Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-25 / 33. szám
130 — tóttá meg és magyar nyelven tartott üdvözlő beszédében körülbelül a következőket mondotta. Kenyeres Adolf beszéde: Polgártársak ! Üdvözlöm önöket a haza, a szabadság r és testvériség nevében ! Áldom a sorsot, mely megengedé érnem azon napot, a melyen az én és velem együtt ezerek leghőbb vágya teljesül. Testvérek ! ezer viharos év vonult el felettünk; bánattal és keserűséggel voltak keverve napjaink, de mi állunk ős erőnkben ; drága anyánk a közös haza fenntartá szeretett gyermekeit egy jobb sors élvezésére. — Voltak elleneink, kik eltiporással fenyegettek, de együtt találták a szerető testvéreket, és véres fővel hagyták el a hiven védett haza határait. Voltak ellenségeink — és ezek a leggonoszabbak — kik lelketlen ámítással akarták felzavarni a család nyugalmát, és hideg számítással csepegtették sziveinkbe a bizalmatlanság keserű mérgét. Sötét és hideg éjszakában kóboroltunk; nem tudtuk egymást fölesmérni, és szívünkben a szeretet magva dermedve hevert. A magyar és román nemzet fiai közül sokan óhajtottuk a dermesztő hideg eltávolitóját, az áldott napot, a mely a szeretet magvát dúsan termő fává növelje. — És ime a brassai románoknak és magyaroknak feltűnt a dicső nap; két testvér, kik idegenként kerülték egymást, fölesmórték, hogy egy anya szeretett gyermekei, hogy sorsuk és életük úgy össze van forrva, mint egy szívnek két kamarája, melyek min- denikének egyenlő erővel kell működnie, nehogy a szív dobogása megszűnjön. E nap emléke legyen a testvéresiilt román és magyar nemzetnek Brassóban, legszebb diadal-ünnepe, és adja a mindeuható, hogy a közötünk a haza szabadság és testvériség nevében létre jött szent frigy örökké tartó legyen ! Éljenek brassói szeretett román testvéreink! Erre román gymnasialis tanár Dr. Popp Miklós követkéz eudőket felelte. P о p p tanár beszéde: Urak és testvérek! El vitázhatatLn igazság az, hogy állam, ország, község csak is akkor lehet boldog, ha polgárai egyetértésben élnek és mindnyájan egyformán, egyesült erővel lelkesülnek a közérdek iránt. Egy nép boldogságát csak ott láthatjuk, a hol az önző törekvések a közteendökre befolyással nem bírnak; a hol a magánérdekek eltűnnek, ha államról, hazáról vagy országról van szó. Egy nap melegít és egy haza táplál mindnyájunkat — tehát a nagy természet itten nem tesz különbséget ember és ember közt; csak az emberi ezélzatos törekvések azok, a melyek elkülönítést, egyenetlenséget szülnek, és jaj azon országnak, a melyben ezen daemoni törekvések gyökeret vertek és ki nem irtathatnak. Urak, és polgártársak! nagy örömmel fejezem ki boldogító köszönetemet a brassói románok nevében az előttem szóló ügyvéd Kenyeres ur által kimondott üdvözletért. Azon őszinte érzelmek és testvéri szeretet kifejezése minket annyival nagyobb bámu latba hozott, mivel a mostoha sers régibb időktől óta a jelen korig arra Ítélt volt, hogy a feudális rend szer nyomó járma alatt szenvedjünk és nyögjünk. A hazáért együtt harczoltunk és együtt ontottuk vérünket és jutalmul ezért a szegény román számára nem volt egyéb a gúnynál, igazságtalanságnál és üldözésnél. Nehéz volt sorsunk a csatában, de nehezebb még a békesség idején. Sötétségben jártunk, mondá nagyon helyesen az előttem szóló ur, — a nélkül, hogy egyik a másikunkat ösmertük volna, a nélkül, hogy tudtuk volna, hogy itten minden hazafi egyformán hivatva van és köteles a haza boldogságá ért áldozni. Ezen hibák következményeit megérzettük, érezzük mi és érzik kegyetek is, mert a tény bizonyítja, hogy ma mindnyájan hátrább állunk más müveit nemzeteknél. — Kifejezvén ezután szónok, hogy ezen örvendetes kezdetnek átalánossá válását reméli, igy végzi beszédét: Élénk örömmel üdvözöljük ezen egyesülési lépést, őszinte egyesülést érthetünk, mert csak egy oly egyesülés biztosíthat mindnyájunknak előhaladást; készek vagyunk testvériséget kötni az igazság és egyenlőség alapjain. Egyesüljünk tehát úgy, hogy az eredmény minket és utódainkat győzödtessen meg ezen lépés nagyvoltáról. Eternizáljuk ezen napot és tegyük politikai életünk egy uj kora napjává. Adja Isten, hogy mán túl közös teendőkben ne működjünk többé mint magyarok, románok és németek, hanem mint egyenlő jogú testvérek és hazánknak fiai! Éljen a testvériség!! Mindkét beszéd lelkes éljen kiáltásokkal fogadtatott. A beszédek végeztével a menet megindult, elől a zenekar, után a zászlók, a díszőrséggel, ezek után a bizottmány és az ünnepélyben részt vevők, kik közül megemlítjük a szomszéd Háromszék, Felsőlejér- 1 megye valamint t. Szt.-György küldöttségeit, az egész honvéd tiszti kart, a román papságot s. a. t. négyes sorokban. A menet valóban nagyszerű volt : a résztvevők számát mintegy három-négyezerre lehet tenni, az összegyűlt bámészkodó nép száma mint egy 10—15 ezerre ment ; a házak ablakai telve voltak nézőkkel. A menet a Szentlélek utszán vonult be a városba, az ez utszában levő román kaszinót éljenezte, a Iíalpiaczon átvonulva, a nagypiaczon a magyar kaszinó előtt egy perezre megállóit, a nők által a zászlók számára szentelt magyar, román, nemzeti szinti szalagokkal diszitett ékes koszorúkat átvéendő. A magyar kaszinót is éltetve a nagypiaczon átvonult a Klastromutczán és az azon kívül fekvő nagytéren át az arany naphoz czimzett vendéglőbe. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a megszámlálhattan tömeg felett tizenkét polgártársunk. Oprisiu, Tntsek, G.Popp. Jako, N. Popp, Szabady, Jónás, Keresztes, Ma- csiuca, Keménes, Dusioiu és Wcrzár, — csend- és rend- és minden lehető más őrök segélye nélkül páratlan és eddig nem látott rendet tudtak fenntartani, annyira, hogy a lehető legcsekélyebb kellemetlenség sem fordult elő. A disz termekbe felérkezve, a bizottmány által a testiletileg megjelent közös tisztikar fogadtatott. A helyek elfoglalása hosszasabb időt vett igénybe, mert csak hat száz emberre volt asztal térit ve, de az ünnepélyben résztvevők száma ezt sok százzal meghaladta, a mint segíteni csak részben és csak úgy lehetett, bogy az állva maradottak egy idő múlva az ülőkkel cseréltek. — Fájdalom a résztvevőknek egy része nem tért be a terembe és kénytelen volt az ünnepélyt más vendéglőkben megtartani. Az ünnepély tartama alatt választás folytán Kenyeres és Pedure elnököltek. Az első pohárköszöntést Diamandi, Manóié polgártársunk tartotta. Felséges urunkra és királyunkra ő felségére a ki rálynéra és az egész uralkodó családra, a mely végződni nem akaró éljenzéssel és se treaskaval fogadtatott, és a melyre általános kívánságra a zenekar a néphymnust játszódta. A második köszöntést tanfelügyelő Réthi Lajos tartotta zajos éljenzések és se- treasska kiáltások között a hazát éltetve. Részedének szövege a következő volt. Réthi tanfelügyelő beszéde: Polgártársak, tisztelt gyülekezet ! A tisztelt rendező bizottság által felszólittatván, teljes készséggel ragadom meg az alkalmat, kifejezni ez ünnepély felett érzett őszinte és mély hazafias örvendezésemet. — Vallás és nemzetiség az egyén meghatározásában, az emberi kegyelet ragaszkodás-tárgyai közt két igen nevezetes tényező. A ki ezeken túl teszi magát, attól nemesebb érzelmeket, a köznapiasságon túl emelkedést, fogékonyságot a kedélyvilág iránt nem igen teszünk föl. De épen azért, mivel a vallás és nemzetiség minden egyénre nézve szabad választás vagy természeti öröklés tárgyai, — nem lehet, nem szabad ezeket tűzni irányadókul a nagyobb tömegeket érdeklő működésben. Ha akárkinek joga van saját ösztöne szerint ápolni vallást és nemzetiséget, — senkinek sincs joga kényszeríteni mást a maga meggyőződésére. Ez az oka, hogy megátalkodottabb, az embert méltóságából kivetköztetőbb, a lelket undorral és elkeseredéssel eltöltőbb háborúk nem folytak, mint azok, a melyek vallási, vagy fajgyűlöletből viseltettek. — S nem ez az oka e, hogy az emberiség boldog tagjai közé nem azért számítunk valamely országot, a mért sok szobatudóst, sok rendszercsinálót számlál kebelében, — hanem azért, ha vallást és nemzetiséget minden egyénnél tiszteletben tartva, közös működése czéljául a mindnyáját összefoglaló hazát választja. ülert a földi javak és az elme kincsei becses értékek ugyan ; de magokban nem czélaji, csak eszközi az emberi lételoek. Az emberi czélja az hogy társas öszszemüködés által könynyebbé tegye az egyén kifejlődését, biztosítsa a joggal szerzett vívmányokat. Földi javak és az elme kincsei átokká válnak, ha őzen czél ellenében vannak fölhasználva. Ne dicsekedjék hát egy ország sem, a mért polgárai kincseket gyűjtenek, tudományban tündökölnek és fényes hadjáratokat jegyeznek történél- niökre : hanem találja megelégedését, ha e nemű és egyeb segédeszközeiket arra fordítják, hogy a hazát egyetemben tegyék boldoggá, egyes tagjai támaszává és féltett kincsévé. Eu ezt a politikát tartom a legnagyobb böl- cseségnek ; ezt kívánom hazámnak áldásul. Van hát okom a legoszintébb és legmélyebb hazafias örömre, midőn Brassó és vidéke magyar, román és számos német polgárait e czélból látom egyesülni. Nem áltatom magamat azonban, mintha ezen ünnepélyes egyesülés által mindent megtettünk volna, és már a czélnál volnánk. Tudom, hogy nagy eredményeket csak nagy és kitartó munkával lehet elérni ; tudom, hogy a múlt hagyományai és a pereznyi behatások élénksége sokszor fogják fá- tjolba vonni még e közös czélt ; tudora, hogy ellenségeink is vannak, a kik félnek az erőtől, a melyet egyesülésünk fog kifejteni. Mindamellett örömmel üdvözlöm ez egyesülést, mert olyan kezdetnek tekintem, a mely ha átalánossá válik országszerte és melyet ha gonddal, tapintattal fejlesztünk tovább, — sikerülni fog hazánkat valódi boldog országgá tenni : „hogy maradéka inknak okuk leend mégáldani apáikat.“ Ez ünnepély mindenesetre nagy jelentőségű esemény ; lia méltólag folytattatok, történelmünk lapjain a legdíszesebb helyek egyikét fogja betölteni. Ennek létre jöttéért mint magyar ember és . mint hazafi őszinte tistelettel hajlok meg önök előtt, I román testvérek, a kiknek lelkében viszszatartólag működhetett volna túlélt rendszerek által támasztott sok keserűség, és a vágynak sok, talán másfelé vonó csábos képe : meghajtok önök előtt azon politikai érettségért, a mely szerencsésebb körülmények közt élt népeknek is oly ritkán sajátja; meghajtok önök előtt az emelkedett önzetlen, a melyet liazafiságért, vezércsillagúl választottak. Ha önöknek több keserüérzet leküzdésébe került az egyesülés, legyenek meggyőződve, hogy elhatározások méltó tiszteletben részesül. Legyenek meggyőződve önök, brassai román testvérek, hogy kezünket őszintén és tartalékgondo- lai nélkül nyújtjuk önök felé brassai magyarokul, я részünkről semmit sem fogunk elmutlasztani, mint alkotmányos államunk egyenjogú tagjai, hogy ez egyesülést mentői átaláuosabbá fellessük és hogy közös j hazánk édes annya legyen ép úgy önökre, mint ránk nézve ! Isten adjon e hazának olyan polgárokat, minőknek önök ez él határozással tanúsították magokat! Legyenek önök is üdvözölve, megjelent német testvérek! Tudjuk, hogy önöket is vonzották messze fekvő csábos képek; hisszük, hogy közelben is sok ellcmondásnak, sok roszalásnak lehetett kiteve elhatározásuk : annál nagyobb becsesei bir az előttünk! Legyenek önök is meggyőződve, hogy részünkről teljes tiszteletben tartatnak családi isteneik: a nyelv s a vallás ; a közhaza szolgálatában pedig nem fogjuk nyelvek és származás szerint méltányolni az érdemet. — Isten áldása kövesse nemes törekvéseiket! Polgártársak, magyarok, románok, németek! A kinek nevében egyesülésünk történt; a ki nem tesz nyelv és rang szerint különbséget, ha szívből jön az áldozat ; a kinek emelkedése mindnyájunknak hol- dugsága; aki egyesítő kapcsunk minden időkön át: közös édes hazánk éljen ! Réthi Lajos beszédére Lenger oskola- anácsos felelt következő jeles köszöntésében. Lenger tanácsos beszéde. Tisztelt urak, polgártársak és testvérek; A nuit megmutatá, hogy az erdélyi románok, magya- ok és szászok közti egyenetlenségek nemcsak semmi idvöst sem hoztak azon nemzetekre és országra, el- enben a legnagyobb bajokat. Azonban a számtalan bajok némelyein tules iink, ha nagy áldozatokkal is. Az egyenetlenségek mindnyájunkat gyengitet- ek __ és gyengeségünkben megnyugodtunk. M egnyugodikn kényszerülve láttuk magunkat a övőre gondoskodni. ^ Mindnyájan egy jobb jövőt óhajtva, és tornásztál ván a múltból szerzett tapasztalatokat, mim en
