Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-27 / 51. szám

jobb alapra lehetett volna fektetni, most pedig épen a sok bába között veszhet el a gyermek. Alkotmányos szempontból másik fontos tárgy volt a főjegyző ügye, ki a hivatalos hűsége ellen több hírlapban hangsúlyozott gyanút múlt Mártins 14-ig nevéhez tapadni hallgatása által engedte. Ek­kor egy interpellate következtében ez ügyet a t. székhez áttétetni maga kérte. A t. szék az interpel­lálni és gyanúsítottat ki is hallgatta; s bár mind kettő az illetékességet tagadta ; a t. szék a gyűlés előtti napon a főjegyzőt határozatilag „tónyálladék hiánya“ tekintetéből feloldozta. S midőn a t. szék elnöke ezt felolvasta, kapcsolatosan indítványozta, hogy az interpelláló rosszaltassék (?) s igy birocratis kér­déssé fajult, s a rosszalást csakis tisztviselők vagy az interpelláló, vagy a gyanúsító személye ellen irá­nyozva pártolták s ez ügynek meginti elmérgesíté­sére nem egy ok hozatott fel. Érdekes volt hallani, midőn az előbb emlitett képviselő kimondotta, hogy interpellálni csak akkor lehet, ha a vádbizonyitékok kezében vannak ; s a kérdésre, mely fontos alkotmányos elvet involvál, — a rendezési törvény 50-dik §. kiváuta itt alkalmaz­ni (?) midőn az interpelláló épen a tiszti tekintély megóvása tekintetéből tétetett. Szollottak a rosszalás ellen és mellett többek is ; de végre is az alkotmá­nyos okok, s az illetők mérséklete az indítványt elejtette s a felmentés örvendetes tudomásul véte­tett (?) s még az ártatlanság is (?) jegyzőkönyvbe Íratott. A t. széki elnök is ezúttal mind az alkot­mány, mind a bírói függetlenség és pártatlanság eszméit és felfogását szépen illustrálta (?) midőn a bizonyítékok hiányából erkölcsi felmentést is (?) vont le. Minden szó és törekvés elárulta, hogy az in­terpellate a tisztikarnak nincs Ínyére, s azt meg­szüntetni, vagy legalább nehezíteni akarta. így végződött egy napon a gyűlés, s a főkir. biró ur nem csak örömét, de köszönetét is hangsú­lyozva, kifejezte, hogy a gyűlés mindig a mérsékelt- ség határai közt folyjon le! Leginkább a főtiszt úrtól függ, s most is meggyőződhetett, hogy ha nincs ac- tiv, nincs reactio. Szentiványi György. K û 1 f ö 1 (1. FRANCZIA ÜGYEK. Párisban még mindig foglalkoznak a fölkelők elvonulási csatornáinak kutatásával. A katonák e földalatti sétányokban mindig találnak felkelők hul­láira, kik odamenekültek, de vagy élelemhiány vagy levegő rekedtsége miatt elhaltak. A College de France megnyitotta ismét a ter­meit, de a tanitó-intézeteken kivül még mulatságin­tézetek is egymásután nyílnak meg ; igy a katonai hatóság tudatja, hogy több tánczteremnek megnyitá­sát engedte meg. Az „Oppinion Nationale“ a republikánus bal­oldal rnanifesztumát közli a választókhoz. Ebben ki­emeltetik, hogy a baloldal hü maradt Bordeauxban tett azon Ígéretéhez, hogy politikai kérdések megvi­tatásába nem fog bocsátkozni, s azután kérdi, ha vájjon a monarchikus pártok megtartották-e szavu­kat. A baloldal tagadja; mert alig lehelte ki a com­mune véres frakcziója életét, azonnal fölemelkedett a legitimitás, hogy Francziaországot a régi királyok restaurácziójára, s egyúttal az Olaszország belügyeibe való fegyveres beavatkozásra birja. A bonapartisták szinténfülemelték fejőket felbá- torittatva a bourbonisták agitacziói által. Francziaor- szág most nyilatkoztassa ki akaratát és gondolatát. Fejezze ki, hogy mit akar? A békét, a munkát, a biztosságot, ' a hitelt, a földmivelés és ipar virágzá­sát. Ennek elérésére mellőzni kell minden politikai szenvedélyt, s megerősíteni Francziaország mostani helyzetét és kormányát Thiers úrral az élén, kinek hazafiságában senki sem kételkedhetik és a ki meg­ígérte, hogy a kezei közé letett köztársaságot főn fogja tartani. Később végleges rendezés is fogg kö­vetkezni, mely nem leend egyéb, mint a jelenlegi helyzet kifejtése s a nemzet kormányának megerő­sítése a nemzet által. A rend nem lehet más, mint a köztársaság rendje. Semmi czivilliszta, semmi ud­var, semmi hasztalan és fölösleges pompa több ! Semmi uj forradalom ! Három monarchista párt áll egymással szemben, de a köztársaság csak egy ! A szélső baloldal pedig a következő manifesz- tumot bocsátotta közzé : Szeretett polgártársak ! A pillanat itt van, mi­dőn minden francziának ki kell fejeznie, hogy mit akar, mit gondol, és mit hisz. A mostani körűimé nyék közt a szavazástól tartózkodni annyit tenne, mint a politikai életről lemondani. Mi forog kérdés ben ? Francziaországot újjá alakítani. Az újjászüle­tés veletek az általatok a szavazási urnába tett sza­vazatoktól kezdődik. Az ország sorsa ismét kezeitek közt van. A monarchia kibontotta lobogóját. Itt az alkalom, hogy mi is a mienket kitűzzük. Ne engedjétek magatokat elaludni azon napig, mig a monarchia által felébresz­tettek. — A monarchia csak a czezarizmushoz vezethet, s a czezariztnus pedig az utolsó és többé jóvá nem tehető sülyedéshez. Hogy ezt kikerüljétek, csak egy utatok van. A végveszélytől csak a köztársaság ál­tal menekülhettek meg. Siessetek mindnyájan ez utolsó menhelyre. Ezen kivül csak esés vár rátok az esés után a végnélküli ürességbe. Azon óra van most, midőn egy nép az élet és halál közt választ­hat. Minden illúzió ez irányban titeket a végve­szélybe sodorna. A halál visszatérés a múlthoz, me­lyet mindnyájan elitéltetek, e múltat úgy hívják : régi kormány, Napoleon, X. Károly, Fülöp, Lajos és Bonaparte Lajos. Ezen különböző kormányok mind­nyájatokat csak bukásra és romokra emlékeztetnek Elég van már a romokból ! Pihenjük ki magunkat annál, ami él, a modern eszmét köztársaságnak hív­ják ! Ne bajlódjunk oly állapottal, mely csak halot­takat emleget : dinasztiákkal és monarchiákkal, mert ezek minket is a sirba fognak ragadni. Kössünk szö­vetséget élő dolgokkal. Ezek meg fogják gyógyítani sebeinket, visszaadják reményeinket s megosztják erejüket velünk. A versailles-i diplomacziai ebédre vonatkozólag melyet Thiers adott a „Köln. Ztg.“-nak Párisból junius 13-áról a következőket írják: Az ebéden a pápai nunezius, lord Lyons, Met­ternich herczeg, a svájezi követ Kern és a diplomá- cziai testület több más tagja volt jelen. Az asztal­nál Fabrice szász tábornok is volt látható, ki rövid idő múlva Francziaországot el fogja hagyni, hogy a berlini bevonuláson jelen legyen. Az estélyen jobb- és baloldal és a czentrum képviselői egymással ta­lálkoztak, mint Rochefoucauld hg, Mornay, Bencist d’Azy gr. Deseilligny, kit minden oldalról a kama­rában tartott utolsó beszédéért üdvözöltek, Cochery, Bagneux gr. stb. '/„ 11 óra félé Aumale hg., oise-i képviselő, Joinville hg., La Mauche-i képviselő és Châtres hg. a terembe léptek, mely e pillanatban ér­dekes képet nyújtott. Az egyik oldalon európa majd­nem minden hatalmának képviselői, a másikon Fran- I cziaország képviselői és a közepén Thiers, ki Lajos Fülöp fiait fogadá. Midőn Jules Favre a herezege- : két belépni látá, egy mellékajtón át észrevétlenül távozni akart, hogy velők érinkezésbe ne jöjjön, i Azonban Thiers ki őt észrevette, visszatartóztatta és bemutatta őt és Victor Lefranc minisztert a herczeg- nek. A terem egy szögletében a 6 láb magas Fa brice tábornok állott, a herczegeket látható érdek­lődéssel szemlélvén. Thiers az est folyamában Jules Favre előtt következőleg nyilatkozott: „Eddig gyakran lehetett hallani beszélni ki­rályságokról, körülvéve köztársasági intézményekkel. Ma nekünk legelőször van köztársaságunk királyi hérczegekkel.“ Némelyek azt állítják, hogy Aumale és Joinville herczegek я legközelebbi napokban Cham­bord gróffal a Svajczban találkozni fognak. Ez egy Ígéret volna, melyet hir szerint a legitimista párt­nak tettek, midőn azzal választásaiknak érvényessé kijelentése tárgyában alkudoztak, Mások ismét azt állítják, hogy az orleansi herczegek a Bourbon her- czegekkel való fúzióról semmit sem akarnak tudni, sőt hogy az egész fúzió eszméje nem lenne egyéb, mint egyszerű választási fogás, melynek czélja volna a legitimista pártot, mely egy kissé gyöngének érzi magát, megerősíteni. A párisi tűzkárokra vonatkozólag a „Figaro“ megközelítő számokat közöl. A kárfölvétel eddig még csak a belvárosra s pusztán a ttiz által az épüle­tekben okozott károkra szorítkozik, s mégis már ed­dig is 132.700.000 franknyi roppant összeget mutat föl. Az egyes tételek közül, a „Figaro“ közléséből a következőket emeljük ki : A pénzügyminiszteri pa­lotában tett kár 12 millió frank értéket képvisel a Tuileriák 27 millió frank értéket képvisel ; a Palais Royal 3 millió fr. ; a városháza 30 millió fr. ; a rendőr-palota 2 millió fr. ; a Théâtre Lirique 1 millió fr. ; a Chatelet-sziuház 200.000 fr. ; a be csület-rend palotája 1 millió fr. ; az államtanács- és főszámvevöszéki palota 8 millió fr. ; a Napoleon- laktanya 500.000 fr. ; a lavillétei docks 3 millió fr. stb. — L e g » j a I) к Becs, junius 22. A magyar clelegá- czió hadügyi bizottsága befejezte tárgyalá­sait; hadügyminiszter 300,000 frt. póthitelt kér 71-re a [testi barukkórház építésére 500 beteg számára, hogy a Ludoviczeum ez évben átadathassák; megszavaztatott ; az extraordinárium hátralevő czimei némi tör­lésekkel megszavaztattak; a pótkezelési ha­táridő meghosszabbitása iránti előterjesztés j elvettetett, Bujanovios hétfőn előterjeszti jelentését az albizottságnak. Bérli n. junius 22. A pommeri csa- ■ patok visszaszállításánál ma 4 waggon a lipcse-bitteríéldi vonalon kisiklott, mely al­kalomból 2 altiszt és 21 közlegény meg- I öletett, egy tiszt és 40 közlegény súlyosan I megsebesült. Berlin, junius 22. A „Times* je­lenti: A Baring és Rothschild ezégek hol­nap vagy holnapután megnyitják az alái- rást a íranczia kölcsönre 80 millió sterling 'erejéig; jegyzések Londonban, Párisban, Pécsben, Berlinben és Frankfurtban fogad­tatnak el. Versailles, junius 22. Az assem­blée tegnapi ülésében elfogadd azon indít­ványt, mely szerint az Algierban letelepülni akaró elsassiaknak Algierban földbirtokok engedtessenek át. F1 ó r e n c z, junius 22. A belügymi­niszter elrendeld az Internationale föloszla- tását Flórenczben. Flórencz, junius 22. Garibaldi egészsége egy hiilés következtében igen aggasztó. „A Kronstädter Zeitung1“ nénének. Mint a jó (?) apa, midőn jelentik, hogy fia I valamely csint követet el, a helyett, hogy annak I rendre utasításán gondolkodnék, azon kezdi, hogy bizonyosan rágalom az egész ; csak irigység és rósz akaratból látták meg az emberek, mert az ő gyer­meke ilyen vagy amolyan jó ; — ügyé bár fiam, ! mond meg csak hogy mások követték el a hibát, te csak úgy ártatlanul voltál velők, nem is akaratod­ból tanácsoltad őket is a roszra ? Ilyen formán tesz a „Kronstädter Zeitung“ néne is, midőn olvasva a Szent Péteri harangozást illető megrovásunkat, a he­lyett hogy a közleményt czáfolná meg, a mi semmi esetre sem tartozhatik a lehetetlenségek közé, miután mi sem vagyunk iufallibilisek, vagy pedig az illető­ket rendre utasítaná, neki ront szent furáival a „Ne­merének“ hogy az bizonyoson rósz akaratból vagy kárörömmel közlötte ezen ügyet, mert az illető ha­rangozó egyén bizonyoson felsöbbségi rendelet nél­kül követte el ezen babonát, valamint a rozsnyói bókételenkedök is nyilván nemű vénasszonyok fog- ; nak lenni, és igy az ember nagy mulatságára, gyö­nyörű logicájával czáfolatra kész oly tény állás mel­lett, a melyei bévalja, hogy ismeretlen. Na ilyen alapos czáfolatokért nincs miért máshonnan várni ; ilyet helyben is lehet eleget készíteni, — hanem aztán mindenki tudja, hogy az ilyenről mint Ítéljen. Egyet nem tehetünk hogy figyelmébe ne ajánljunk előre is a czáfolat készíttetésben. Soha se törje a fejét annak bébizonyitásával, hogy a haraugozás „ohne obrigkeitliche Bewilligung“ történt ; mert hát azt mi is jól tudjuk, hogy azt nem a superinteodens ur rendelelte Szebenből, külüinben nem róttuk volna meg mint szép babonát. A mit nem mondtunk, szük­ségtelen arra csinálni a kádencziát. Hogy pedig a „Nemere“ rósz akarata mellett jót tesz, azon ne búsuljon, igy legalább, miután a „Kronstädter“ állított minden jó akarata mellett csak roszat produkál, legalább szépen kiegészítjük egy­mást ; sőt jól teszi, hogy ha eddigi irányát megvál­toztatja s a helyett, hogy a más akaratával törődik saját irányára figyelmez, hát ha igy sikerül „Kron­städter“ nénének is valami jót is előhozni. V egye s. (MÖLLER EDE,) brassói plébános és kerületi főesperesnek f. h. 12 én ö felsége a király a Sz. Katalin szűz- és vértanúról nevezett czimzetes apát­ságot díjmentesen legkegyelmesebben adományozni ! méltoztatott. (A M a g у. P. 137-ik sz.-ban olvassuk a kö­vetkezet : Tudja-e a közoktatási miniszter azt, hogy a kolozsvári kir. jogakadomiáuak tanára, ifj. G rois G., elvitázhatlanul, különben is felette beteges állapota mellett a nevelés ügy rovására, a miniszter által reá ruházott államvizsgálati bizottsági elnökségen és kü­lönben nem kifogásolható múzeum egyleti igazgatói tagságon kivül a kolozsvári zálogháznak választmányi tagja s ezen kivül legközelebb a takarékpénztár tit­kárságát is elvállalta? s miként képzelhető az, hogy a legközelebbi államköltségvetésben a tandijjakkal együtt 2000 írtra felemelt, s a nagyobb képzettsé-

Next

/
Thumbnails
Contents