Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-06-23 / 50. szám
198 rnényszikrát táplált a rend megzavazliatá- sára s ime már ez is végkép kialudt. Nem egyszer hallottunk zúgolódást és panaszt a kormány cunctatori eljárása ellen a határőrvidék ügyében. De a zugolódók nem fogták föl a magasabb állampolitika igényeit, rögtön akarták alapjaiban felforgatni azt, mit évszázadok szokása törvényé mondhatni második természeté fejlesztett, pedig a természetben nincs ugrás. Ezen mű ily kimély teljes és az egyesek érdekeit is tekintetbe vevő keresztülvitele kormányunknak — minden józanon gondolkozó honfi Ítélete szerint — csak becsületére válhatik s újabb bizonyítékát nyújtja annak, hogy kormányunk hivatását fölfogva, habár a sok akadály miatt lassú — de biztos és határozott lépésekkel igyekezik hazánk alkotmányos szabadságának megszilárdításában^ anyagi és szellemi jóllétének kifejtésében előrehaladni. Horvátország nemzeti pártja, mely legújabban is a kiegyezés politikája ellen nyilatkozott és a kiegyezési alap revisióját kérte, ha vaksággal nincs megverve, bizonyosan át fogja látni és át kell látnia, hogy csak is alkotmányos kiegyezés alapján jöhetett létre a határőrvidék poígárositása, mely által horvátország területileg több száz négyszög mértfölddel és több száz ezer polgárral gazdagodik. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy Horvátországnak e gazdagodása csak is egyedül magyarország alkotmányos kiegyezésének köszönhető. Maga pedig a szoldateszka több százados békéiből felszabaduló határőrvidéki nép, mely rövidlátó és elfogult némely eddigi parancsnokától néhol télre vezettetve, az uj rendszer behozatalának tán nem volna barátja, s melyről ugyan azért elmondhatjuk: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekezvek“ -— az alkotmányos élet elevenítő légkörébe lépve, nemsokára emberi hivatásának öntudatára jutva, anyagi és szellemi fejlődésének folytán ha az előtti állapotjára visszatekint, átlátandja, hogy a magyar birodalmat lakó nemzet — család legnagyobb tagja, melyre a sors a család vezetését bizta, nem saját önössé- gének hódol, de sőt inkább minden testvérének üdvén fáradozik, s ezért hoz áldozatot, átlővén hatva azon igazságtól, hogy csak az egyes tagok összeségének jóllététől függ az egész család jólléte. A magyar ember Pesten és Brassóban. (Vége.) Nyelveddel a világért se merészely élni, mert kinevetnek vele és élez tárgyává tesznek, miként tévé ezt a pesti német zuglapok egyik Írója, ki a minapában azt mondá : „ha a magyarnak Pest nem tetszik, úgy a mint van, hát menjen el „Kecskemétre vagy Debreczenbe“ magyar nyelvet beszél- leni, — „Ugy-e, ez a német civilisator elmés emberke ?“ „Nemcsak arczátlan és szemtelen, hanem mulatságos is.“ Nemde, tisztelt olvasóm, gyönyörűséges egy jelenségek ezek a fővárosi magyar társadalmi állapotok ? Örvendezhetnek felettük nemcsak a türelmes pestiek, hanem a vidéki magyarok is. A mi ma már ott ténuyé vált dolog, az holnap máshol is azzá válhatik, kivált ha ideje korán útját nem álljuk a né- metesedési áramlatnak. Hazánkban sok oly város van, hol a német nyelv túlkapásainak mindenki tömjén ez, de legnevetségesebb dolog az, midőn ezt magyar ember teszi — saját országában. így van ez nemcsak Budán, Posonyban, Fehérvárt, Temesvárt, Szebenben s. t. i., hanem Brassóban is, hol a 7000-nyi magyarság, daczára annak, hogy tényleg a legtisztább honfiérzelmektől van áthatva, sok oly előzékény cselek- vénynek hódol, melyek csak a német nyelv túlkapásait segítik elő. Vájjon miért van ez igy, és különösen mért vau az, hogy a nagyszámú brassói magyar kereskedők és iparosok holtjaik és üzleteik felett nagyob- bára csak német ezéget használnak és a m a- gyárt mellőzik, csak németül függesztik ki neveiket és n e m magyarul, holott mi sem gátolná őket a magyar ezégek és feliratok kifüggesztésében, még a concessio elnyerése sem. Vagy tán azt hiszitek, hogy a magyar ezégek által az üzleti jövedelmek csökkenhetnek V Korántsem. Kísértsétek csak meg a magyar ezégek és feliratok használását, nemsokára arról fogtok meggyőződni, hogy a magyar ezégek alatt is lehet oly üzletet csinálni, mint a milyent a német firmák és aufschriftek alatt. Vannak Brassóban czéliok, társulatok, egyletek, hol a magyar tagok száma, ha nem is mindig túlnyomó, de elég tekintélyes arra, hogy az ötét megillető elismerésre igényt tartson. Azonban erre nem sokat gondolunk, mert eddig elé sem volt szokásban, hogy a tárgyalási vagy ügyrendi jegyzőkönyveket és a szóbeli értekezleteket magyar nyelven folytassuk. Más nemzet büszke a maga nyelvére és egy hajszálnyit sem térne el tölle, csak mi vagyunk oly szerények, hogy könnyen le mondunk róla azok kedvéért, kik hátunk megett kinevetnek lovagias engedékenységünkért. Ha a postára mégysz és egy vevényes levelet feladsz, a világért nem kapsz reá magyar nyelven irtt téritvényt, pedig csak jogod volna egy „magyar királyi“ postahivataltól követelned, hogy „magyar“ czimes leveledre, „magyar“ választ adjon, de te ezt nem teszed, mert igen türelmes, elnéző vagy. Ha pedig valamely hivataltól német „V о rla- dungot“ kapsz, azt minden zugolodás nélkül kezedhez veszed és pontosan elsietsz oda, a hová hívtak ; de ha egy magyar „idéző-jegygyei“ hívnának meg valahová, oda nem mennél oly nagy sietve el, mert azt hinnéd, hogy csak „komáznak“ veled, lám pedig a német Németországban, az olasz Olaszországban, a román Romániában bizonyosan nem venné tréfának azt, hogy saját országában idegen nyelven hivataloskodjanak vele. Még sok mindent hozhatnánk fel a Brassói magyar társadalmi ferdeségekről, de ennyi is elég egyszerre a sok „jóból“, mert elvégreis azt mondhatná valamelyik világmüveltségü dandi mindezekre, hogy ezek csak kicsinyes dolgok, láp áliák, melyek figyelmet sem érdemelnek. A magyar társadalmi ügyek ilyetén állása mellett nincs időnk sokáig habozni a felett, hogy mi legyen a teendőnk és kötelességünk. T. K. Honnan jön a feudalismus? Az „Albina“ 48-ik számában Borlea Zsigmond országgyűlési képviselő és Zarándmegyei első alispán azt írja, hogy gr. Tholdalagi Viktor Ígéretet tett, miszerint a Zarándi alispánságot fizetés nélkül vállalja el. Ebből azt következteti Borlea ur, hogy a feudalismus országszerte föl akar kerekedni. Inti tehát a románokat, hogy ne fraternizál- gassanak, mert a „farkascsorda“ csak a feudalis- musba akarja becsalni őket. Mi is tudjuk — még pedig fontosabb tényekből, mint a gr. Tholdalagi állítólagos Ígérete, hogy feudalismus és mindennemű reaktió Európaszerte emelgeti a fejét. Győzelmének mtíggyátlására nézve azonban nem oszthatjuk Borlea ur nézetét: sőt azt tartjuk, hogy útját legbiztosabban magunk készítjük elő akkor, ha egymás ellen uszítjuk az érdekközösség által összecsatolt elemeket. Tudja meg Borlea ur, hogy a magyar intelli- gentia közt legalább is annyian küzdöttünk és küzdünk a feudalismus és annak minden atyjafia ellen, mint román polgártársaink közt. Ha kezet fogunk egymással azok, a kik a de- mokratiát és egyenjogúságra alapított szabadelvüsé- get fökincsnek tartjuk, — győzni fogunk. Ellenkező esetben magunk áruljuk el ügyünket. Ez okból épen fraternisáljunk ! Borlea ur pedig küzdjön más fegyverekkel az alispáuságért és ne igyekezzék rontani a kezdődő egyetértést. Tőle több tárgyilagosságot és emel- kedettebb nézpontot várnánk. . Magyar delegaczió. A tengerészeti albizottság jun. 16-ki ülésében, mely két és fél óráig tartott, a tengerészeti budget harmadik ezimét tárgyalta. A kormány részéről GaalJenő sorhajóhadnagy volt jelen. Az általa adott felvilágosítások alapján az albizottság elhatározta, hogy az építési felügyelőnek (Bau-Poliere) e czimen előirányzott magasabb fizetését a delegatióuak ajánlani fogja. Az ülés legnagyobb részét a létszám állandósításának kérdése vette igénybe. A minisztérium már a múlt évben arra törekedett, hogy egy normal-budgetet terjeszthessen a delegatiók elé. A tapasztalás azonban azt mutatta, hogy annak tételei nem felelnek meg a normalbud- get igényeinek, s a jelen budgetnél ismét tetemes eltérések fordulnak elő. A létszámra nézve azzal indokolja a ministerium ezon eltéréseket, hogy azon rendszabály, mely szerint a tengerészeti sereg ezután csak bizonyos kerületekből ogószittessék, az ujonezozás eszközlésére bizonyos számú tisztek és hivatalnokok alkalmazását teszi szükségessé. Másrészt azonban kiderült az, hogy Polában az eddig alkalmazásban volt tisztekés hivatalnokok közül ne- liányán feleslegesekké váltak, minek folytán az illető állomások el is töröltettek. Az albizottság a nyert felvilágosítások alapján helyeslését fejezte ki e rendszabály iránt. A jelenlegi budget a tett változtatások folytán a ministerium és az albizottság véleménye szerint a jövőre nézve normal-budget gyanánt fog szolgálhatni. V i (I é k. S.-Szeilt-Gyögy, 1871, Junius 17-én. A megyék rendezésére vonatkozó előmunkálatok foganatosítása végett jelen junius hó 15-én tartott gyűlést, nagyszámú bizottmányi tagok jelenlétében, tisztelt fökirálybiránk az ügy fontosságához mért jeles beszéddel nyitotta meg, — melyben főleg azon örvendetes ténynek adott kifejezést, hogy mig más államok a forrongás és sziinetloni kormányváltoztatás miatt haladni nem képesek, — nemzetünk a higgadt megfontolás miatt mérséklet utján maradva, egy megszilárdult kormány vezetése alatt mind tovább halad a belrendezés nagy müvének befejezéséhez, — egyszersmind hangsúlyozta a közigazgatásnak kiható fontosságát, a köz és az egyéni jóllétre. — Mi is nagy tetszéssel fogadtatott és az eddigi szokás szerint jegyzőkönyvbe iktattatni lmtároztatott. Eelolvastatván a belligyéri magas rendelet, mind a rendelet mind pedig a 42-ik törvény, éles megtámadásnak volt kitéve, — mi egy hosszas, de szép vitatkozásra szolgáltatott alkalmat, mert a vélemények érvekkel czáfoltattak anélkül, hogy a személyiránti kimélet legkisebb csorbát szenvedett volna. Minek eredménye volt a fizctésnélkül és felkiáltás utján 111 tagból álló terv-készitö bizottmány megválasztása. Azután Székely Gergely királybíró ur jelentést tett a közigazgatásról, felhozván, bogy a torok- gyuladási járvány mutatkozik. — A jég több községek határait verte el — és a sok essözés miatt az utakat kellőleg megkészitteni nem lehetett Mire nézve a szükséges intézkedések megtétettek. A múlt gyűlés hatáfozata-szerént a kórházban egy rendes orvos és kovházgondnoknak megválasztása tűzetvén ki, közfelkiáltás utján valamint korház- gondnoknak honvédkapitány Benkö Sándor és orvosnak Kain Károly urak választattak meg, valamint Miklosvár székben megürült segéd dulói államásra helyettesített Sebestyén Sámuel ur hagyatott meg. Ezekután Vájná Tamás törvényszéki elnök ur a főjegyző ur által kért nyomozási ügyben tett jelentést, felolvasván a törvényszék határozatát, a melyben főjegyző ur a rá szórt gyanúsítás alól ártatlannak nyilvánittatik. Mire azon nézet, hogy a bizottmány rosszalá- sát fejezze ki a hírlapokba szórt gyanúsításokért hangosan nyilvánult. Azonban azon okból, hogy az érdekelt felek részéről is békés hangulat nyilvánult, és a rosszalás kimondása által keserűségre ok ne maradjon fenn, azon indítvány emelkedett határozatá, hogy a bizottmány örömét fejezi ki, a főjegyző ur ellen szórt gyanúsítás alaptalansága felett. Egyszersmind a tanácskozás érdekében az 1870-ik évi 42. törvényezik 50. §-a még az uj megye bizottmány megalakulása előtt életbe léptetendőnek határoztatok. Délben a főtiszti mintegy 100 teritékii asztalnál a legvidámabb hangulat uralgott, bol a király, királyné, ö felségükért és az ö felségök családjáért, valamint minister elnök gr. Andrássy Gyuláéit mint az első székely emberért, Tóth Vilmos és^ Bittó István *) minister urakért, a királyi biztos űrért, a föki- rálybiránkért és derék főjegyzőnkért — úgy számos megyei tagokért ürittettek poharak. Délután a jegyzőkönyv liitelesittetett és a gyűlés befejeztetett. Más nap a kiküldött tervkészítő bizottság tartotta megszervező gyűlését, és osztályokra szakadván, a munka befejezése Julius Ю ге határoztatok, hogy Julius 20-án a második szervező gyűlés is megtartassék. Csabai László. *\ Tudomásunk szerént a bizottmány egyik tagja Bittó igazságügyérnek ezen szavakkal távira- tozta a szerencse kívánatot „iszik a Székely érte.“ Szerk.
