Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-06-09 / 46. szám
— 182 — egyes szász románközségek pénztárából, a melyrö'l talán nemcsak mondatik, hanem valósággal a község minden lakosságának nemzet külömbség nélkül közös vagyona. Л szász nemzeti vagyonból adományozott és a Brassóban felállítandó főldmive- lési iskolára nézve nézeteink a következen- dök volnának. Miután a szásznemzeti vagyon a köz- igazgatás költségei, tehát államczélok fedezésére volt szentelve, abból első rendben a legszükségesebb t. i. az alsóbb népiskolák felsegitéséről, a melyek közül vajmi sok nem felel meg a törvény kívánalmainak, és a melyek segélyezésével végül is az állam fog terlieltetni, — kellene gondoskodni. De ha már az egyetem a legégetőbb szükségek tekintetbe vételén túltette magát, és nem annyira életkérdést! iskolákra kívánt áldozni, nagyon helyesen tette volna, ha úgy intézkedik vala, hogy ezen iskoláknak a lakosság nagyobb része is hasznát tudja venni. Teliette volna, hogy három helyett csak egy foldmivelési oskolát alakítson, de azt tette volna valódi közös kincsesé. Most mi és román testvéreink ugyancsak éhes gyomorral jövénk el a közös asztaltól. Hanem az nem tesz semmit, csak egészség legyen — mondá az öreg Gus- beth. — Az egész dolgot igy lehetne kézzel foghatóvá tenni: hármunknak van egy marok aprópénzünk és azaz én markomban van ; én szeretem a tubákot ; azt veszek az egészre. Ti nem tubákoltok ; nagyon sajnálom ; hát halhassátok, hogy én milyen nagyot tüsszentek. A pénz elkelt; a tubák meg van, kedves jó egészségökre kívánjuk! —B. — Magyar képviselőház. Az országgyűlés mindkét háza junius 2-án rövid ülést tartott. A képviselöház csak alaki teendőkkel foglalkozott, s egy főrendiházi izeneten kivül két interpellátiót és három bizottsági jelentést vett át. A főrendiház a gömöri és gácsországi vasutakkal végzett, módosítás nélkük hozzájárulván mindkét javaslathoz. Kapp Gusztáv az igazságiigyminiszterliez intézi a következő — interpellácziót : — Miután f. évi április hó 26-án tartott ülésében jutott a képviselőház annak tudomására, hogy az igazságügyminiszter ur egy, a talmácsi uradalomnak néhány községei és a szász nemzet, illetőleg hét bírái között a létezett úrbéri viszony fölött és a tulajdonjog fölött föuforgó, még a múlt év közepén a m. k. legfőbb itélőszékhez végleges eldöntése végett fö- lebbeztetett pert a periratokkal együtt f. é. jan. havában a m. k. legfőbb itélőszéktől kikérte, s ezen pert ez ideig az illetékes bírósághoz vissza nem adta, kérdezem : 1) Minő törvényre alapítja a miniszter ur jogosultságát ezen, vagy bárminemű más pert az illetékes bíróságtól elvenni, azt öt hónapon át vagy netalán még tovább az igazságügyminiszteriumnál visszatartani, s igy az igazsgászolgáltatás törvényszerű menetét akadcílyozni, sőt felfüggeszteni. 2) Szándékozik-e miniszter ur az említett pert haladéktalanul s minden netalán akadályozó hozzáadás nélkül a m. k. itélőszékhez törvényszerű végleges eldöntés végett visszaadni. 3) Ha netalán nem ? minő törvénnyel igazolja a miniszter ur ilynemű szándékát s eljárását ? Vidé к. S.--Szent-GyÖgy, junius 3-án 1871. A „Nemere“ junius 2-iki 44. számában Újvárosi Ferencz ur úgy látszik zokon vette, hogy ezen lap 28-ik számában az 1848/9-be elvérzet honvédek emléke ügyében tett felhívására nem én, hanem az építtető bizottmány jegyzője közölte a Nemere 39-ik számában, ezen alapra gyűlt, a bizottmány által megvizsgált számadást, holott ez épen az ö teendője volt, s igy hívatlanul fel se lépett. He mert a tudósító ur személyemet, valamint. 1 magát a számadást támadja meg alaptalanul, — erre csak az a nyilatkozatom, hogy ha a közhitt számadást figyelemmel megolvassa, meggyőződhetett volna, j hogy a kamatra ki nem adott pénzek ma is Három- | ! szék kebli-pónztárába vannak letéteméuyezve, ez a bi-! ! zottmánynak nem adatott át, — az ezen felyüli j ; öszvegek pedig a mint bejöttek azonual tökésittettek máig kamatoznak, mit részletesen — valamint a hitelezők neveit hírlapba közölni nem is lehető, erről a bizottmány jegyzőkönyvei felvilágosítást tehetnek. Mert legyen meggyőződve a tudositó ur, hogy nékem, ki több társaimmal kezdeményezője valók a terv kivitelének, kinek az elesettek közt testvére van, érdekembe volt ez ügy kivitele, — 3 '/„ évi működésünknek mi eredménye volt, igazolja az hogy a terv valósítását már mégis kezdhettük, telyes reményem van ennek ez évbeni létrehozásán, igy gyanúsító ural szembe megnyugvást tanálók ennek eredményében. V aj n a Tamás. h fi I f ö I d. FRANCZIA ÜGYEK. A „Times“ párisi levelezéjénck máj. 29 ről kelt távirataiban, a forradalom elnyomatásáról következő érdekes adatok közöltéinek : „Páris teljesen nyugodt. A boltok nyitva vannak. — Az utszákon tolong a nép, az okozott kárösszegét vizsgálva. Foglyok vonulnak át, 100 főnyi csoportokban, őrikiséreet mellet, a Boulevardokon. A harcz tegnap d. a. 3 óratájban szűnt meg. Bellevil- leben, hol állítólag rettentő jelenetek történtek, néhány lövés tétetett az ablákokból. A legkétségbeesettebb gonosztevők e végpercz- ben saját bajtársaik ellen fordultak, mivel azok vonakodtak a harezot folytatni. Nehány nő ugyanazon okból két ifjút késekkel gyilkolt meg. Az ablakból történt tüzelés következtében, roppant számú kivégzések fordultak elő. A chaumont-i park holttestekkel volt bontva. Még folyvást petroleum-fölfödözések eszközöltetnek. A veszély még növeltetik azon tény által, hogy a nők, kik nemüknél fogva könnyebben kikerülik a figyelmet, valósággal a legkétségbeesettebbek. Éjjel tetemes elővigyázati intézkedések tétetnek. Az utszák telvék őrökkel, s minden közlekedés szigorúan tiltva van. Mindenki ki a jelszó tudása nélkül merészel kimenni, azon veszélynek teszi ki magát, hogy egész éjjelre bezáratik. — Attól félnek, hogy ragály fog kiütni annak következtében, hogy oly számos holtak temettettek el sietve, az utszák kövezetei alá. A Hotel de Ville fölgyujtása iránti parancsot megtalálták a commune egyik nemzetőrénél, ki most Versailles-ban fogva van. Az számos vörös és kék bélyegekkel van borítva. A párisi érsek egy vértanú derült bátorságával halt meg. Kivégzőinek bántalmazásaira válaszolva ez mondá : „Ne szentségtelenitsétek meg a szabadság szót, az egyedül minket illet meg, mivel mi a szabadság- s hitért fogunk meghalni.“ A két első előkelő személy a fogházban lövetett agyon, s holttesteik a 20. kerület mairie-jébe viteitek. A többi 15 egyén — 38 csendőrrel együtt — éjjel a Pére Lachaise-be szállíttattak, más fogsági helyre szállítás ürügye alatt, és ott agyonlövettek. Négy más ismeretlen nevű egyén szombaton lövetett agyon. Az ekkép tudomásra jutott összeg 64 áldozatot foglal magában. Szombaton a még életben maradt foglyoknak már épen agyon kelle vala lövetniük a commune által, mely a fogházban iité fel főhadiszállását, midőn egy hajdani táborkari tiszt ösztönzésére, ki a commune által hivatalában megtartatott azok föllázadtak, s a fogház egyik részébe vonták vissza magukat, a hol eltorlaszolták, magukat s a hol a fölkelők őket élve megégetni próbálták, azonban a matráczok gyapjúból lévén csak kevéssé égtek meg. A fogháznak a commune által kinevezett igazgatója bizonyos Francois, tegnap a communevel együtt megszökött. A dominicánusok meggyilkottatása csütörtökön délután történt. Miután több torlaszokhoz vitettek el, melyeket a felkelők kénytelenek voltak odaliagy- ni, a fegyfogliázba vitettek vissza, s ott közülök 12- egyén agyonlövettett. Néhányan megmenekültek. A „Français“. „Foglyok a Plateau Satoryn“ czim alatt, Párisban ejtett foglyokról a következőt közli : „A Párisban ejtett foglyok legtöbb része Ver- j saillcsba vitetvén, a satory fennsikra szállíttatott. A nap folytán ott láttuk őket sűrű tömegekben, na- I gj °bb része komor és megtörött, csak a vétek képe nem a szerencsétlen bátorsága, leverten, nlantias feleletekkel a nélkül, hogy eszméjük melletti harczaik iiáuti bátorságokat felednék; megkisérlettók menteni magokat, mielőtt még szólt voln az ember hozzájuk, s mindnyájan állítják, még magok a tisztek is, hogy a rend barátai, a kiket akaratlanul hajtottak a lázadók soraiba. Ha beszélni halljuk őket, akkor mindnyájan ártatlanok, mondá egy őrt álló csendőr. Nehány arezot ki lehet venni ezen képből, mert vannak méltóságteljes és martialis kinézésüek, de ez igen ritka kivétel. A foglyok öltözete nagyon különböző, a nagyobb rósz a nemzetőrségi kabátot viseli de látni közöttük sok „zuavját a communenak“ is, bő kék nadrág és sárga szalagpánttal ékesített mel- leny, némi egyenruháit a rendes lovasságnak, de különösen nagymennyiségű ábrándos s különféle kelmékből összeállítva, végre a párisi munkás fehér blousa, a nemzetőr nadrágja mellett. A tisztek és zuávok kivételével, minden egyenruha elszakadozott, piszkos és hiányos. A legsajátságosabb de eléggé utálatos csoportot képez az asszonyoké, a kik a foglyok között vannak, továbbá zsebvágók mint ambulancierek, a kik a vörös keresztet megbecstelenitik, vakmerő mar- kotányosnok, a Ilik vitéztetteiket beszélik el, s őreikkel kacsintanak, végre két tagja a hirhedett amazon zászlóaljnak, nemzetöri nadrágban, vörös csíkkal, egy sorgombu mellény, hosszú nyílt kabát, képpi és kard. A comnumo reményiette, hogy a csapatok nem fognak merészkedni asszonyokra lőni, azonban megfogható, hogy a katonák nem hagyták magokat feltartóztatni amazok kecsei által. Jelenleg mintegy 3500 van együtt, s minden perezben újabb csapatok érkeznek. Az arsenal roppant csűreiben és színeiben helyezik cl őket, a hol szalmán feküsznek és számos csendörcsapatok által őriztetnek. Mindannyit Passy- ban és a Porte St. Bloud öl-házánál fogták el. El- fogatásuk szerencsére nem sok vérébe került a csapatoknak ; midőn minden oldalról fenyegetve és bekerítve láttak magokat, letették a fegyvert. Gondoskodnak étkezésükről, egy osztály fegyveres csendőrtől kisértetve a városba jár vízért. Azon pillanatban 1 midőn az arsenalból kijövünk, a csendőrség mintegy 150 főnyi sorkatonaságot vezet elő 110-ik ezredbo- I lit. ezek azon katonák a kik a lázadás kitörésekor a communistákkal oly gyalázatos fraternisatiot kez- I dettek. — Versaillesböl, május 31-röl este jelentik : „Mint állítják, a Párissal való szabad közlekedés e hét végéig helyre lesz állítva.“ Gyújtogatásokra vonatkozó parancsok találtattak több elfogatott, s megöletett, egyéneknél. Azok a központi bizottmány, vagy a közjóiét bizottmány bélyegével voltak ellátva, ezen aláírással: „Ulisso Parent.“ * Versailles, junius 1. A hivatalos lap jelenti, hogy azon ellátási tárgyak, melyeket a hadi tengerészet a külföldön szerez be, az 1870-ik évi rendelet értelmében vám alá esnek. Mac-Mahon egy rendelete, további intézkedésig, a szini előadásokat külön engedélyhez köti. Egy más rendelete megtiltja a kirlapok árulását az utszákon. Versailles, junius 1. A nők és gyermekek már bemehetnek Párisba. A németek St.-Dénisből még nem engedik he a férfiakat. Bécs, junius 3. Rauscher kibornoknak egy a pápa 25 évi jubileumának alkalmából a papsághoz és a hívőkhöz intézett pásztorlevele kiemeli az utolsó 25 év viharait és bonyodalmait, a kommunisták és szoczialisták fölmerülését és az egyház ellen elkövetett nyers erőszakot. A pásztorlevél imákra szólít föl, ráutal a vallás, erkölcsiség és tekintély elleni szünetlen áskálódásokra és roszakaró nyerészkedők azon törekvésére, hogy becsületes emberek sajnos hibáit kizsákmányolják. Berlin, jun. 3. A franczia kormány május utolsó napján hadi kárpótlás fejében 10 milliót bankjegyekben fizetett le Strassburgban. A kifelé készített erődítési müvek költségei 20 millió fallen a rúgnak. Versailles, junius 3. A lefegyvertelemté- sek, valamint a házkutatások és elfogatások ellenállás 1 nélkül folytattaknak Párisban. Az assemblée mai ülésében a többség indítványozni fogja a Bour- boncsalád száműzetésének megszüntetését és a Thiers- nek adott fölhatalmazásnak 2 évre való meghosszabbítását. — München, jun. 3. Az ó-katholikusok konfe- rencziája elhatározta, hogy Rómától nem fog elszakadni, de kimondta a zsinat és határozatainak el nem ismerését és a katholikus isteni tisztelet megtartását saját helyiségében elhatározd.
