Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-11 / 29. szám
Első évi folyam 29. szám. Brassó. 187 Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Á r a : Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: KenyeresAdolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Előfizetési fölhívás. Negyedéves tisztelt előfizetőinket felkérjük előfizetéseik megújítására. Előíizetési ár: apr.—jun. % év.....................frt. 1.50. a pr.—szeptemb. !/2 év. . . . ,, 3.—, apr.—decz. 3/4 év.....................„ 4.50, az előfizetési öszvegek Kenyeres Adolf, felelős szerkesztői és kiadótulajdonos ügyvédi irodájába intézendők. В г a s s 6 , ápr. 10-án. Mikes és Nemes János grófok egy czikketskét közöltek minapában a „Keletben“, melyben megújítják azon, már régebb kifejezett kivánatukat, bogy Felső Fejérmegye belső részei Háromszékhez csa- toltassanak. Alkalmunk volt azóta személyesen gyűjteni tapasztalatokat a hangulat felől ; és úgy tapasztaltuk, bogy a bid végi járás lakossága egy lehető rendezés esetében nem Háromszékhez, hanem Brassóvidékhez óhajt csatoltatní. A peselneki járásról szó nem lehet, mert azt mind fekvése, mind egyéb érdekei határozottan Háromszékre utalják. A hídvégi járás községeinek azonban pia- ezuk Brassó, törvényszékük Brassóban lesz, igen természetes tehát, hogy közigazgatásilag is ide ^vágynak. Ezen kérdés érdemleges tárgyalását más alkalomra tartjuk fenn ; most csak néhány észrevétellel érjük be. Igen helyesnek tartjuk, hogy olyan vidékek részéről, a melyek magokra nézve más közigazgatási beosztást óhajtanak, — lépések tétessenek ez értelemben ; mert ha a kívánat nem fejeztetik ki, kormány és törvényhozás azon nézetben lehetnek, hogy a lakosság a létező beosztást tartja legjobbnak, s idegenkednék a változtatástól. Ilyen nézet pedig nagyon késlelteti a munka megkezdését. Ennyiben tehát csak helyeselhetjük a fentnevezett két gróf felszólalását. A hová csatoltatásra nézve azonban úgy vagyunk meggyőződve, hogyha jobban számba vették volna a hídvégi járás óhaját, érdekoit, valamint a birodalmi érdeket, — nem nyilatkoztak volna olyan határozottan Háromszék mellett, mert ezen községek nem oda gravitálnak, s mert Háromszék ezek nélkül is olyan erős, hogy semmi szüksége sincs újabb gyarapodásra. — Igaz, hogy a Brassóhoz csatoltatás két feltételtől függ, a melyek egyelőre akadályoknak látszanak. Egyik az, hogy a királyföld közvagyonából méltányosan nem részesíthető más, mint azon föld eddigi részei. De ez szerintünk nem akadály, mert semmi zavart nem okozna annak kimondása, hogy ezen újonnan csatlakozó községek mindenben egyenjogú tagjai Brassó vidéknek, csakis a szászföldi közvagyonban nincs részök. — Másik akadály, hogy ha a szász föld számára ezután is különleges alkotmány lesz fenntartva, nem kívánható Felső Fejérmegye magyar és román lakóitól, hogy lemondjanak az ország egyetemes alkotmányáról valamely kivételes helyzetért. Erre nézve az a megjegyzésünk, hogy a mint már régebben kifejtettük, nem tehetjük föl a törvényhozásról, hogy a szász földnek különleges helyzetet engedélyezzen. Felső Fejér érdekelt községeinek arra mindenesetre juguk van, hogy ezt feltételül kössék ki a csatoltatás esetére. Meg kell még jegyeznünk, hogy Felső Fejér ezen részeinek Brassóhoz csatoltatá- sát annál természetesebbnek találnék, mert ha Felső Fejért mégis fenn akarják tartani, részben szász földi törvényhatóságokból kell kiegészíteni külső kerületét ; tehát a mit egyik helyen nyerne belőle a szász föld, ugyanazt vissza kapná másutt. Ezen érintett körülmény is [mutatja különben, hogy bármennyire geográfiái képtelenség Felső Fejér, felosztása kerül - belől csak az átalános területrendezésnél eszközölhető. Hanem mozogni, vitatni a tárgyat/ kérelmezni a törvényhozásnál szükséges azért, hogy ezen átalános rendezés mentői elébb bekövetkezzék. Mert abban teljesen egyet értünk Mikes és Nemes grófokkal, hogy Felső Fejérmegye belső részeinek jó és olcsó köz- igazgatást kell adni valahára egy természetesebb beosztás által. Magyar képviselőház. A liáz f. h. 3-án tartott ülésében fontosabb vita nélkül folytatta az úrbéri törvényjavaslat tárgyalását s ebben a 80-ik szakaszig balaclt. Mielőtt napirendre ment volna át a báz, Gr b у c z y Kálmán nagy horderejű interpel- látiót intézett a vallás és közoktatási ministerhez a legközelebb tartott katbolikus egyházi kongresszusra és az általa mogállapitott egyház önkormányzati szervezetre vonatkozólag. Szóló nézete szerint ezen TÁBC2A. Történeti, földrajzi és statistikai jegyzetek a Barczaságról. Teörök Károlyiéi. (Folytatás.) Nemcsak Brassót, hanem részben az egész Barczaságot is, nagyobbára azon hajdankori műemlékek teszik kivállóan érdekessé és regényessé, melyek mint meg annyi néma szószollói a letűnt zivataros időknek az ötét köriilővedző kisebb rendű begyek ormain, itt-ott még ismerhető állapotban feltalálhatók. Ezen hajdankori emlékeknek, melyek közül csak nehányat említünk fel, — egyik legnevezetesebb és legfestőibb maradványa a „Törcsvári vár“, melynek alapítását egy „Dietrich“ nevii keresztes vitéznek tulajdonítják. Fél góth és fél bizanczi módorban épült sziklafalai még most is büszkén daczolnak a romboló idővel. Történelmi múltjára nézve, sok viszontagságokon ment keresztül, mivel azon útszorost, melynek védelmére épült s melyet a kívülről betörő ellenségek gyakran meglátogattak, több Ízben sikeresen megvédette. Hős tettének egyik legszebb jelenetje az, midőn a tizenharmadik század utolsó negyedében a székely vérü „Sándor István“ özvegye, „Szilvási Erzsébet“ a támadó tatárok ellen csekély számú őrségével oly hatalmasan védi, hogy saját kezével egymaga ö t ellenséget szúr le s végre csak is a hatodik tatárkéztől esik el. E hős tett minden kifogás nélkül ritkítja párját a hazai történelemben, és méltán megérdemli, hogy maradandó emlékezettel viseltessünk egy oly szilárd jellemű magyar honleány iránt, ki vakmerő bátorsággal és férfias elszántsággal élet-halál harezot vív a haza ellenségével. A „keresztes vitézeknek“ egy másik nevezetesebb váruk a Barczavidékén : „Marienburg“, magyarul Földvár, vala, mely egy a mai „Földvár“ nevű mezőváros közvetlen emelkedő kis begy tetején feküdt s romjai még most is több helyen felismerhető részekben láthatók. E vár hihetőleg a rend védasszonyáról, szűz „Máriáról“, vehette nevét, mivel ők (a keresztes vitézek) magukat, hogy külsőleg némi szent színezettel bírjanak, „Mária lovagjainak“ is nevezték. Az eredeti vár terjedelme sokkal nagyobb lehetett a mai romok teriméjénél, mivel az, mint főhelye és föfészke a lovagrendnek, bizonyára magában kellett — hogy foglalja a mai Földvár felsőbb részét is, mely magaslaton terülvén el, fekvésénél fogva igen alkalmatos pontja lehetett azon működési térnek, honnan kapsi lovagjaink a Barcza síkságát nem kis mérvben uralhatták. A mai vármaradványok és omladékok között számos mészholygu (Kalktuff) kövekre találhatni, mi annál feltűnőbb, mivel ilynemű ásvány, sem a Bar- czán, sem a szomszédos vidéken, nem fordul elő. Úgy látszik, hogy katonás lovagjaik ezen építő anyagrészt valamely távulabbi vidékekről szerezték elő, mi nekik nem kis fáradságba és áldozatba kerülhetett. A pénzbeli áldozatot egyébiránt igen könnyen meghozhatták, mert az akkori pápák, romai püspökök, pénzes erszényeiből sokkal könnyebben kikerülhettek minden úgynevezett „szent czólra“ az ezerekro vagy milliókra menő s c u d о - к , mint most az alamizsna utján gyűjtött péter fill é- r e k. — A földvári vár alatt több csata viharzott el. Különösen említésre méltó az 1529-iki, midőn „Péter,“ moldovai vajda, első „Eerdináud“ császár ser- gét, melyet Gerendi Miklós püspök, Török Bálint, Mnjlátli István és Pempflinger Márk szász ispán vezetett, — a székely hadak átpártolása után, — Zápolya János részére keményen megverte 1612-ben október 16-kán Báthori Gábor erdélyi fejedelem vitéz vezére „Török István“, a mezei hadak parancsnoka és „Allia Farkas,“ a háromszékiek főkapitánya, verték meg itt a fejedelem ellen felkelt „ Weiss Mihály “ brassói királybíró és a száműzött Géczi András szász, oláh, török és tatár zsoldosokból összeszedett seggeit, mely csatában Weiss is, mint a lázadás főszitója, főkorifäusa, elesett, kinek emléke iránt a brassói szászok mind e mai napig nagy kegyelettel viseltetnek. „Mausoleum“ vagy sírkő nem örökíti ugyan a kegyeltnek hamvait, de van egy dal, mely elvérzett hősök szerencsétlen sorsát fájó hangon panaszolja el. Weiss Mihály a földvári ütközetben csakugyan elesett és nyughelyét senki sem találhatta fel, de hogy milyen lehetett magának az ütközetnek tulajdonképpeni lefolyása, arról egyébb hazai történelmi adataink hiányában azt kell vélelmeznünk, hogy az körülbelül olyan formán végződhetett, mint az 1849 iki „bérmányi“ ütközet, melynek trági-ko- mikus kimenetelét egy brassói kesztyü-csináló, lion- védörnagy „Horváth Ignácz“-hoz intézett egyik sajátkezű levelében következőleg irtta le : „Uram ! midőn már élőtökbe indulnáük reggel Hermánból, én magamnak mindig halogató ürügyet keresvén, majdnem legutolsó valók az egész ármádiában, mely már szinte az Olt hidjánál felállitódott.
