Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-07 / 28. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 28. szám. Péntek, április 7. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nag yobbhirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Előfizetési fölhívás. Negyedéves tisztelt előfizetőinket felkérjük előfizetéseik megnyitására. Előfizetési ár: apr.—jun. y4 év .....................frt. 1.50. a pr.—szeptemb. l/2 év ... . „ 3.—, apr.—decz. 3/4 év.....................„ 4.50, az előfizetési öszvegek Kenyeres Adolf, felelős szerkesztői és kiadótulajdonos ügyvédi irodájába intézendők. Brassó, ápr. 3-án. A királyföld municipalis szervezése ajtó előtt léve, ezen tárgygyal kapcsolatban nevezetes kérdés gyanánt merült fel, bogy ki bir jogos igénynyel azon vagyonhoz, melyet mint a királyföld közvagyonát az egyetem kezel — s innen közönségesen szász nemzeti vagyonnak neveztetik. Ha a közelebbi egyetemi gyűlés alatt történtekre figyelünk, arról győződünk meg, bogy sokan vannak azon téves felfogásban, bogy valamint a királyföld „szászföld“ nevezete e földterület német ajkú lakóinak már nemzetiségek feletti nagyobb jogot adott volna ehez , igy az úgy nevezett szász nemzeti vagyonhoz is nekiek talán privilégiumokon alapult valóságos másokot kirekesztő igényük lelietne. Hogy emberiségi szempontból mennyire nem igazolható, a társadalom újabb elveivel mennyire összeférhetetlen azon nézet, hogy valamely terület lakói között a közterhek egyenlő hordozása mellett a közjavadalmakbani arány- lagos részesülésre nézve, a nyelv, vagy felekezet kiilömbséget tegyen, fejtegetni is felesleges. A másokat kizárni óhajtó nézet pártolói is csak egyedül a régi privilégia lis papírdarabokkal próbálgathatják magukat igazolni ; s hogy ez mily gyenge alap figyelmesb megtekintésre azonnal kitűnik. — A királyföldre nézve a legrégibb és nevezetesebb okmány az 1224-beli úgynevezett Andreanum; ebben fordulnak elő az emlékezetes „a Város usque ad Borait unus sit populus“ szavak. S tekintsük meg közelebbről ennek értelmét. Endre király e szerint a szász-várostól Boraltig terjedő földterületet, melyen a szászok elei bételepülések folytán több apró comitátu- sok kezdettek ellő állani, egy comitátusba egy ispányfősége alatt egyesiti, úgy, hogy ezen terület nagyobb részt német lakói, egy darab székelyek által birt földdel — cum terra Syculorum, terrae Sebus — s az Oláhok és Besenyők által lakótt erdőkkel — silva Blaccorom et Bissenomm — egy néptömeget formáljanak — unus sit populus, — s főispányjukbao, mint az azon időbeli többi comitatusok első fokú bíróságot birjanak. Azonban a területnek egy vármegyévé való ilyetén tömörítése teljességgel nem tette azt, hogy az itt lakozott külömböző nem- T'ptiQÓgdi btoahlr mind =egn rn7ptн tétettek . volna, például szászszá, — unus sit populus, nem : una natio ; sem azt, bogy ezen területen a szász nemzet a többieket kirekesztő jogot nyert volna : mert az oklevél nyilván meghatározza, a hol a terület azon részeit emliti, melyen más nemzetiségek is lakoztak, hogy a haszonvételi jog azokkal közös — cum Blaccis et Bissenis nsus communes exercendo, — sem azt nem végre, hogy ezen unus populus, vagy annak valamelyik nemzetiségű tagjai ehez tulajdonossági igényt s örök jógot kaptak volna, mert ennek neve továbbra is korona birtoka, királyföld, fiscus jószága maradott, lakosai a m. királyok és fejedelemnek külömböző adókat, dézmákat fizettek, s a földterületen levő erdőkben és folyókban a fejedelmeknek makkoltatási, vadászati és halászati joga volt, Az igaz ugyan, hogy a királyföld időfolytán szászföldnek is gyakran neveztetett, ele ezen elnevezés csakis olyan geográfiái elnevezés volt, "'int az Alföld nevezet, vagy mint Brassóban a Bolgárszeg, Czigonia nevek, melyek koránt sem mutatják, hogy azokban a város részekben a Bolgároknak vagy Czigányok- nak másokat kirekesztő joguk lenne. Nyilván mutatja ezt Mária Trézsiának 1770- beli ilyetén leirata a k. főkormány székhez: „kedvetlenül tapasztaltuk, hogy a szász nemzet a mi —• általa lakott — királyi földünkhez tulajdonossági igényt s örök jogot formál. Ezen vakmerőség iránti különös rosszalásimkat azon nemzetnek a mi nevünkben, fejezzétek ki.“ Ha azért ennek ellenére a szász nemzet a királyföldet kizárólag magáénak tulajdonítván : onnan másokat kizárni, jogokban nem részesíteni igyekezett, ez nem a kiváltságokon alapuló/ valóságos jog, hanem olyan a más nemzenseg-eS. jogú elten elkövetett olyan törvény és igazság ellenes merénylet, mit a jelenkor szelleme és polgári egyenlőség elve meg nem tűrhetnek. — Hasonlólag áll az ügy az úgynevezett szász nemzeti vagyonra nézve is. A név itt sem határoz. Valamint a királyföldön lakó bár mely nemzetiségű egyén egyenlő TÁacsA. Pálfinak kalandja Kováísal, az egykori erdélyi püspökkel. Kolozsvárnak minden időben megvoltak bizonyos csoda alakjai. Pálfi egy ilyen csoda alak, mint álom merül fel gyermekkori emlékeimből. Hol született Pálfi, liol nem, a jó isten tudja, és hogy mivolt az előtt, mielőtt én megesmértem volna, arról csak homályos hírek kerengtek. Legtöbben azt álitották, hogy katona m. p. granatiros lett volna, de bizonyost nem tudott senki. Ü pedig, mint okos ember, ön magáról mit sem beszélt. Pálfi külsejére egy nagy magos ember volt, a miből lehetett gyanitatni , hogy granatiros lett volna. A mikor én megesmértem, úgy egy 56. 58. éves lehetett, és meglehetősen el volt hizva. Volt neki szürkébe elegyedett baja, nagy ripacsos orczája, nyírott bajusza és egy pár félig hájba merült szürke szemecfikéje. Viselete folytonoson fényesgombos kékfrakkból, virágos bársony mellényből és czilinderböl állott, az ezüstfokos pálezát meg csak addig tette le kezéből, a mig evett, az evés pedig kedvencz foglalatossága volt. A frakk gomblyukába egy veres szalagocska volt. Hogy • minő érdemjellel birt, nem tudhattam meg tisztán. Az egyik azt mondotta a lipcsei, a másik rneg, hogy я schnapsrend nagylovagja, ö maga pediglen álliatatosan csak a szalagocska mellett maradt, az ahoz tartózandó födolgot nem fitogtatta. Hogy mi volt 1Aliinak a foglalkozása, azt nem könnyű megmondani. Tulajdonképen semmi, és mégis nagyon sok. U volt a korban az urak önkéntes gyorspostája és távirdája. Az urakat talán épen kalendárium szerént osztotta be és járta rendre. Ha megérkezett X. grófhoz, megkérdezték, hát hogyvan maga édes Pálfi ? miután ő megmondotta, hogy rendkívül boldog, hogy ö nagyságáékat friss jó egészségben tisztelheti, a második kérdés mindjárt a volt, hát mondja maga Pálfi, mi bir van a városon ? No Pálfinak sem kellett egyébb, benyúlt a hírek feneketlen tárházába, elbeszélte, hogy báró Y—nál milyen Malheur történt. Az öreg comtesse Zivéri nevezetű mopslijának, a melyet Z. spanyol herczeg és tronpretendens hozott Párisból saját magos zsebében, valami megátalkodott cseléd egy darab sonka bőrt adott. A drága állat finom tapintata és magos szarmozása daczára, egy pillanatra megfe- letkezett magáról, a sonka bőrt elnyelé és most nemes belszervezetét a paraszt eledel megtámadta és lázat idézett elő. A comtesse az őrültségig van, az egész ház békés nyugalma meg ven zavarva s. a. t. На X. grófnál valami megjegyzést tettek az epocbalis esetre, aval a Zivéri szomorú története nyúlt és ez Pálfira nézve csak örvendetes dolog volt. — Pálfi magát a cselédek által méltóságos urnák hivatta, talán névrokonság utján, máskiilömben felsé ges urnák épen olyan jogosan czimeztetliette volna magát. Méltoságos Pálfi mint már említém az evésnek nagy barátja volt, azért onnan, a hol, mint ő mondá, tiszteletét tette üresgyomorral nem igen távozott. — Kováts püspök, mint beszélték, jó konyhát tartott és ezért Pálfi nála gyakran tette tiszteletét. Volt a barompiaczon egy mókás borbély, ha jól jut eszembe Jägernek hívták. Pálfi ennél szokta magát borotváltatni. 1848-ban egy napon épen akkor borotválták Pálfit, a Jáger műhelyében, a mikor a barompiaczon a huszárok toborzottak. Jäger az ablaknál állott, Pálfi pedig jól beszappanyozva ült a széken. Egyszer csak elkezdi Jäger összecsapni a kezét. „No már ez lehetetlen ! no már akkor én is azt mondom, hogy azt sem tudom, mit mondjak!“ Pálfi alatt égett a szék a kíváncsiság mián. Micsoda? mitörténik Jäger ur ? Jäger úgy tett, mintha nem is hallotta volna a kérdéseket, folytatta felkiáltásait. „Teremtutse még megteszi azt a bolondot ! beszél a káplárral, uram bocsásd, a markába csap a huszárnak ! nini a huszár a fejébe nyomta a csákót, maga megfejtette a czilindert.“ Pálfi nagyon emelkedett a széken. A borbélysegéd alig birta tartani. Mondja Jäger az isten szerelmiért mi történik? „Mi történik? hát az hogy, az embernek meg kell veszekedni, ha ilyent lát. Jaj, bár csak ne volnék pápista. most meg plané tánczol a fekete kantussával. О skandalum ! a gyermekek futnak titánná, minden ember kaczagja, no tudom, a püspök ö excellentiája fog haragudni, ha megtudja.“ Hat ki, mi? kérdi Pálfi. Az istenért szóljon ? Hát nem eleget mondottam, a fráter a frauciscanusoktól be állott huszárnak ! Mi a frá — a franz-is-ca-nis beállott hu-szár-nak? — Igen, az istentelen, jó, hogy elhaladtak, külömbeu még megütött volna a gutta. Pálfi még megsem törölközött, a fokos pálezát is szinte ott feledte, futott, mint az eszeveszett nyakra főre egyenesen a püspökhöz. — Az öreg püspök csak bámult, hogy Pálfi egész elizzadva és roppant felindulásba be ront hozzá. Hát Pálfi, az istenért mi baj ? üljön le. Kegyelmes uram ! kegyelmes uram ! rósz időket értünk ! mondom, borzasztó időket élünk ! Elhiszem, Pálfi, de hát mi a baj ? Jaj kegyelmes uram az ördög tartja most aratását. Az is lehet, Pálfi, és maga talán épen tőlle
