Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-09 / 37. szám
— 14G — hiúság, dicsekvés, őnliitség, kérkedés, s ezek keserű szüleményei mások becsmérlése oly hatalmas szegénységi bizonyítvány, melyhez nem kell commentai-. Azért csak arra figyelmeztetjük Kronstüdter urat, ha pártjának hiv közlönye akar lenui, ha elvtársait, nemzetiségét képviselni akarja, hagyon fel megkezdett szándékával, s egy bizonyos tárgyfeletti vitatkozásnál — legyen az egyéni, vagy országos — szóljon a tárgyhoz, keressen igaz és helyes érveket, melyekkel meggyőződéseit támogassa, — a fáklyát, melyei a múltak keserű csalódásaiból előre hatolhatni, lobogtassa magosán, ne ingerelje a társnemzeteket, s ne csepegtesse övéibe az egyenetlenség mérgét, hanem mint ellenzéki lap, ha külön ösvényen is, működjék a nemzet és haza javára, ekkor örömmel fogjuk üdvözölni. Többen Székelyek. Magyar képviselőház. A képviselökáz f. li. 3-ki ülésének legnagyobb részét a képviselők mentelmi jogainak vitatása vette igénybe. A ház többsége, melynek álláspontját Hoffmann Pál előadó és Ilódosy Imre világosan és szerencsével véldelmezték, Miletics képviselő kiadatását határozta el s ezzel megmentette a törvényhozást azon gyűlöletes vádtól, hogy tagjainak nem a nyilvános jog érdekében, hanem a jog körén túl is óhajt kiváltságot biztosítani. ' Ezután az igazságügyminiszter felelt Dietrich ur minapi interpclláczióra ; van reménye, hogy az uj bíróságok már 1872 elején működni fognak; az elnöki állások kivételével az elsöbirósági helyeket nyilvános pályázat utján fogadja betölteni. A ház végül tárgyalta és elfogadta a telepitvé- nyesekről szóló tv. - javaslatot s megkezdte az első folyamodásu bíróságról szóló törvény tárgyalását. — A 25-ös bizottság április 30-kán délelőtt utolsó ülését tartván az előbbi jegyzőkönyv hitelesítése után, a törvényjavaslatban következőleg alapította meg az erdélyi részeket illetőleg és az első folyamodási törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit : Koloz vár: Kolozsvár, Bánfi-IIunyad, Kolozs, Mócs, Sámosnj vár: Szá- mosujvár, Ilidalmás, Pánczélcseh, Szék. T о r d a : Torda, Maros-Ludas, Felvincz, Alsó-Jára. Szász- Régen: Szász-Régen, Görgény-Szt.-Imre, Teke. N a g y-E n y e d, Marosujvár, Balázsfalva. Gyűl a- Fehérvár: Gyula-Fehérvár, Algyógy, Szászváros. A brudbánya: Abrudbánya, Zalathna. Déva: Déva, Maros-Illye, Rápold. Hátszeg: Hatszeg, Vajda-IIunyad, Pnj. Nagy - Szeben: Nagy-Sze- ben, Szászsebes, Vízakna, U jegyház, Szerdahely. Foga rasch: Fogaras, Alsó-Vist, Sárkány, Zer- nest. Brassó: Brassó, Hosszufalu. Seps i-S z t.- György: Sepsi-Szt.-György, Baroth. K é z d i-V á- s á r h el у : Kézdi-Vásárhely, Kovászna. C s i к s z e- r e d a : Csíkszereda, Csik-Szereda, Csik-Szentmárton. Gyergyó-Szentmiklós: Gyergyó-Szentmik- lós, Ditró. В észté reze: Besztercze, Lekencze. Naszód: Naszód, O-Radna. De és: Deés, Bethlen, Magyar-Lápos. Maros -Vásár hely : Maros-Vásárhely, Nyárád-szereda, Erdő - Szt.-György. Székely-Udvarhely: Székely - Udvarhely, Székely-Keresztur, Okland. Segesvár: Segesvár, Kőhalom, Nagy-Sínk. M edgy es: Medgyes, Nagy- Selyk. Erzsébetváros: Erszébetváros, Dicsö- Szent-Márton, Bolkács, Radnótii. Bányaügyekben az erdély részekben következő törvényszékek ruháztattak fel birói hatósággal : az abrudbányai kir. törvényszék: a marosvásárhelyi királyi tábla s a körösbányai királyi törvényszék területein. Az esküdtszékek rendezéséről szóló törvény megalkotásáig — a sajtó utján elkövetett oly büntetendő cselekvények felett, a melyek esküdtszék eleibe utalvák — a következő törvényszékek raház- tatnak fel birói hatósággal az erdélyi részekben : A kolozsvári királyi törvényszék: a kolozsvári, tordai, számosujvári, enyedi, gyula-fehérvári, abrudbányai és deési törvényszékek területein. A nagy-szeboni királyi törvényszék : a nagyszebeni, fogarasi, brassói, segesvári, medgyesi, dévai és hátszegi törvényszékek területein. A maros-vásárhelyi királyi törvényszék : a maros-vásárhelyi, szász-régeni, naszódi, beszterczei, erzsébetvárosi, sepsi-szt. Györgyi, kézdi-vásárhelyi, Csíkszeredái, gyergyó-szt.-miklósi és székely-udvarhelyi törvényszékek területein. Az igazságügyminiszter az első folyamodási k. bíróságok tettleges működésének megkezdésétől számítandó két év lefolytéval, pontos statistikai adatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni minden egyes törvényszék és járásbíróság ügyforgalmáról : hogy azok alapján akkor, a törvényhozás mind a bíróságok számát, mind azok kerületét és beosztását, mind pedig a birói létszámot véglegesen megállapíthassa. Svajcz, Wcttingcn márczius 26-án. Nagyon tiszteiéit szerkesztő ur ! E hónapot vizsgák látogatásaival töltve el, a lelkesedés lángja emészt, mely nehogy explodeáljon : legyen szabad e vizsgák mikéntjéről nehány adatot nyújtanom. bvajez községi iskoláinak vizsgái rendesen ápril hóban történnek ; ekkor végezvén be a téli semes- tort. A vizsgálati idő hossza egy nap, melynek két szakasza szerint részben tesz vizsgát; d. c a 4 fölső, — d. u. a 4 alsó osztály. Legtöbb községben fiuk és leányok együtt teszik a vizsgát, miután az iskolát is együttesen látogatták; tehát a megszakítás osztályok, nem pedig „nem szerint történik.“ Mint már volt szerencsém említeni egy levelemben ; női munkákra minden község bir tanítónőt, de a rendes és kötelezett tantárgyakat egy tanítótól hallgatják fiuk és leányok. Ezen berendezés fölött több helyen nyilvánítva nem helyeslesemet, tanférfiak igyekeztek meggyőzni a felöl : hogy ez együttes iskolázás paeda- gogia, erkölcsösség és később a gyakorlati élet szempontjából előnyösebb a nem szerinti elkülönítésnél. Tüzetesebb figyelmem tárgyává téve e kérdést: még eddig oly indokokra találtam, melyek az előbbi érveket legyőzik. A mi azt illeti, hogy nyolez osztályt egy tanító vezet a legtöbb községben, — ha netán a községnek anyagig állapota engedné is a több tanítóról való gondoskodást, részemről helyeslem ; sőt paeda- gogiai szempontból a legtöbb falusi népiskolának ily módón berendezését czélszeriinek találom. Igaz ugyan, hogy ily esetben a tanítónak a legszentebb erkölcsi kötelesség érzetből kell kötelmét teljesíteni, sőt feláldozni nyugalmának jobb részét : egy jobb jövő előkészítéséért. Akárhány község állíthatna népiskolájához 2—3 tanitót, de nem teszi azt, mert tudja hogy annak a népnek mely egy község szükküré- ben marad : önállóságra van szüksége, melynek alapját népiskolájában kell megnyerni. Ezt pedig csak úgy érheti el, ha didacticai tapintatóssággal az önmunkásságra van utalva már a népiskolában. Biztos ennek azon jó eredménye : hogy az életbe lépve öntejével gondolkozik és önlábán jár, nem tátja száját mindenért másra. Ily vezetéshez, a tanító részére kell egy kis methodika, melyet ha bir korán se kívánjon mágusi erőt, se ne képzeljen a dolog nyitjához sisiphusi munkát. Nem czélom paedagogiai részletekbe bocsátkozni, azért csak annyit szabadjon még megjegyeznem : hogy közelről se oly nagy hiány az, ha népiskoláinkban 2 — 3 tanító nem működik, sőt egy valódi többet ér 10 tanítói nevet bitorlónál. Ezen vóleménnyemmel legkevésbbé kívánom én az úgynevezett keleti kölcsönös tanítási módszert, a Bell- és Lancaster félét, mely szerint ezer gyereket is egy helytt és egy időben taníthatni, mert tudom, hogy az puszta gépüességre vezet. Vissza térve a tárgyhoz, az komoly színezettel, jelentőségének megfelelően foly. Mig nálunk rendesen a bárgyú bámészkodás és az egyiigyüeken való nevetésre a kíváncsiság színhelye — miutha mindenik egy-egy Thalia felszen- teltje lenne : addig ez — csakis a dologhoz értő szakférfiak előtt — tanító és tanítvány közötti értelmes társalgásnak ünnepélyes nyilváuulása. Korántsem afféle hocus-pokus ez, hogy oda gyűljön boldog boldogtalan, mint valami komédiára és kimulassa ott magát : a bámész tömeg láttára eszét veszített növendékek badar mondásain. A vizsgán rendesen csak a kerületi sch. inspector, az iskolaszék és a tanügy által érdekelt ne; hány tauférfi jelenik meg. Ez azonban nem zár ki senkit a megjelenéstől, miután a vizsgák nyilvánosok. (Folytatása következik) A „német“ nem „szász.“ A Kronstüdter Zeitung 72-ik számában a kö- vetkezendőket olvassuk : A brassói „német közönség“ nyilatkozata a szász győzelmi ünnepélyhez való állásáról. Szerkesztő ur ! Több magyar lapban a fordul elő, hogy Brassó “német“ lakossága közelebbről győzelmi ünnepélyt tartott volna. Uraságod lapja, a midőn ezen ünnepélyről szól, — hasonlókép egyik levelezője által az itteni „Nemere“ ellen hozott czikk- ben, oly kevéssé bánik takarékoson a német névvel, hogy mi németek — kik szászok egyátalában nem vagyunk, a következő helyreigazításra kényszerülünk. — A jelen pillanatig meg voltunk szokva, hogy a „szász lakossággal szemben „németeknek“ hívjanak, épen igy a szász lakosság magát mindig szásznak és nem németnek nevezte/Ebből kiindulva hatályosan ki hell emelnünk, miszerint a győzelmi ünnepélyt nem a német, hanem a „szász- lakosság ülte meg; ezzel szemben a német lakossága magyarok és romának testvéresülési ünnepélyéhez nagyszámmal csatlakozott, a mig a győzelmi ünnepélytől merőben távol maradott. A németség azért nem vett részt a győzelmi ünnepélyben, mivel ámbár hogy német, de nem particularisticus, vagy felekezeti ; nem vett részt, lévén, hogy a szászoknak azon gyenge oldalát még nem fedezte fel, a melyik a közöttük letelepedő németekre vonzó erővel birt volna ; nem vett részt azért, hogy nem látta helyesnek német tüntetésekkel fellépni két más nemzetiséggel szemben a melyei a sorsnak minden körülményei között testvéri szeretőiben kivan élni. Kérjük, szerkesztő ur, ezen helyreigazító nyilatkozatot lapjába felvenni. к ü I f ö I <1. F г a n c i i a ü g y c k. Páriából, folyó hó 1-je reggelről jelentik : „Tegnap este a Porto Maillot és Montmartre közti egész vonalon rettendő ágyúzás és puskatüzelés folyt. A foederáltak összes ütegei sortüzelést folytattak. — A polgárharcz kezdete óta sohasem lehetett valami ehhez hasonlót hallani. Azt állítják, hogy a versaille- siak nyugaton az általános támadást megkezdték. — Itt ingerültség uralkodik. — Az utczákon megrémült csapatok gyülekeznek.“ Versaillesból f. hó 1 -jón délben jelentik : az Issy-cröd délelőtti 10 órakor föltüzé a par- lameutair-zászlót. Egy tiszt az erődbe ment, hogy a felkelőkhöz megvigye a oapitulatió föltételeit. Az alkudozások Végkép fólbeszakasztattak.“ Több mérsékleti párisi lap szerkesztői, miután vád alá helyeztetésük elhatároztatott, kénytelenek voltak Párist elhagyni, Rossel egy, a végrehajtó-bizottmányhoz in tézett iratban elfogadja hadügyi delegálttá való ki- neveztetését, s ezt mondja : „Önök legteljesebb, s legelszántabb közreműködésére van szükségem, nehogy a jelen viszonyok súlya alatt leroskadjak.** Párásban a magán távirdai szolgálat ideiglenesen fölfüggesztetett. A „Times“ egy czikkében kifejti, hogy a Pá- ris körül jelenleg dühöngő harcz eseményei nem csak kebellázitók, hanem a jövőre nézve is baljósla- tubb képet tüntetnek föl, mint a német invasió bármely eseménye. „A német háború“ — úgymond többek közt — „Írét hónapig tartott, s Francziaországnak több mind egy harmadán át folytattatott egy majdnem :$/4 millió főnyi támadó hadsereg által, a leghidegebb telek egyikének közepén. Minden körülmény egyesült, hogy a harcznak elkeseredettség jellemét adja. A németek a franczia népet saját öröklött ellenségüknek tekintik. Szükséges — mondák — egyszer mindenkorra végezni velük, kioltani bátorságukat, s megalázni kevélységüket. De mégis mindezen ingerlő körülmények daczára sem födözhetünk föl azok eljárásában bármi olyast is, mit épen úgy föl ne ismernénk ezen versaillesiak, s párisink egymással szemben való működésében, miután még csak egy hónapig állottak egymással harezban. A polgár-háború gyűlölete oly elkeseredéssel bir. melyet nem szárnyalhat túl a Sedan után, vagy a januári hadjárat alatt érzett bármely elkeseredés. A most naponkint megújuló harezokban — az ösz- szes lapok szerint — sajátszerü kegyetlenség mutatkozik. Ama fegyverszünet, melyet csak nagy nehezen lehetett kinyerni, több száz szerencsétlen franczia családnak a legrettentőbb állásból való megszabadítása végett, csak néhány óráig tartott. Azzal az emberiség daczára lehető sokáig késtek, mivel egyik fél sem akart ellenségével alkudozni. Moltke es Trocku nagyobb készséggel függesztették volna föl ellenségeskedéseiket, mint ezen franczia katonák s franczia nemzetőrök, kik még csak néhány héttel előbb egymás oldala mellet harczol- tak. — A commune párthívei azt mondjak, hogy a versaillesi gyűlés támogatói oly emberek, kikkel csak szuronyok által lehet végezni. Semmiféle am- nestiát sem kell azoknak adni ; azokat, miután legyőzhettek, le kell lőni, mint a leggonoszabb büntevőket. — _ ... Versailles hasonló modorban tesz viszon-nynatkozatokat. Azt lehetne föltenni, hogy ezek puszta szavak, de szerencsétlenségre minden tény, minden részről azt bizonyítja, hogy a harezoló felek meg annál is hevesebb ingerültség által vaunak elsodorva, melyet a megtámadó poroszok idéztek elő. Egészen
