valamely községi iskola javára, öi î két ezerrel vágnák vissza a revanst, s tartanák fen 3 a felekezeti oskolájokot. Ezen nemes vetélkedés ál- tál nyerne maga az ügy, s volna értelme a köteke 1 désnek, mert uraim ! a mai időben pénznélkül tisz tessóges bérendezés nélkül nevelni nem lehet. Hallom az ellenvetést: könnyű a kormánynál a mü Zsebünkből generosuskodni. — igen, de In önök ezt önként nem teszik, már pedig nem csal jogok de kötelességek is saját Zsebekkel ezt tenni i ha mondon önök ezt nem teszik, dicsérem a kor mányt, hogy az egyszerű parasztként nem várja b< mig a viz elfoly, hogy aztán száraz lábbal mellessel át rajta. Vagy a mindennapi más egyéb élet szűk ségekkel mentik magokot V itt mentségnek nine: helye, mert a haza minden előtt. Emlékezenek csak vissza, midőn az ötvene: években az Entwurf megszabta, hogy a mely ta noda ilyen meg olyan tan erükkel nincs ellátva, an nak a bizonyítványát nem tekintik érvényesnek, szá zanként ezerenként indultak el pénz gyűjteni, bőgj megmentsék az Udvarhelyi, meg más tanodákot í veszélytől az elbukkástol, és pedig nem eredmény telenül, ugyan kérem tegyék most is azt, és a ma gyár kormány bizonyoson minden lépéseket áldás kívánással fogja kisérni. Ilyen gondolatok kisérete mellett, kérjük a t szerkesztő urat, szíveskedjen árapatak községének г következő hálás köszönetét közre adni : Miután községünk , hosszas fontolgatás utár azon meggyőződésre jutott, hogy vegyes ajkú, éí különböző felekeztü lakosságunk, csak is úgy ha ladhat legbiztosabban, a inivelüdós boldog kanahánjs felé, ha öszve vetett vállakkel közösön állunk a dolgok élire, miután a hozott és szentesített törvények is ezt rendelik, a mit pedig tiszteletben tartani, minden honpolgárnak szent kötelme, miután e czólra, a felállítandó, közös iskola helyiségéül, egy alkalmas telket meg is vásároltunk, de nem lévén elegendő pénzünk a ki fizetketésóre, elhatároztuk, hogy e tekintetben találjuk meg a kormányt, hogy kölcsön képen, részletekbcni visszafizetés kötelezettsége mellett, kegyeskedjen nekünk egy ezer forintot adni; a magos kormány kegyes volt a kért öszvegel ingyen államsegély czimen kiadatni z-endelni a Sepsi-Szent-Györgyi m. k. adóhivatal utján; ezért hazafiul kötelmünknek tartjuk a magyar kormány iránt hálás к ö s z ö Hetünk öt nyilvánittani. Hasonló képen elismerésünket nyilvánítjuk tanfelügyelő mélt. Rétki Lajos urnák, kinél az ilyszerü kérelmek, nem szoktak a régi időkszerént, a lomtár feneketlen tengerében éveken át stagnálni hanem a leggyorsabb elintézöre találnak Közelebbi alkalommal nem mulasztjuk el, név- szerént kiemelni s hasonló köszönetüuköt nyilvánítani azon egyes jöltevők iránt is kik helységünkben egyenként e czélra adakoztak. Addig is Isten velünk a közönség megbízásából. Csoflek György, községi biró, nemzetiségre román. к ü I f ОI (I. FRANCZIA ÜGYEK. A mint az „Independance“-nak Írják Parisból, ott azon hir jár, hogy Thiers és Gambetta közt közeledés történt. Tökéletes hamisnak mondják a Gam- bettaféle prefektusok és alprefektusok letételéről szállongó hirt. Mint a közeledésnek igen fontos jelét tekintik azt is, hogy a végrehajtó hatalom feje a becsületrend nagy keresztjét adta Faidherbe tábornoknak, ki tudvalevőleg egy szív s egy lélek Gam- bettával. Sőt még tovább is mennek és azt állítják, hogy Thiers, mivel nem gondolhat arra, hogy Gam- bettát tegye a végrehajtó hatalom alelnökévé, ez állásra Faidherbe tábornokot szemelte ki. A levelező erre megjegyzi, hogy e hirt épen csak mint hirt adja, 6 meg van győződve, hogy még most komoly jelentőséggel nem bir. Egyébiránt Thiers nagyon jól érzi magát magas méltóságában, melylyel fel van ruházva. Legközelebb háztartását is állásához mérten fogja berendezni, s most azon gondolattal foglalkozik, hogy az állam birtokában levő Rambouillett várba menjen lakni. Azon nézete, hogy a nemzetgyűlés székhelyét jó lesz Parisba visszahe- : lyezni, a jobboldal nagy ellenállására talál. Gambetta julius 10-én volt Versaillesban. A nemzetgyűlésben nyílt karokkal fogadta Keller kép- viselő, katholikus elsassi, ki az első önkéntes csapatot szervezte s az utolsó pillanatig harczolt. Ö Bor- deauxban a béke ellen beszélt, s mandátumát a nemzetgyűlés lábaihoz tette. Belfortban ismét me<rV-á- ' Úsztatván, Gambettának egy nagy csoport képviselő előtt kijelenté, hogy ö, mint hazafi republikánus mert egyedül a köztársaság nem veszélyezteti à nemzet érdekeit és a vallást. Kelleren kívül Gambetta körül csoportosultak az ö tábornokai is, névszerint Faidherbe, Clianzy, Jauret, Billot, s a volt diktátort a legszivélyesebben és legmelegebben üdvözölték. Gambetta helyét a nemzetgyűlésben épen Tro- chuvel szemben foglalta el. Ö különben nem elég- i szik meg bordeaux-i beszédével és levelével, s azon három departementhoz, mely megválasztotta, irt körlevelével, hanem egy lapot is akar 'kiadni. Laurier, Gambetta államtitkára és a nemzeti védelmi kormány londoni kölcsöuének kivivője, fogja a pénzügyi czikkeket írni. Egy franczia bankház adja a pénzt a lap alapítására, s fontos levelezéseket fog közölni Londonból, Berlinből, Flórenczböl, Pétorvárról és Newyork- ból. Hihető, hogy e lap megjelenése több uj lap keletkezésére ad okot. A lengyel emigráczió konzervatív tagjai, élükön Gzartorisky herczeggel, egy hosszú memorandumot nyújtottak be a franczia nemzetgyűléshez, melyben tiltakoznak azon felfogás ellen, mely őket a párisi kommunistákhoz csatlakozott emigránsokkal (Dombrowsky, Okolovicz stb.) összetéveszti. • Wimpffon tábornokról beszélik, hogy minden áron haditörvényszék elé akarja magát állíttatni, hogy igazolja magát sedani eljárásáért. A kormány azonban ezt nem akarja megengedni, mert fél, hogy YVimpffen gróf vallomásai kom- ; promittáluák Mac Mahon és Ducrot tábornokát. Wimpf- I fen azonban nem akar elállni igazolási szándéká- I tói, s mint Versaillesből Írják, a nyilvánosságra fog I appelálni. AMERIKAI ÜGYEK. Az uj -yorki utszai harczról a Times tüzetes távirati tudósítást hoz. Helyén lesz azonban elmondanunk itten, mi adott erre alkalmat. III. Vilmos I (óránial) mintegy két század előtt két döntö csatában legyőzte ellenfelét a katholikus II. Jakabot, Irland királyát s ezzel ez utóbbi országot vógkép protestáns uralom alá hajtá. A protestánsok a két csata évfordulati napját julius 1-én és 12-én azóta folyvást megünnepelték főleg Irlandban, mi folytonos zavargásokra adott alkalmat, minthogy a katholikusokat vereségükre emlékezteti . Uj-Yorkban irlandi kivándorlottak által az alsóbbrendű kath. lakosság újabb időben felette megszaporodott, s midőn az oda való protestánsok az orániai ünnepet f. hó 12-én megülni készültek, e munkásosztály fenyegető állást foglalt, mire a hatóság az ünnepély megtartását betiltotta, de a protestánsok zúgolódására ismét megengedte. Az említett londoni lap ezeket közli 12-érői : A menetben mintegy 200-an vettek részt 2000 rendőr és katona fedezete alatt. Az oranisták mindnyájan narancsszinü szalagot viseltek vállukon s 12 zenészszel és három zászlóval indultak ki délután 3 órakor. — A néptömeg több Ízben megtámadta a menetet, de ismételve vissza veretett, a támadók részéről később több lövés történt s záporban hullott a kő, mire átalános utszaharcz fejlődött ki. A katonaság mindek parancsszó nélkül, sőt a tisztek tilalma daczára sortüzet adott ismételve némely házakra, a melyekből lövés történt, valamiut a járdán haladó neptömeg közé is. Vegre Varian tábornok, ki a csapatokat vezényelte, a rakonczátlan 84. ezredet fedezetül hátraküldvén a 9-diket hivta előre s erre a menet ismét megindult. Az utszákon azonban már ekkor igen sok halott s még több sebesült hevert szerteszét, két tiszt s több katona is megsebesült, kiket aztán elösietett orvosok vettek ápolás alá. A menet ezután minden további megtámadás nélkül végződött s az oraniaiak a Cooper-intézet elé érve leoldozták és eldugták szalagjaikat s eltűntek a néptömeg közt, zászlóikat a rendőrség vette át. A csend ezzel tökéletesen helyreállt. A zavargás alatt 31 ember halt meg 175 kapott sebet s mintegy 200 fogattak el.
