Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-16 / 48. szám

190 —

A mi a másik kérdést illeti, mit szándékozik a kormány tenni ? erre válaszom a kővetkező : a kormány a korona jogai megóvására és fontartására az eddigi gyakorlatnak és az állam hatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket szándékozik alkalmazásba venni.

A főrendiház '/2 1 órakor tartott ülésében a Bujanovics Sándor képviselőházi jegyző által áthozott szentesített törvényczikkek kihirdettettek. Maj- lath György elnök jelenti, hogy Andrásy Gyula gr. miniszterelnöktől vett értesítés szerint ő fölsége Hor- vát B. igazságügyminiszter lemondását elfogadta és helyébe Bittó Istvánt nevezto ki.

Gorove István miniszter átadja az országgyűlés elnapolására következő királyi kéziratot mely felol- vastatik :

Mi első Ferencz József isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya s a t. és Magyar- ország apostoli királya.

Magyarországunk és társországai zászlósaink egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1869. évi april hó 20-dik napjára Pest szabad királyi városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket.

Magyar minisztériumunk előterjesztése folytán a jelen országgyűlés üléseit mai naptól folyó évi szeptember hó tizennegyedikéig ezennel elnapoltnak nyilvánítjuk.

Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandókig maradunk.

Kelt Pécsben 1871. jun. 10.

Ferencz József.

Andrásy Gyula gróf.

Elnök: Midőn a felolvasott legkegyelmesebb kir. leirat folytán az orsz. gyűlésnek ülései September 14-ikig elhalasztatnak, és ennek folytán a t. képv. háznak tagjai szétoszolván házi tűzhelyeikhez fognak sietni, néhány búcsúszót vagyok mondandó a ház t. tagjaihoz.

Nem tehetem ezt azon módozatban, mint az különben szokásos. Nem kecsegtethetem a t. ház tagjait azzal, hogy e szünidő alatt nyugalmat találva, házi körükben kipihenve, ujult erővel foghatnak majd a kitűzött idő után itten munkájúkhoz, mert a haza minden vidékén minden kerületében számos teendők várnak megoldásra, a megyék és községek rendezése, az első bíróságok szervezése oly nagy fontosságú tárgyak, melyekben a haza minden polgára érdekelve van, az értelmiség pedig a közreműködésre van felhiva. Csak azt kívánom, hogy a gondviselés képv. társaimat házi köreikben vissza vezetvén, erőt és egézséget adjon ezen más téreni munkához és a teljesített kötelességérzetnek öntudatával térjenek ismét vissza és abban találjanak rugékony- ságot, kedvet és erőt itteni munkálkodásuk folytatására. —

A román Küldőitek különvéleménye a szász universitásban a talmácsi és törcsvári birlok- iigyre vonatkozólag.

(Vége.)

Tekintetbe véve toaábbá :

hogy a többször idézett országgyűlési határozat, mely mint ki volt mutatva, még csak árnyékát sem hordja annak, hogy a hétbirák jogait sértené, számunkra épen ellenkezőleg azon általános óhaj betöltését helyezi kilátásba, hogy végre valahára rendezve lássuk a visszonyokat, melynek következtében, a hétbirák pénztárát tetemes költségekkel és kiadásokkal terhelő pöröknek vége hossza nem volt (elég legyen emlékeztetnünk azon 24.000frtot meghaladó összeg megtérítésére, melyet a hétbirák az 1827-ki határozat folytán fizetni kényszerültek), és hogy igy épen semmi okunk a jogos panaszra, hogy amaz országgyűlési határozat valamely méltatlanságot követne el rajtunk, mivel föltesszük, hogy a hozandó külön törvény minden érdeklett fél igényeit az igazság szerint fogja méltányolni s azok közjavát eszközölnék ; azon esetre pedig, hogyha a hozandó törvényjavaslat — várakozásunk ellenére — nem felelne meg a hétbirák jogos igényeinek : a fenyegető veszély elhárítására szükséges lépéseket a delegált universités, ez universités meghatalmazottja, megteheti ;

hogy tehát az elörebocsátoltak folytán legkisebb okunk sincs most már a legmagasabb trónhoz, az országgyűléshez és az igazságügyérhez ily modorban és ilyes fölterjesztésekkel járulnunk, melyek nagyon könnyen demonstratiokul tekintethetnének, a mi által többet árthatnánk, mint használhatnánk a hétbi- ráknak, azon gyanúra adván okot, hogy ezirányu jogainak valódi létében nem bizunk ;

tekintetbe véve továbbá, hogy az universitástól eredő emlékirat, mely a hétbirák jogait jogérvényes okiratok alapjáu fejtené föl az országgyűlés meg az igazságügyér előtt a Szelistye- és Talmáes-szék meg Törcsvár-terület ellenében, az ügynek sokkal

többet használt volna, mint a mennyit a jogügyi bizottság által javasolt léptek használni fognak,

tekintetbe véve aztán, hogy a bizottság ajánlata folytán a legfelsőbb trónhoz indítandó 3 tagú küldöttség a hétbirák pénztárára oly kiadásokat ró, melyek a remélhető eredmények által koránt sem lehetnek igazolva ;

tekintetbe véve végül, hogy az általános vita menetéből könnyen észre volt vehető, hogy az universités többsége a bizottság javaslatait a részletes vita alapjául elfogadja ; e javaslatok fölött azonban részletes vitát nyújtván, csak azon esetben lehető és nem csalárd, ha mindazon bizonyítékok és okmányok, melyek az indítványozott fölterjesztésekben ezek alapjául jelöltetnek meg s a melyek ez universités tagjai legnagyobb része előtt ismeretlenek, legkivált miután azok még csak az illető bizottságban sem produeáltattak, az illő időben és helyen : a teljes ülésben előmutatva és felolvasva lettek volna ;

mindezen körülmények és tények tekintetbevételével mi alólirottak nem találtuk a részletes vita alapjául elfogadhatóknak a bizottság javaslatait s ezért félretételüket óhajtva, a következő ellenjavaslatokat támogatjuk és pedig :

1. A szászsebesi szék-küldött, Bologa Jakab, azon elleninditványát, mely szerint a hétbirák megvédésére szükséges lépéseket — ha ugyan a várható külön törvényjavaslat által veszélyeztetve lennének azok — a delegált universitásnak kell vala megtennie ;

2. A szerdahelyi szék küldött, Macelariu Illés, azon elleninditványt, mely szerint a fenntnevezett emlékirat lett volna szerkesztendő, és

3. A nevezett Bologa Jakab küldött utolsó elleninditványát, mely szerint, az 1. és 2-ik számok alatti elleninditványok elvetésének esetére az indit- ványoztatott, hogy a sokszoremlegetett fölterjesztésekben liivatolt okmányok az universités elé terjesztessenek és az ülésben fölolvastassanak, hogy ezáltal részletes vita tétessék lehetővé ; e nagyon is jogos és alapos elleninditvány elfogadását annál is inkább reméltük, miután nekünk, mint universitási küldötteknek, kik amaz okmányokat soha sem láttuk, el- vitázhatlanul jogunk van követelnünk azok előterjesztését, hogy igy, fölvilágositást merítve azokból, biztosan es meggyőződés alapján védhessük a hétbirák jogait. Miután azonban ez elvitázhatlan jogunk eltagadtatott : nyilván való igazságtalanság követtetik el rajtunk.

Mindezeknek daczára a többség elvetette e három elleninditványt s bennünket a bizottsági indítványoknak részletes vita alapjául való elfogadása által — a nélkül, hogy az említett okmányok megte- kinttettek volna — kényszeritett nem csak arra, hogy ezen, a fenntebbiek által eléggé indokolt különvéleményünket benyújtsuk, hanem arra is, hogy a részletes vitában részt ne vegyünk.

Szeben, máj. 25. 1871.

Bologa Jakab, Szebenszék-, Macelariu János, Szerdahely-szék-, Dr. Tincu Abrahám, Szászváros- szék-, Paraschivu János, Szászsebes város-, Macelariu Ilyés, Szerdahely-szék- és Iluszkai DoBó Mihály, Szászváros-szék küldöttje.

Vidék.

S.-Szeilt-Győgy, 1871, Junius 8-ika.

Hogy a szépraezön valóban szép nap volt Junius 4-ik én, azt e lap 45-ik száma vezérczikkében, egy résztvevő elmondta, az ünnepély nagysága és szépségéhez méltóan.

Azonban, az ünnepély kiegészítéséül meg kell említenem, hogy a mi ünnepélyünknek nem lett vége a hosszú és kedélyes ebéddel, a mi örömünk túl élt egy napot, a városi tanács által kiadott programúi tartalmához hiven, d. u. 4 órakor a város dísztermében tanácskozás tartatott a lövész egylet megalakulása érdekében, — melylyel kapcsolatosan tornászat is lenne ; — a közgyűlés a lövész egylet megala- kulási és szervezeti alapszabályainak elkészítésére egy bizottmány nevezett ki ns. Dacó János városi főbiró elnöklete alatt, — s a mi nem mindennapi dolog — határoztatok, hogy ezen bizottmány, három, legfelebb négy hét alatt, befejezett munkálatát köteles a közgyűlésnek felmutatni. Erre egész örömmel csak áment mondunk.

A gyűlésnek alig lett vége, a közönség az esteli ünnepélyre sereglett, Nagy Elek ur kórházmellet levő szép és nagy kertjében.

E kert valóban a természet által is sok kiváló szépséggel ajándékoztatok meg, melyet az úrbéri munka és mindenek felett kertészi ügyességre mutató berendezés és osztályozás még nagyban növelt; úgy, hogy egy disz,‘köz, — vagy ha úgy tetszik — népkertté könnyen alakitható. Óhajtandó lenne, hogy a lövész egylet, melynek itt alkalmas helyiség készen feltalálható, megalakulása után azonnal vagy részvények alapján egyenes megvétele, vagy haszonbérbe kivéve, időnkénti törlesztés által, a kert mindenképen való biztosításáról gondoskodnék.

Н°ьУ mily nagy közönség volt, bizonyítja az, hogy a 20 kr. belépti-díj 115 forintot jövedelmezett, melynek harmada alku szerint a zenészeké lett, a többi pedig az emlékszobor költségeinek fedezésére fordittatott. Ugyan e czélra egy aláírási iv 100 fo- riuton felül jövedelmezett, az ünnepély napján is történt költség fedezésére adakozás, p. o. Király Josef 2 for. Óhajtandó volna, hogy az emlék szobor, nem annyira szép és költséges, de mindenek felett czélszerü kerítéssel láttassák el ; s hiszem is, hogy a városi tanács, mely hazafias buzgalmának oly szép jelét adta a kezdemenyezés által, a kiegészítés által érdemeit növelni fogja.

A most felállított emlékszobor kezdeményezése tisztán a városi tanács érderno, és a közönség büszkesége. Hogy a szék jó akarata és buzgósága meddig késik még a városban felállítandó emlék oszlop bemutatásával, azt tudni nem lehet ; hanem annyit egész biztonsággal állíthatni, hogy azon bizottmány sokat gondolkozik és keveset tesz, és nagyérdeme is lenne a gondolkozás hosszas menetele, csak az a baj, hogy az a mai impertinens-kor nem annyira képzelni, mint látni szeret.

Én részemről, ha azon bizottmány vagyok, minden évben erkölcsi és hivatalos köteloségemnek tartom, nyilvános számadást adni a pénzösszeg állásáról ; évenként vagy havonként is kimutatnám a bevételt, közölvén az adakozók névsorát; kimutatnám a töke és kamat időnkénti növését, és mindenek felett a közönséget ismételvo felhívnám minden évi nyilvános számadásom végével az elkezdett szép és nemes tett tökéletes befejezésére ; s ez által, inig egyfelől magamat megnyugtatnám , addig másfelől eljárásomat is igazolnám.

Vannak olyan dolgok, a hol a lassúság, vagy halasztás, bizonyos közeledés a halálhoz, mig a közönség szive, esze s keze mozgásba és melegségbe van tartva, valamely ügy felkarolása és létesítése érdekében, addig kell azt hajtani és buzdítani, s az eredmény bár mily kicsing mindenannyiszor felmutatni, valahányszor újabb cselekvésre akarjuk buzdítani a közönséget.

Mit mondanánk az olyan épitésznek, a ki a munka alatt levő épületet gazdája szeme elöl korlátokkal fedné el, vagy röviden szólva, • függöny mo- gett dolgozna ; annyit minden bizonnyal mondanánk, ha mindjárt egyházi épületen dolgozna is, hogy nem szeretjük, s ki tudja, nem lenne-e olyan, a ki azt is mondaná, hogy az ily munka gyanús.

Es azt is tudjuk, hogy vannak bizonyos idők, melyek magokból a közszellemböl táplálkoznak nemes és áldozatkész tettek végbe vitelére, és tudjuk, hogy mihelyt a mozgató erő lankad, vagy gyérül, az általános buzgóság is lohad, a semmit nem látás, vagy hallás közönyössé teheti az embereket a legnemesebb tett s a legszentebb czél kivitelével is, ez pedig mindig azok hibája, a kik vozeték és képviselik a közönséget, társadalmi vagy szellemi téren. —

De lássuk az esteli mulatságot. Ez valóban szép és élvezetes volt. Az erős és szép természet táncz teremről is gondoskodott, a kertben a bejárás előtti szép sík tér tánezteremmé lett röktönözve, lámpákkal minden oldalról kivilágítva, balra pedig két sor asztal, s a végiben berendezve az étel és ital- neinü ; sőt még ezukrász is volt ; igy legalább, ha valaki keserűséget kapott kedvese ajakéról tréfából, kárpótolhatta magát ezukrászi édességgel komolyan ; és a ki a szerelem örök melegségéről gondolkodott, egy portió fagylalttal való társalgás után meggyőződött a melegség váltózandóságáról.

Szép gyönyörű este volt! A csillagok is bámulva néztek le. A sok szép lángok, vidám táncz a- zöldben, a csillag és lámpákfényénél szinte tündéri- essé vált úgy, hogy a nagy költővel sokról elmondhattuk : kis lába nyomának a fü is örül. Szép volt a tánezoló, de tán még szebb a néző közönség — bocsánat, talán tilosba járók. . . Sok szépet láttam, hallottam, de a lcskelcdő csillagok, susogó falombok még többet láttak és hallottak ; titkos sóhaj, epedő pillantás, meleg kézszoritás, búcsú, mely találkozásra int, hogy jártak ott egyenként és egymásután ; a mikor a közönség a haza menetelről gondolkodott, kezdődött a tűzi játék, szépült a mulatság s növekedett a kedv s úgy látszott, hogy az ilyen mulatság minden vásárnap elkelne 20 kr. jával. E város érdemes közönsége szépet, hasznost szeret és tup tenni. Tartsa meg az isten e jó szokását és gyarapítsa, mint az egészséges „Nemere“ előfizetőit!

B. J.

Nagy-Szebcn, 1871. Junius 13-ika.

T. szerkesztő ur !

A híres vak számmüvész Chybiorz Pál tegnap mutatván be magát az itteni k. államfőgynmasiumon, nem mulaszthatom el, hogy becses lapját erről érte-