Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-28 / 34. szám
— 134 — На nem, úgy minő intézkcu^.^et tett vagy fog tenni a végett, hogy addig is, mig az állam és az egyház közti jogviszonyok végleges szabályozása folytán hazánkban a teljes vallás'-szabadság és teljes vallás-felekezeti egyenjogúság lehetővé válik, a magyar állam közjoga függetlenségének biztosítékai a római curiával szemben, a lelkiismeret-szabadság és sajtó-szabadság érdekével összeegyeztethessenek ?“ T ház ! Magam is azt hiszem, hogy azon ország a legszerenosésebb, a melyben a vallásfelekezetek egyházi kérdései legkevésbé feszegettetnek a politikai törvényhozó testületben. De meg fogja engedni a t. ház, hogy mi még nem vagyunk azon helyzetben, hogy magunkat ily szerencsés országok közé sorolhatnék. Magyarországban még a róm. katli. egyház nem azon szabad associatio, melynek zászlója alatt külföldön a lelkiismeret szabadságát a vallásfelekezet keresi. Magyarországon a római egyház történelmileg kifejlődött apostoli jognál fogva még mindig úgyszólván részese magának az állam souverenitásának a legfőbb hatalomnak. De másrészről nem hiszem azt sem, hogy ezen fontos kérdés fölvilágositására várhatnánk addig, mig a most együtt ülő katli. autonómiai congressus munkálatát befejezi. Es most azt hiszem, hogy, a tetszvényjog a magyar állam közjoga, s mint ilyen, fölött nem egyoldalulag a vallásfelekezet maga hanem okvetlen az ország politikai törvényhozása kell, hogy határozzon. Arról, hogy a csalhatatlansági dogmáról szóló pápai közlemények az ország több egyházmegyéjében kihirdetiettek volna, hivatalos tudomásom nincs. A székesfehérvári püspök boldogult elődömet fölkérte, hogy a vatikáni zsinat határozatát tartalmazó, és megyéje papságához intézett levelét vegye pártfogása alá, annak szétküldését no akadályozza. A levél kevéssel báró Eötvös József halála előtt érkezett meg; arról értesülvén, kötelességemnek tartattam a püspök figyelmét azon miniszteri körlevélre irányozni, mely minden görög és latin szertartási püspökhöz 1870. aug. 10-én intéztetett és mely szerint ő császári és apostoli kir. Felsége megrendelni méltóztatott, hogy a tetszvényjogföntartása mellett a római zsinat és pápa ő szentségének semmi rendeleté vagy határozata ez országon ki nem hirdethetek, és szét nem küldhetők, ha csak azok előbb a kormány utján 0 Felsége elé nem terjesztettek és általa azoknak közzététele okmáuyszerüleg meg nem engedtetik. Ebből világosan kitűnik, hogy a kormány a placetumot elévültnek nem tekinti, annak érvényét elismeri, annak foganatbavélele iránt intézkedett, mert a királyi tetszvónyjogban azon módot látja, mely szerint apostoli királyaink az államjogokat védelmezték, melyei azoknak védelmére éltek ; azou módot, melynek érvényét legjelesebb publicistáink mindenkor elismerték és^ a mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy az államnak érdekeit óvja meg a nélkül, hogy az egyháznak, vagy egyeseknek lelkiismereti szabadságát érintette volna. Teljes joggal mondható hazánk egyik legjelesebb publicistája, gr. Ciráky Antal : exercitium juris hujus apud nos continuum sustentasse potius libertatém religionis catho- lica quam velicasse uncpiam,“ mert a tetszvény-jog- nak hatálya, hogy elődömnek szavaival éljék, csak oly rendeletekre vonatkozik, melyek a fejedelmi jogokkal, az országnak törvényeivel, vagy annak bel- nyugalmával ellentétben állanak. Gyakorlásának czólja pedig az ily nemű intézkedések vagy azok egyes ily természetű záradékainak kötelező erejű kihirdetését, illetőleg foganatosítását és végrehajtását ezen országban megakadályozni. így, hogy felvilágosító példával éljek : Mária Theresia 1773-ban a jezsuita rendet el- törlö pápai intézkedéseket királyi tetszvényével ellátta, azok kihirdetését, végrehajtását megengedte ; de ezen intézkedések azon részét, melyek a jezsuiták vagyonára vonatkoztak, minthogy a korona jogaival ellentétben állottak, helyben nem hagyta, egyenesen kijelentvén, hogy ezen jószágokat a római szentszék számára és nevében lefoglalni nem szabad, és ily módon a korona jogait megóvta ; és atmak jogaival ellenkező intézkedést ama részében, melyben ellenkezett, végrehajtásában sikeresen gátolta és megakadályozta ; minélfogva én a tetszvényjogot mind a lelkiismereti, mind pedig a polgári szabadsággal egyátalában összeegyeztethetőnek, és az államjogok fentartására és biztosítására egyelően elegendőnek vélem. A kormány kötelességének tartotta és tartja annak csorbítatlan fentartását, és reménlyli, hogy azon törekvéseiben, hogy a haza legszentebb érdekeit, a polgári szabadságot úgy, mint a magyar közjog függetlenségét egész épségében fentartsa, minden rendű hazafiak kész támogatására számíthat. G h у c z y Kálmán: Azokat, a miket interpellation! alkalmával a legközelebb tartott egyházy congressus határozatainak részleteire és érdemére nézve mondottam, csak azért említettem fel, hogy általuk indokoljam a kérdést, a melyet a ministeri- umhoz intéztem ; hogy kiemeljem a fontosságot, a melylyel a tárgy maga bir. Elismerem azonban, hogy ezen kérdéseknek érdemleges vitatása ez időre, ez alkalomra nem tartozik. Hasonló czólból említettem fel azokat is, a miket a legközelebb tartott katholikus congressus alakulásának módjára nézve mondottam; s részben az igen t. miniszter ur érveléseinek ellenében továbbá is fentartom azon már kijelentett nézetemet, hogy a legközelebb tartott katholikus egyházi congressus, miután nem azon módon alakult, a melyet hasonló 16-án, tehát vasárnap, a bánya nagy társaságában lesétálunk Livariára, az ottaui gr. k. iskola megszemlélésére, de oda csak az ablakokan kandikálhatánk be. Na nem csuda, hisz vasárnap vala ! A tanitó, ki később hozzánk feljött, egy tősgyökeres székelyfiu, pedig nem községi iskola ! ! Jól beszéli a román nyelvet is és ép ezen tanítja a fiukat, ha vagy egyet megcsíphet. A miket ő tőle halottunk, az nem volt egyéb nyomorúságnál. Ilyen az az autonómia, ha nem tudják, hogy mire való. — A román földész jobb szivei fizet a tanítónak tiz nnynyit, ha gyermekét az iskolába járástól fölmenti, mintha tanítja. Nem kell egyéb chez, csak egy önző tanitó, egy szemethunyó esperes és készen van az „autonómia“ vadgyümölcse. Ez a nóta azonban nem csak Livariára szól, ilyen formán korcsul- hattalc el székelyfalvaink is Hunyadmegyében. Megértvén a tanfelügyelő e tanítótól, hogy tanítványai már fültarisznyáltak s ma holnap elszé- lednek a kavasokan a juh és kecskepásztorságra, azt az életre való tervet adta neki, hogy vegyen ő is vándorbotot kezeibe és menyjen ki tanyitványai- hoz a hegyekre. Alakítson ott vándor iskolákat s miután e pásztorok úgy is együtt szokták elhenyélni a napokat, vegyüljön ő is közikbe, meséljen, regéljen ott nekik, majd figyelmeztesse, hogy a miket ö tőle hallottak, azokat ök magok is olvashatnák, ha ked- vök volna megtanulni olvasni s igy nyerje meg őket a tanulásra. A tanitó nagy örömmel ajánlkozott ezen terv megvalósítására lesz-e sikere? Vederemo. Anynyi tény, hogy ha lelkes váudortaniróink volnának, nyáron át a havasokat! sokat megtaníthatnának olvasni, írni és számolni. De az a baj, hogy most még a falukban sincsenek alkalmas tanítók ! Délután a kincstár köszénbányához sétáltunk ki a magyar zsyl partjára, mely az indóháztól gyalog minteg fél óra távolságra esik. Az épületek itt is mind újak és szilárdak. Egy melegfürdő is készül a bányászok számára. Egy angol fűrész gép egyszerre 9 —12 szál deszkát vág. Valóban remek mü. Csak azt sajnáltuk, hogy vasárnap lévén, működését nem láthattuk. Maga a köszénbánya, vagy ma még csak alagút 6 — 700 öl hosszú, melyből jobb és balra vonulnak az egyenkörü hatalmas köszénrétegek. Ezeket ma még csak fölfelé aknázzák, levéti igy is anynyi kőszén quantum satis. Az eddig termelt menynyiség csak csep a tengerből s mint mondják, a kőszén menynyiség századokra elég loend. A munkások éjjel nappal felváltva dolgoznak tizmázsát s még többet termel 12 óra alatt a szorgalmas munkás melyért 2 frtot kap. a szálláson kívül. Temploma s I állandó lelkésze még nincs e gyarmatnak, de azért szükséget nem éreznek, mert a vasúton azonnal ott terem akár melyik félekezet lelkésze. A gyarmatnak van rendes orvosa, gyógyszertára és egy temetője, melyben már mint egy 80 sirhalom domborul. A múlt évi esős időben vasúti munkások között nagy volt a halandóság. Kendőn tekintetben még eddig igen kevés intézkedés van téve. A megyei ut és a brassói és liváreni gyarmat között nagyon primitiv, de ezek mind csak idő kérdések, melyek, hisszük még ez évben, elintéztetuek. Etel, ital árus quantum satis. Az iskola ügy tehát a legégetőbb szükség, mert az ifjú nemzedék, éneikül csavarogva nőne fel az utszákon. De oly férfiú kezeiben, minő a bányánagy, ez ügy is nagyszerűvé fogja kinőni magát, mit szívből óhajtunk a gyarmat jövője érdekében. A nők nem járnak a bányába, övék a tisztogatás, sütés, főzés gondja. Nem feledkeznek el emellett fény üzésröl sem. Olyan czifrák, mint akár Bukurestben. Nem ártana számukra is kissé több foglalkozás, hanem ez is elfogjöni a gyarmat növeleeésével s az iskolák szaporodásával, fezo- val az alap egy hatalmas gyárváros számára, milyent Erdély még nem látott, itt le van téve Lonyai pénzügyminiszter e bányát „Deákbányának“ s a gyarmatot „Deákgyarmatnak“ keioszteltette, de azért az ő neve valamint a kitűnő banyanagy Veres József hazánkfiáé is meg van itt örökítve. К о ó s Ferencz. Déva 1871. April 20. ; esetre nézve az 1791. esztendei 26. az 18-18. esz- ! tendei 29. és az 18G8/9 évi 9-ik t. ez. megszabtak, törvényeinkkel meg nem egyező módon alakult. Továbbá is fenntartom azon nézetemet, hogy ezen egyházi congressus határozatai még azon esetre is, azon nem várt esetre is, ha Ö Felség megerősítését megnyernék, az országgyűlés jóváhagyása nélkül, az ország katholikus híveire nézvo semmi j esetve kötelezők nem lehetnek. Elismerem azonban, hogy az ezen kérdés fo- ! letti, diesussió a mai napon meddő vitatkozás lenne , és azért több észrevételeimet, melyeket az eddig felemlített kérdésekre nézve felhozhatnék, ezúttal hallgatással mellőzöm, és a minister ur válasza foly- tán csak azon egyet említem meg, hogy igen, én is beismerem, miszerint a katholikus hitfelekezetnek is tökéletesen joga van szervezni egyházi önkormányzatát az ország törvényeinek korlátái közt, és azon módón, a mint miniszter ur válaszában felemlité. A kérdés, melyet a minister úrhoz intéztem, igen egyszerű és világos volt. Azt kérdeztem, hogy szándékozik-e a ministerium a legközelebb tartott katholikus egyházi congresus által megállapított egyházi önkormányzati szervezetnek részben, vagy egészben foganatositását megengedni, mielőtt az az országgyűlés jóváhagyása elé terjesztetnék ? Ezen kérdésemre alkotmányos szempontból csak egy feleletet várhattam, és ez az, hogy a kormány nem fogja megengedni, miszerint ezen egyház-kormányzati szervezet bármily részben foganatban vétessék, mielőtt az az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztetnék. — Egy látom a minister ur válaszából, hogy ezen feleletet megnyertem. Az igaz, hogy a minister ur nyilatkozatának egy része homályos, jelesül azon része, melyben — ha jól fogtam fel — azt nyilvánította és csakis azt nyilvánította, hogy a megálla- i pitott egyházi önkormányzati szervezetről készített munkálat, a mennyiben törvényeinkkel és törvényes szokásainkban gyökerező viszonyokkal ellenkezésben lenne, az országgyűlés elé fog terjesztetni, mert úgy látszhatnék, mintha ezáltal ajtó lenne nyitva hagyva arra, hogy a congressus határozatai, a kérdéses egyházi önkormányzati szervezet, bizonyos részben az országgyűlés jóváhagyásának belcövetkzése előtt is időközben végrehajtassanak, azon részben t. i., melyben némelyek véleménye szerint, ezen egyházi ön- kormányzati szervezet fenálló törvényeink és törvényes szokásaink keretében is bizonyos részben vég- reliajtliatónak tartatik. En ezen aggodalmat nem osztom. Az, hogy a katholikus congressus határozatai némely részben az országgyűlés jóváhagyása nélkül foganatba vétessenek, két módon történhetnék meg : megtörténhetnék akkor, ha pl. 0 Felsége, az egyházi congressus ál- I tál törvényeinkkel ellenkezőleg, tévesen értelmezett főkegyúri jognál fogva, netalán hivatva érezné magát a katholikus önkormányzati szervezet érdekében, ministereinek meghallgatása, netalán ellenjegyzése nélkül önállóan intézkedni ; megtörténhetnék másod- szór akkor, ha a kath. egyház illetőleg a kafholihus egyházi hierarchia, magas egyházi tekintélyének súlyával saját körében maga kisérlené meg ezen egyház önkormányzati szervezetet némely részben foganatba venni. Ezen módoknak mindegyike kivihetetlen, lehetetlen. A mi Ő Felségének önálló intézkedését illeti, sokkal inkább meg vagyok győződve 0 Felségének alkotmányos érzületéről, hűségéről azon eskühöz. melylyel törvényeink épségben tartását isten szabad ege alatt mindnyájunk hallatára megfogadta mintsem , hogy bűnnek ne tartanám feltenni azt, hogy 0 Felsége bármely tárgyban illető ministerének ellenjegyzése nélkül akarjon intézkedni ; bűnnek tartanám ezt még akkor is, ha nem lennék viszont meggyőződve a magyar nemzet azon alkotmányos érzületéről , mely szerint mindon olyan kísérletet, mely oda lenne irányozva, hogy felséges urunk bármely tárgyban ministereinek ellenjegyzése nélkül rendelkeznék, egyenesen az alkotmány megszegésének fogja nyilvánítani. A mi a katli. egyház önálló intézkedését illeti, meg kell jegyeznem, hogy itt nem egy valamely bizonyos concret esetre vonatkozó, egyszerű, akái kormányzati, akár közigazgatási, akár egyházi intézkedésről van szó, hanem szó van an ól, hogy alkotmányos közegeink által egy még eddig nem letezett, egészen uj, nagy hatású, szerves Organismus illesz- tessék be, melynek egész összege, agy mint összeállítva van, hazai törvényeinkkel összbangzásban sincs, azokkal ellentétben áll és ellentétben fog állani mindaddig mig az ide vonatkozó törvények a maga utján a törvényhozás által nem fognak megváltoztatni. Ezen szerves organismusnak egymással szorosan összefüggő egyes részei köztt sem a kath. congressus, sem senki más tetszése szerint nem válogathat ; nem mondhatja az országgyűlésnek : „erről rendelkezhetsz, erről nem intézkedhetsz, ezt én fogom elvégezni“ ; nem mondhatja ezt senki a törvényhozásnak, mert a törvényhozás felé senki sem
