Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-04-28 / 34. szám

Brassó, 1871. Első évi folyam 34. szám. intők, április 28. Megjelenik ez a lop heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — кг. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: KenyeresAdolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Ifamner nyom­dájában. az országgyűlési ellenzéke egyik vezértagja f. lió 21-én reggeli 11 órakor vetett véget becsületes, hazafias, közhaszna életének. Az országos hiríí és jeles tehetségek­kel sok ismeretet s gazdag tapasztalásokat párositó nagy hazafiról a következő' élet­rajzi adatokat közöljük : Nyári Pál született 1807-ben Pestme­gye egyik előkelő családjából. 1845-ig mint főjegyző és 1835-ön in­nen mint másod alispán tett Pestmegyének nagy szolgálatokat. 1848-ban egyhangúlag megválasztatott Pestmegye első alispánjának s később Sze­merével szemben mint belügyminiszteri je­lölt szerepelt. A forradalom után várfog­ságot szenvedett. 1861, 1865 s 1869-ben Pestmegye ráczkevel kerületét képviselte a magyar országgyűlésen. A társadalmi téren a retorm. egyház­nak, mint annak kurátora s a nemzeti szinügynek, mint a nemzeti színháznak több éven át intendánsa, jelentékeny szolgálatot tőn. — Pestmegye első alispánjának Beöthy Lajosnak következő levelet hagyott hátra: „Tisztelt első alispán ur!“ „Borzadva fog ön e liirről értesülni, melynek indokolása a következő sorokban foglaltatik. Az ide mellékelt lajstromból ki fog derülni az esemény oka. Ha ön 48.000 frtra menő adósságom összegét összehason­lítja azzal a kevés pénzzel, (1 frt. 89 kr. volt zsebében) mely erszényemben találta­ik, meg fog ön győződni, hogy máskép nem cselekedhettem. Nem az ejt kétségbe, hogy koldussá lettem, hanem az, hogy annyi becsületes embert, köztök legjobb barátaimat, megká­rosítottam, oly embereket, kiknek irántam való bizalma a pietással volt határos. Azt ne higyje senki, hogy én szándé­kosan okoztam kárt valakinek. Múlt évi deczember hó elején elhatározóm, hogy minden vagyonomat eladom s kielégítvén hitelezőimet, feloldozom barátaimat a ke­zesség kötelezettsége alól. Azonban a kinek vevőnek kellett vol­na lenni, egy bizonyos körülmény folytán, mely talán később ki fog derülni, mely mindkettőnket érzékenyen sújtott, képtelen lett a vételt végrehajtani. Nem azért hozom ezt fel, hogy men­tegessem magamat. Mások vagyonát, má­sok nyugalmát koczkára tenni borzasztó egy bűn. En elkövettem e bűnt s az nem lehet nekem megbocsátva, se Isten, se ember előtt. — A mit most elkövetendő Vftgyifc, azt nem a büntetéstől való félelemből követem el. Oh mily örömmel lépnék még'vérpadra is, ha csak barátaimat megszabadíthatnám ... De a végzet határozott fölöttem, an­nak igy s nem máskép kellett bekövetkez- 1 nie. Nem állhatok többé ellent. Kérelmem önhöz, alispán ur, oda irá­nyul, hogy miután birtokom kezelése a legnagyobb rendetlenségben van, méltóz- tassék rögtön gondnokát kinevezni s min­den ingó és ingatlan vagyonomot hitelező­im, illetőleg a kezesek minél nagyobb elő­nyére zár alá vétetni.“ E levélhez egy lajstrom volt mellé­kelve, mely Nyári vagyoni állásának ki­mutatását tartalmazza, mely szerint Nyári követelési állapota 59.070 frt. adóssága 47.129 frt. Ez utóbbinál az első hazai takarék- pénztár 22.407, — 400, — 1520 újra 1520 és 1740 írttal, a budai takarékpénz­tár 2800 frt. követeléssel figurái. Ezen kí­vül még több már helybeli és idegen pénz­intézet s néhány magán ember van hitele­zőidül felemlítve. Magyar képviselőház. Panier vallásügyminiszter a f. hó 22-én tartott ülésben megadta a valászt Schwarcz Gyulának a „királyi tetszvényjog gyakorlására“ és Ghyczy Kálmán és Zichy Nándor grófnak „a kath. autonó­miai kongressusra vonatkozó interpellatioira. Ghyczy Kálmán viszonválasza méltó kiegészítése volt a szó­nok minapi interpellátiójáuak s a ház beszéde végén lelkes éljenzésbe tört ki. Az ülés megnyíltakor a ház a karzat közön­ségével együtt meghatva hallgaták a Nyári Pál ha­lála fölötti gyászkifejezést, melyet Somssich elnök méltó szavakban tolmácsolt. Paul er T i V a d a r vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képv. ház! Schwartz Gyula képviselő ur a következő interpellátiót intézte hozzám : „Van-e tudomása a miniszternek arról, hogy a csalatkozhat - lanságról szóló pápái közlemények az ország több püspöki megyéjében ki lőnek hirdetve. Ha van tudomása, tett-e, és minő Intézkedése- get tett a kormány, megóvása és épségben tartására Magyarország apostoli királya azon jogának, misze­rint a pápai közleményekbe, mielőtt ezen hazánkban kihirdettetnének, előzetesen beletekinthessen és fölö- tiik „placetum“-ot gyakorolhason ? Avagy elévültnek tekinti-e a miniszter a tetsz- vényjogot, mint praeveutiv rendszabályt, vagy érvé­nyen kivül helyeztettek mint legalább részleg, — nem törvényben, hanem szokásos jogban gyökerezőt ? Ha igen — úgy elégségesnek tartja-e a mi­niszter a repressiv rendszabályt, mint biztosítékot, oly bekövetkezhető pápai közlemények ellenében is melyek nem, miként a csaíatkozhatlanságról szólló bulla, hitágazati tanokra vonatkoznak, hanem köz­vetlenül s nemcsak alakilag, hanem anyagilag is a magyar állam közjogával jöhetnek öszszeköttetésbe ? fílCIi. Kirándulás Déváról-Petrozsénybe. E hó 15-én csak úgy röktönözve vasútra ke rekedtem Szeremlei Lajos tanfelügyelő úrral, hogv láthassam színről színre azt a vasutat, melyről az utazók nem győznek elég magasztalólag szólni, hogy láthasson: azt a kőszén bányát, melynek kebeléből naponta 5 ezer mázsa koszén robog el Déva előtt magyarhonba, s hogy tanúja legyek azon előértekez- leteknek, melynek eredménye egy községi iskola le- end ott még ebben az esztendőben. Déváról a vonat ll3/4-kor indul, 12-korPiski- beér, ott bevárja a k. Fehérvárról Aradra siető vo­natot s mintegy busz percznyi szünet után befordul a Sztrigyvölgyébe. Az Arad-, Fehérvár-Petrozsenyi állaxnásoknak e szerint Piski lett találkozó pontja. tt hol pár £v. előtt oláhporok kulur-úrát vetegettek ilyenkor, ma díszes emeletes épületek emelkednek s nem sokára itt is községi iskola állami, mert a te­lep folyvást gyarapodik. Déva csak most láthatja, hogy mit veszített azzal, hogy a találkozó pontot kezéből kiszalasztotta. I iski tiz év alatt virágzó város lesz, Déva pedig ha reáliskolát nem kap, marad a régi dúsőség romja, hasonb a feje felett romladozó várromhoz.— De sietünk, mert a gözcsikó folytonosan siet előre. Russ és Kalán rövid perczekig tartó ál­lomások. Kalán szintén gyárvárossá fogja kinőni magát. E telep a brassói társaságé, melyei még ta lálkozunk. Várhely állomás Hátszegvárostól alig fél­órái távolság. Hátszegvárosa is sokat veszített azzal, hogy nem igyekezett közelebb kapni ez állomást. Az ilyenszinii közöny keményen megboszulja magát. Alig volt két óra délután, midőn Várhelyet elhagyva, balra konyorodtunk. Nem birtam fölfogni, hogy ho­gyan kelljen még 4 óráig utazni Petrozsenig, holott csak 4 állomás innen. Nem sokára átláthattam. E vonalnak Krivadia és Bánúza közötti része az ujabbkori vasút építészetnek egyik óriási remeke. Kilencz alagút és számos hid, hatalmas töltéseken átvonuló kigyodzó kanyarulatok, bámulattal tiszte­lettel töltikel a keblet az olyan mérnök irányában, kinek egy ilyen terv agyában megfogzott s a ki azt ily remekül végéé hajtotta. A vonat a szédelgő ma- gaslatokan, igen természetes, hogy csak lassan vo­nulhat fel az örökös hófedte Páhrengliegy felé. 8 épen e lassúsága teszi az utazást teljes biz­tossá és élvezetessé. Krivadia várromjai még most is hirdetik a régi viharos időket, melyek közül az utolsó törökháboru 1786/7 oly vészthozó volt Hát- szég kies vidékére. Bániczán túl nem sokára értük a b. Józsiku által oly szépen megörökített Csetate Bé­lit, melynek barlangja most vizzel van tele, mint mondják a kéjutazók nagy szomorúságára. Petro- zsenybe liât órakor érkezik a vonat, a hói a szűk ut szép völgyé alakul. Még volt anynyi időnk, hogy egy magaslatra, hói a leendő községi iskola állni fog, kirándultunk és onnan ez uj gyárváros felett széttekinthettünk. Ki nem volna képes felfogni, hogy hogyan épülhet­tek egy-egy tized alatt virágzóvárosok Amerika ren­getegeiből, az itt a pddát színről színre láthatja. Az indóház és a brassóitelep fekszik csak a tulajdonképi Petrozsényben, a kincstári telep pedig Livazénben, de e kettő maholnap össze nő s a ma- gyarzsylnek e kies völgye nem sokára egy hatalmas gyárvárosává fog átalakulni. Házigazdánk a ritka magyar vendég szerető bányanagy Veres József ur volt, ki két év alatt valódi csudát miveit e vadon­ban. A kincstári uj telepben szabályos utszákba osztva már készen van 72 uj kőház a bányászok és hivatalnokok számára. Az idén ismét épituek 40 lakházat, templomot és községi iskolát. A tégla gyárok és fürészmalmok hatalmasan működnek e czélra. A munkácsaládok száma ötszáz körül jár, melyek közül mintegy száz tiszta csíki székely csa­lád, Itt szeretem én látni a székely embert a kő­széntől kormosán, de fris egészségben és csinos kö- bázakban tisztességes állapotban, nem pedig Buka­rest, Braila és Galacz bünbarlangjaiban, ezujkás kor­csoméiban. — Ki a székely népet tiszta szívből szereti, az ide küldje őket és ne oláhországba. Az itteni románnépség még most irtózik a bá­nyászattól, mely iszonya ha sokáig igy tart neki onnan pusztulnia kell s legfennebb szénát termel és barmot tenyészt a gyárváros számára. Ne csadálkoz- zunk aztán, ha idegenek fogják benépesitni hazán­kat, ha a román és székely a helyet, hogy kalapá­csot ragadna kezeibe, félholdas telkén kucrorog, nyo­morog, vagy elveszni kivándorol ősei földjéről oláh­országba. Ha népünk iparra veti kezeit, miénk a haza, ha nem, úgy fogunk járni mint Amerika őslakói. Bujdosók leszünk azon a földön, melyet őseink vere anynyiszor megszentelt a lefolyt századokban. April

Next

/
Thumbnails
Contents