Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-05 / 36. szám
— 142 — a melynek buktán önök örömükben nem tudják hová legyenek. A mi szegény hazánk múlt sőt még jelen szomorú sorsát illeti, azt önök, jó uraim, nincsen miért szemünkre lobbantsák. Önök, már faj rokonságuknál fogva mindent tudók és igy azt is tudni fogják, hogy szegény hazánk évszázadokon keresztül mit szenvedett, és ki számíthatják önök, hogy mi módunk és mennyi időnk maradott nekünk a tanulásra, és mind a mellett lássák jó uraim, vannak népek a melyek felőliünk, ha bár nem is laknak velünk egy hazában, sokkal jobb véleményben vannak, és reméljük, hogy a művelődési képességet és akaratot önök sem dis- putálják el tőlünk. Hanem máskor jó lesz, ha más forrásból merítenek és nem Írják le vakon azt a mit egy segesvári fiatal ur nemzetünk bálázására irt a „Neue Freie Pressébe. Ha önök, jó uraim, ki tudnák nyitni szemeiket, csak hamar átlátnák, hogy majd minden intézményeikkel egy pár századdal elmaradtak. Nem elég, hogy sok és nagy falak legyenek oskolák számára : az abban uralkodó szellem a fődolog. Nem elég dicsekedni aval, hogy valaki békés polgár és az adót megfizeti, mert azt másnak is meg kell tenni, különben meggyül a baja. Nem elég universitás és communitás, ha nem halad a korszellemmel és ma is kiváltságokért epedezik. De önök úgy bele szoktak a sajátjukat és egymást kölcsönösen dicsérni, hogy végre maguk is elhitték, hogy „valami különös a többi emberek felett áló lények.“ Lássanak utánna és javítsanak, hol szükséges, mert még mesz- sze van azon idő, mikor nem csak „önök“ magukról, ha nem „m ásó k“ is önökről azt mongják : „Du leuchtend Yolk der Welt. — A mi a Nemere német falóságát illeti, arra röviden csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy mi bizon nem szeretjük azt a németet, a ki nekünk a nyakunkra akar ülni, és az ilyent eddig sem szerettük, és aztot sem szeretjük, a ki a privilégium imádás- ban és az öndicsérésben a szemérem határain tulmenyen, meg aztán pedig az olyant legkivált nem szeretnök, a ki velünk egy hazában akarna lakni és aztán azt mondaná : „hogy egy közöttünk és Poroszország között támadandó háború esetére nagyon természetesen a Porosszal tartana1“, vagy pedig aztot, a ki arra köszöntene poharat: „hogy most már adja az isten, hogy minél hamarább a fekete tengerig minden poroszitikálva legyen11, sőt megvalja a Nemere, hogy az ilyen beszédeket nagyon ingerlőnek és kihívónak tartaná, sőt még azon sem csodálkozna, ha az ilyen jó hazafiak nagyon is kellene, hogy őriztessék magukat az ázsiai barbarizmus ellen. Petim- nem volna szükséges még ez О О О esetben sem, hiszen tapasztalhatták, hogy a magyar annyira felül áll az eféle dolgokban, hogy még sokkal tetemesebbekért sem állott boszut. A Nemerének meg van az a betegsége. hogy e haza minden lakóitól megkívánja a j ó hazafiságot. Hanem Figyelmetek, a mig a más diagnózisát esztergálnák, jobb volna saját puffadások után nézni, mert ha megtalálnak repedni, igenigen nehéz szagja lesz. Adió ! aztán ha találkozunk, mondják meg, hogy mifélék : M u 11 e r 1 a n d i vagy Tochter- 1 a n d i eingebildet patrióták? Népncvelcsügy. Halhatlan emlékű oktatásügy érünk számos intézkedései között a tanítás és nevelés terén kiváló horderö'vel bírnak a jeles szervezetű tanképezdék. melyek mind ismeretre mind működésre nézt derék ! ; egyéneket adnak a haza közműveltségét, tehát jóllétét s szabadságát megalapító szellemi műhelyeknek, hol nemcsak buzgalommal, hanem hathatós szellemi ; erővel is gazdagítják a kis sarjadék értelmét s vívják ki biztosan a tanítói tekintélyt. Úgy de ezen sikerek a jövöé, a jelen korántsem dicsekedhetik országszerte ily képzett tanerők-1 kel, sok feltanito viseli még a diszes tanítói nevet, I nem lévén alkalmuk a megkívántaié szaktudományt megszerezni ; pedig a hazai tanügy mezején müveit, emelkedett lelkű és tiszteletre méltó egyéneket óhajtunk látni, mert a népnevelés az emberiség üdve. Azért magasztos a póttanfolyam eszméje és kivitele, hol hat hetet lelkesen használva érett férfiúnak meg- becsülhetlen kincs. Nem meríthető ugyan e rövid idő alatt a neveléstudományból, — mely a többi tudományok és művészetek kezelőjét az embert képezi — egy teljes egész, de arra, hogy a résztvevő annak főszabályait, valamint az előirt tantárgyak módszerébeni ismereteket elsajátíthassa, az uj taneszközök kezelésével megismerkedhessék, szóval lelke erőt, esze világot és irányt nyerjen, szinte elégséges. — Kár volna az énektanítást s főkép a tornagyakorlatokat mellőzni, nem a halgatók erőinek kifejtése — ez késő volna — mint az abbani jártasság s tanithatási ügyesség elérése végett ! Részemről a népnevelők méltányos díjazását föltéve leginkább a képezdék és póttanfolyamok által vélem a nóptanodák biztos alapját letéve. R о j d 1 Farka s. Magyar képviselőház. A képviselőház m. h. 29-én rövid tanácskozásra gyűlt össze. A képviselőház ülésében véglegesen megszavaztattak az erdélyi arányosításról és a dalmátor- szági tűzifa adómentességéről szóló tvjavaslatok s megelőzőleg a kormány és a pénzügyi bizottság részéről történt többféle előterjesztés. A napirendet megelőző tárgysorozatból felemlítjük, hogy Deák Ferencz benyújtotta az országos kereskedelmi akadémia felállítására ezélzó kérvényt és Dietrich Ignácz a bíróságok szervezését illetőleg interpellálta az igazságügyminisztert. A főrendiház ülésének tárgyát a képviselőházi izenet átvétele képezte. Az irtványokról szóló tvja- vaslat felolvastatván, a jogügyi bizottsághoz utasitta- tott véleményadás végett. A legközelebbi ülés hétfő d. e. 11 órára tűzetett ki. V i (I é k. Tisztelt szerkesztő ur ! Nem álhatom meg, hogy egy botrányos tényt, — mely ellenkezik a népnevelési országos törvényekkel — at. olvasó közönség részre hajlatlan Ítélő széke elé ne állítsak. Szentivány érdemes r. katholikus lelkésze — a Szentiváuyi r. katholikus népiskolával — April 30-án exament adatott, — melyben olyan esetek is fordultak elő melyek e kornak — hanem erről szólni fognak azok, kiket a felszólalás kötelez ; nekem a törvénnyel ellenkező időben tartott vizsgálattal lévén bajom, kérdem; mellyik az a törvény; mely a szeut- iványi népiskolának kiváltságot ad a többiek felett, hogy ő az iskolai évet kéthóval később kezdje s egyhóval előbb végezze ? Az a bénemvehető mentsége sem lehet a tisztelt lelkész urnák, hogy a szülők kívánságára tette, mert több szentiványi gyermekes szülő félkert : fogadjam el gyermekeiket laborfalvi iskolámba a még hátralévő idő alatt. Nállunk két nevezetes gátja van a nevelésügy haladásának : Az egyik a felekezeti féltékenység, a más az erőszakos önrendelkezési jog gátja ; az egyiket a felvilágosultabb kor se tudja még lerombolni. A másikat a tisztább ismeretek terjedése se tudja már egyszer fölépíteni. Szomorú dolog az, hogy mig a testvéri ragaszkodás szent erejével, a felekezeti féltékenység gátját lerombolni nem lehet, addig az erőszakos önrendelkezés, — az ország által hozott és már szentesített iskolai törvény eleibe hatalmas gátját feltudja állítani. A múlt évi Octobert megelőzőleg, midőn a nagyságos tanfelügyelő ur és a tekintetes tisztség a község Biráit felszóllitotta, hogy a népiskolai törvények alapján minden tanköteles, gyermeket iskolába járni kényszerítsenek: a szentiványi tisztelendő plébános ur a laborfalvi bírónak ezt irta : I n iskolai év kezdete nem Oktober, hanem November eleje. Kántor nem lévén, November végéig ne kényszerítse a katholikus gyermekeket iskolába jáini, mcit az unitáriusokhoz járniuk nem szabad.“ Pedig nálunk már ekkor az iskola községivé volt változtatva, tehát nem unitárius iskola volt. Engem nagyon kellemetlen helyzetbe hoznak az illyen eljárások, mert a nép az a része, mely még ez idő szerént az anyagi fillért a szellemi kincsnél többre becsüli — látva az ottani öthavi iskoláztatást — a nállunki nyolezhavi kitartásért engem kárhoztat. Bizonyosan az illyenekböl erednek azok a vélemények is, melyek azt az okos dolgot találták fel ellenem, hogy a 80 írt., állam segélyt, — melyet a nagyméltoságu V. K. ügyiminister ö Excellentiája becsületes szorgalmamért kegyes volt engedélyezni megvesztegetésül kaptam, hogy a népet a közös iskolaügy eszméjére reá beszélve — állítás szerént — minden nyomorúságba belé vezessem. Hlyen gátaink vannak egyiknek fenn állása, másiknak lerombolása volna üdvös. K. L. к ii 1 f í> 1 (I. Bismarck, mint a távsürgöny jelezte, legközelebb oda utasította Fabrice tábornokot, hogy a com- munenél lépéseket tegyen a párisi érsek kiszabadítása iránt s fenyegetőzzék, miszerint az ily, a humanitást sértő tettek arra fogják kényszeríteni a porosz kormányt, hogy beavatkozzék a franczia törvényes kormány és a commune közt folytatott harezba. Valóban Bismarck felettébb meg lehet akadva a beavatkozásra okul szolgáló indokok föl keresésében, hogy Darboy érsek személyiségéhez közti a be-, vagy a be nem avatkozás kérdését, minek egyébiránt mégis meg lett azon jó következménye, hogy a commune legközelebbi ülésében tett azon indítvány, miszerint a versaillesi nemzetőrök által agyon lőtt négy nemzetőrért viszonzás fejében, lövessék agyon a párisi érsek és Chaudey, elvettetett ; sőt Cluzeret még azt is megígérte, hogy a commuuenél lépéseket fog tenni a párisi érsek, s a többi papok szabadon bocsátása iránt. Mint a „N. A.“ hallja a bajor püspökök Eicli- städtben összegyűlnek tanácskozni egy, a pápához intézendő felirat szerkesztése felett. A „A. Postztng“ közli, hogy dr. Friedrich tanár a rá kimondott exkommunikácziót nem ismerto el, s nem tartja magát kiközösitettnek. Döllinger tehát kérdést intézett a királyi fö'ud- varmesteri hivatalhoz, vájjon a pátronátus részéről tétetnék-e akadály elébe azon esetre, ha ő kötelességét továbbra is tenné, s misét mondana. Döllinger a legközelebbi napokban egy indokolt levelet fog intézni a müncheni érsekhez, melyben kifejti, hogy az érsek által kimondott excommu- nikáczió semmi és semmis. A „Köln. Ztng“ egy párisi leveléből a következőket vesszük át ; „Azon zázlóaljak száma, mely a commune mellől eláll, mindinkább nagyobbodik. Újabban ismét három, a 18, 19 és 20. zászlóaljat kellett feloszlatni, melyek megtagadták az engedelmességet; a 11. és más több zászlóalj nem akar a sánezokra vonulni. A 11. zászlóalj ma d. u. (27-én) fegyvereztetett le. Nyilt ellentállásra ez alkalommal nem került a dolog, valamint egész Párist még most békésen hajtja nyakát a kommune igájába. A fö haderőt képezik a Párisban levő idegenek. Ezek már a legmagasabb állásokra is eljutottak, mint Dombrovszki, Wenczel ezredes, di\ Hertz- feld, a városházának főorvosa, Durnow százados stb. Egy ismert nevű belga is megérkezett Párisba, a forradalmár Spiltlioru, ki 1848-ban a „Risquons tout“ társaság élén állott, mely Párisban szervezve volt azon czélra, hogy onnét Belgium megtámadtassák, s ott a köztársaság kiáltassék. Ezen idő óta Spilthorn Amerikában élt, s most Párisba jött, hogy a commune fáradozásait támogassa. A belgák egyébiránt most jelentékeny szerepet játszanak Párisban. A szeptemberi kormány sokat beosztott közülük a nemzetőrök közé, s most a commune leghübb emberei. A városház emberei mindent elkövetnek, hogy harezosaik számát nagyobbitsák. A vidékről is erősítéseket vonnak be, s minden nagyobb városba ügynököket küldenek, hogy ott embereket toborozzanak. Ezen ügynökök egész 1500 frankig fizetnek egy embert. Mi a vidéket illeti, a commune most támogatást talált azon társulatban, mely „Alliance républicaine des Depautementes“ nevet visel. ^ Ezen társulat állítólag békés eszközöket használ czéljaira, mivel azonban múlt vasárnap tartott ülésében oly föltételeket állitott fel3 melyeket Versailles epen nem fogadhat el, s azon esetre, ha Versailles azokat nem
