Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-14 / 56. szám
— 223 — Szíveskedjen, ismeretes ünbuzgalmánál fogva, ama harmadik szónok nevét, kit a közönségnek úgy mutata bé, mint bizottmány gyűlésünk mentorát, kis Catójat — megnevezni, hogy igy mi is szerencsések lehessünk azon még eddig ismeretlen vezérszónoknak, ki a megyei baloldalt az önkormányzati jogok történelmi fejlődésével annyira elnémította, és közel félóráig tartó beszédével az általános figyelmet oly szokatlanul fölkeltette — személyes elismerésünket kifejezhetni. В ö b b e n. Sepsi-Szcnt-György. 1871, julius 1. „Propria laus . . . A „Magyar Polgár“ egyik számában egy czikk jelent meg Háromszék képviselő bizottmányának lefolyásáról, melynek czime ez vala „Piscis a capite“ s mely kimélytelenül támadva meg tisztelt fökirály biráukon elkezdve az egész tisztviselői kart: gyanúsítva, vádolva ezeken kivül is mindenkit, ki nem tartozik bizonyos egyének uszály hordozói közé. — ! Jött azután a „Nemerében“ egy kis polémia, de j jött a „Keletnek szerkesztői panaszok“ czimü czik- kében egy olyszerii leleplezés, melyből láthatja mindenki, hogy nem az a „ bureaucratia“ az, mely nyo-1 mást kiván gyakorolni, hanem bizonyos egyének, kik j magukról azt hiszik, miszerint „körüllők forog a vi- lág“ — ők azok, kik társadalmi rágalom, politikai denunciatiók által a közvéleményt mistifikalni, s meg a sajtóra is nevetséges fenyegetéssel nyomást gyakorolni akarnak; s mindezek után jön a „Nemere“ idei 51-dik számában S.-Szent-Györgyröl keltezve Szentiványi Gy. urnák egy tudósító czikke a junius hó 15-én tartott Háromszéki képviselő bizottmány lefolyásáról, mely ha egy oly egyéntől jön, ki nem párforce szerepelni akaró, hanem csak egy a közügyek iránt érdeklődő egyén, tartozzék bár mely párthoz is, legfőlebb némi illemtelen kifejezéseit ró- nók fel személy és ellenszenvének kifakadásául, s a 3-dik szónok iránti bámulatára azt mondanék leg- fölebb : „Chaque un a son gout“ és ezt mondanok Sz. Gy. urnák a 3-dik szónokban megbámult önbálványozására is, hisz csak irigylésre méltó kedélyesség az a mái politikai és társadalmi világban, mely any- nyi gondolkozó és bölcselkedő láng elmét is kétségben ejt, ha ő saját eszmeköréből tolhatni nem bírva vagy nem akarva, ön elégülten kiálthat fel. „Eccé homo“ . . . Azonban megjegyzésünk annyi van, hogy midőn magát kifogástalanul feldicséri az | egésznek sikerét ne egyedül magának és ne oly nagy mérvben tulajdonítsa, mert se egy nagy emlékű tör | ténet írónk munkájából összetákolt, inkább tanári előadásnak mint szónoklatnak nevezhető fejtegetései nem győzték meg a baloldal tisztelt szónokát inkább mint a többiek, sem pedig a jobboldal elveit valló többséget nem ingatta meg, ugyan Sz. Gy. urnák, a virilis szóvazat institutióját védő nem tudom hányadik oratiója, mely pedig a nagyobb birtok befolyásának kelletét oly módon fejtegette, melyből sok szegény legény érthetett, s mások is megtudhatták, hogy erre nem készült volt el Szentiványi „tuscula- numában.“ Mi végre azon illemtelen kifejezéseket illeti, mellyel minden más szónokokat, de kivált egy köz- becsülésben álló népszerű képviselőt megtámad , ez valóban nem kedélyesség, hanem az ön bámulat betegségének olyan handabandázása, mellyel épen a rá mondott kifakadásokat önfejére esküdte vissza. Éppen ily szerénytelenek a többi személyekre vonatkozó megjegyzései is, s jövőre nézve ez tudomásul veendő, hisz ö, ki mindig azt állítja, hogy ő csak tárgyról beszél, holott egész tudósítása nem egyéb szenvedélyeskedésnél fűszerezve a „bureaucra- tismus“ alattomos gyanusitásával , melyben ö maga sem hiszen ugyan, ha nem „a minden eszköz“ elvét követve, Machiavelli fogásul jónak gondolja, melynek ügyes bizonyítékát adta midőn ő figyelmezteti a főtiszt. urat arra, mit neki és társának kellene követni szóval és tettel, is, mely esetben nem lehetne mondani, hogy „Propria laus . . . .“ Horváth László. Bodola, 1871, julius 12-én. Szegény, a határszélen fekvő községünkben soha nem remélt eredményt értünk el, ugyanis a magos kormány által adományozott fiGOO forint segélyével oly községi népiskolát állítunk fel, a mely az or- I szágban ritkitni fogja párját. A 0000 íorint államsegély már megérkezett és azt kezeinkhez is vettük; az iskolaépítése pedig any- nyira elő van haladva, hogy az az ősz beálltával használatba vétethetik. Miután ezen rendkívüli eredményt, a minden kivánalmaknak megfelelő községi iskolaépület létre jövetelét, csak is mélyen tisztelt megyei tanfelügye- j lőnk, királyi tanácsos uagyságos Rétki Lajos ur lelkes közreműködésének köszönhetjük, úgy a magunk mint szegény községünk nevében irántai elesmeré- sünket és hálás köszönetünket ezennel kinyilvánítjuk és kívánjuk, hogy jó akaratával és tehetségével még más szegény községeknek is lehessen segítségére, de azt is, hogy a bodoliakéhoz hasonló elesmerésben részesüljön. Béli Dénes, iskolaszéki elnök. В é 1 d i Tivadar, iskolasz. pénzt. t ---------------K ülföldi lapok szemléje. SZERB LAPSZEMLE. A belgrádi félhivatalos „J edi nsztvő“ (28/6. 123. sz :) constatálja, hogy a határvidék polgárosításával, miután a végvidékiek nem is lettek megkérdezve, az ottani nép nem lehet megelégedve, ezért hát a legnagyobb roszalással fogadák a tarto- máuyositás egész actusát. A belgrádi „Vidovdan“ (27/6. 126. sz.:) bécsi levelezője a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a határőrvidék polgárosításáról. Örül, hogy az ottani nép saját nyelvéhez jut, s ügyei horvát nyelven fognak vitetni, s nem idegen nyelven, mint eddig. Az illetőknek, kik a polgárosítás nagy munkájához fogtak, azt is figyelembe kell venuiök, a mire a határőrvidéknek nagy szüksége lesz : vasutak, hitelintézetek még mindig hiányoznak, s az ipar is gyenge lábon áll, minderre ki kell terjeszteni fi- gyelmöket. A graniczárok oly jogokat nyernek, milyeket eddig még nem élveztek. Az anomalia egyszer már véget ér ; s az illetők be fogják látni, hogy azok, a kik a polgárosítást eszközlék, sokkal inkább fogták fel és érték meg a végvidék érdekeit és feladatát, mint elleneseik : belátják majd, hogy minden érdekeik előmozdításáért történik s jóllétük emelése ezé- loztatik. CSEH LAPSZEMLE. A „Národni Listy“ 1871. 30/6. 176-ik számában Szent-Pétervárról egy köziem ényt hoz, melyben levelező alaptalannak mondja a lapokban nem rég keringett azon tudósítást, mintha az orosz nagy kerczegnek, Alexoj Alexandrovicsnak Gizella, osztrák főherczegnövel leendő összekelése czélba vétetett volna; ezen combinátió teljesen alaptalan, s az egész hirt illetőleg csak annyi való, hogy „az orosz d'iplo- matia most inkább, mint valaha, hajlandó lenne Ausztriával barátságos viszonyba lépni,“ illetőleg a barátságos viszonyt megújítani, hanem csak azon föltétel alatt, ha megszűnik a németeket előszeretettel dajkálni és természetének megfelelő, azaz szláv állammá válik. Azonban, úgymond, úgy látszik, hogy Beust gróf már igazán gondol egy Oroszországgal leendő háborúra s hogy arra óvatos, de nagy előkészületek tétetnek. A poroszok a nyugati határokon szintén hadi lábra állítanak mindent, úgy, hogy mindent egybevetve nem egyedül Ausztriával lesz majd dolgunk. Hanem legyen Oroszországnak bármennyi ellensége is, majd meg fognak győződni, hogy Oroszország nem Prancziaország, s velünk háborúskodni bármely más háborúnál is nehezebb. További értekezésében levelező az oroszok közt uralkodó hangulatról a németek irányában következőleg ir: Az Oroszhonban megjelenő „Nordd. Presse“ és „Petersburger Zeituug“ nem mertek az ismert könyvtolvaj Pichler védelmére kelni, ki nyilvános könyvtárunkból 60.000 rubel értékű könyvet orozott el s azokat a .Vaticanban és Bajorországban árulgatta, mert saját szemeikkel látják, és saját füleikkel hallják, hogy a németek iránt az orosz népben napról napra nagyobb gyűlölet ver gyökeret. Ha egykor háborúra kerülne a dolog Poroszországgal, egész Oroszországban egy német sem maradna meg ; a mi népünk nem hagyná fejéből kivetni, hogy minden német porosz kém, s a németek egyedüli menekvése a kivándorlás lehetne csak saját hazájukba. — *) Mint értesülve vagyunk, a bodolai községi iskola létrejövetelét főként meltóságos Béldi Dénes és Tivadar uraknak lehet köszönni, a kik az iskola számára a megkívántaié területet a helység legszebb pontján, az ősi Béldi vár helyet ajándékozták, a mely tettök áltál a dicső Béldi család számára a legszebb emleket állítottak fél. Meg kívánjuk még emliteni, miszerént ezen iskola lótrejövetelére, a melyben román és magyar, mint testvérekhez illik, egy fedél alatt részesülnek mivelődésben, — Kupferstich és Erös- di urak lelkesen közreműködtek. Szerk. к ii 1 f ö I (I. Paris, julius 7. A porosz hadparancsuok Ami- i ensben ostromállapotot hirdetett, mert egyik katonájának gyilkosát kipuhatolni nem sikerült. A kölcsönre kétszeres összeg jegyeztetvén elő, az aláírók csak 45 percentben részesülnek. A német császár Emsbe, a czár Baden-Badenbe I utaztak. Bées. A tanácskozások folyamából Ítélve jul. 16 —17-én tartja a magyar delegatió zárülését. Az uj tüzérezred felállítása felett valószínűleg közös ülésben döntenek a delegatiók. Róma. A király a tartományi küldöttségeknek felelve mondá: Az olasz egység Rómával mint fővárossal nehéz küzdelmek után létesült; most mi sem fenyegeti; ha vész tornyosulna, elég erős lesz az ország azzal szembe szállani. Róma nagy város, de világvárossá kell válnia; ő bizik a rómaiakban. Sarajevo. Boszuló felkelő csapatok alakultak, hadoszlopok küldettek ki ellenük, Kostanitznál már össze is csaptak a katonák velők. Konstantinápoly. A török felelet Tunist illetőleg nem elégité ki az angol kormányt, újabb lépéseket várnak N.-Britannia részéről. Bécs, julius 5. Az amerikai követ tegnapi vendégségében a nagyhatalmak majdnem összes képviselői részt vettek. Beust gróf is jelen volt. Beust a nagy köztársaság elnökére emelt poharat és ama bátor katonák főnökére, kiknek kardja az uniót visz- szaállitotta, s a kiknek babérait ö olaj-ágokká változtatta. Az emerikai követ a washingtoni szerződésre czélozva, arra emelte poharát, hogy végre is sikerülni fog későbbi háborúknak választott bíróságok által elejét venni. Válaszában Beust gróf kétségbe vonja a jegyzőkönyvek kielégítő hatását az emberek természetes hajlamainak meggátlására és példákat idéz a múltból. A gyakorlati megfontolás ugyan, azon politikára vezetne, hogy a háború közbenjárás által mindenütt megakadályoztassék ; eddigelé azonban a választott bíróságokat visszautasították. Végül Beuszt gróf Amerikának, Európa minden nemzete iránt tanúsított barátságos viszonyára emeli poharát. München,1 julius 5. A müncheni egyetem hit- tani karának infallibilista tanárai Döllinger és Éried - rich ellenében a következő nyilatkozatot adták ki : Mi szorosan ragaszkodunk a kath. egyház tekintélye elvhez, s ezzel a vatikáni zsinat és határozatai tekintélyének megtagadása meg nem egyeztethető. Ha feltesszük-az összes püspöki kar tévedhetését, akkor meg kellene tagadnunk minden eddigi zsinat és ha tározatainak egyetemes jellegét és el kellene törölnünk a csalhatatlan egyház dogmáját a katholicis- mus elvével együtt. A csalhatatlansági dogma a pápa számára nem arrogál isteni jogot. A Vatikán elleni izgatás nem fentartó, hanem rontó természetű. Vég у c s. (Magyar színház Brassóba n.) Szín- igazgató Nagy Mihály ur jeles társulatával folyó hó 11-én Brassóba érkezett, minek folytán nehány élvezet-teljes estvére annál is inkább számíthatunk, mivel társulata számára Lendvay Mártont a pesti nemzeti színház elsőrendű színművészét vendégül megnyerni az igazgató urnák sikerült. Mint tudjuk, Lendvay Márton kitűnő szinmü- szünk csak is a vidéki magyar színművészet emelése tekintetéből indult vendégszerepekre, a mely hazafiui törekvésében őt pártolni bizonyára mindnyájan annál is inkább kötelességünknek fogjuk tartani, mivel Lendvay ur kitűnő játéka által magunk is ritka élvezetben részesülünk. Az igazgató ur Brassóban tartózkodása alatt öt előadást fog rendezni m. p. adatik^: Csütörtökön julius 13-án: „Ármány és szerelem.“ Szombaton julius 15-én: „Az ördög n a p- 1 ó j a. “ Vasárnap julius 16-án : „D о n Caesar do Baza n.“ Kedden julius 18-án: „Báró és Bankár.“ Csütörtökön julius 20-án : „Eomeo és Julia.“ — A kiválasztott darabok a szinirodalom legjelesebb müvei közé számíthatók, az előadás kitűnősége felöl pedig kezeskedik a már több helyen dicsérettel működött társulat úgy, mint az általános elismerésben részesült nagy érdemli vendég. Reméljük, hogy úgy városunk derék polgársága, mint a vidék műkedvelői, nem fogják maguktól a ritka élvezetet és a jeles társaságtól becses pártolásokat megvonni.
