Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-03-31 / 26. szám
103 — ban, inert hisz a nagy felvilágosultságtól bárki megláthatja, hogy azon profán dolgoknak, melyeket itt szükségkép elő kell adni, e szent helyen legkisebb helye sincs. Ha azonban önöknél oda gyűltek, ott csak is catechizálni lehetett. Azt pedig nem veheti rósz néven, hogy ott, a hitelemző „Istenről és a világ teremtéséről merészelt“ szollani ; mert a lelkésznek, — hogy önnek szavaival éljek, — kötelessége : „a mikénti létezéséről felvilágosított embert öntudatával szembe állítani s igy önérzetre ébreszteni,“ már pedig ennek elérésére ön se tudna, még ha theologiae doctor volna is, jobb eszközt ajállani, mint ha káténk első fejezetei nyomán, megismertetjük az Istent, mint mindeneknek végokát és a világ teremtései mint létezésünk kezdetét. Vagy tán az esett zokon Önnek, hogy „Isten a világot hat nap alatt teremtette ?“ Erre — mellőzve — a 6 nap alatt értett 6 időszakróli általunk is elfogadott elméletet — csak azt felelem, hogy ha tán szándéka volna a szentirás tekintélyét megtámadni, mielőtt ezt tenné; kérdezze meg fentebb említett tudós barátaitól, hogy : váljon a kinyilatkoztatás ellenkezik-e a tudományai. — (? !) Ezek, kik között protestánsok is vannak — megmondják, hogy: „a kinyilatkoztatás igazságát, nemcsak elösmerik, hanem minden reményököt ezen igazságba helyezik is ; ragaszkodásuk a kinyilatkoztatáshoz erőssebb a halálnál, s legnagyobb dicsőségüknek és szerencséjüknek tartják, hogy a kinyilatkoztatás magasztos igazságait védelmezhetik és támogathatják, s ha minden liegyképzödésben egy teremtő és fentartó Isten nyomdokait láthatják“. ') Nagy tájékozatlanságra mutat az bárkinél, ki azon tévedésben él, hogy ilyen és ehez hasonló abstract tárgyak deblateralásával a „népnevelés szent ügyét“ csak egy hajszálnyira is előlehetne mozdítani. De tovább megyek. Gyergyay ur, úgy látszik, hogy nem kis adag auxesisel élt, midőn azt mondja, hogy: „az ifjúsággal 2 — 3 óráig a kereszt útját térden csúszva járatják.“ — Pedig ön is tudhatná, hogy ezen előjog csak a költőknek és bolondoknak van meg engedve, nem pedig az élet practicumában s a nyilvános közlönyök hasábjain. A keresztutja járására senkit sem kötelez az egyház, ez csak magán ájtatossági gyakorlat, következőleg rá az ifjúságot nem is kényszerithetik, ha pedig önkényt járják, jele hogy még nem halt ki- beimők a vallásos érzés, mit gondolom ön sem szeretne. — En részemről azt sem foghatom fel, hogyan lehel „térden csúszva járni“, ezt ugyan elös- merem, hogy lehet ujjabb találmány, de azt megengedheti, hogy ha a keresztutja az ön órája szerint 2--3 óráig tartott, úgy az ön órája nem az „ujjabb kor vívmánya“, hanem valami vén kalafakter hagyma óra : mert ezen említett ájtatossági gyakorlat alig tart tovább y„ óránál. Nem egyen tapasztaltam, hogy többnyire azok, kika „haladást“ és ellenek elentétét a „régi sötétséget“ igen gyakran emlegetik, sem erről sem amarról nem birnak tiszta fogalommal ; sem a jelenkor elfogadott elveivel, sem a múltak történetével nem ismeretesek, s mi több, önmaguk iránti legnagyobb következetlenséggel nem a „haladók“ hanem a „maradók“ seregében találják legjobban magokat akkor, midőn elhitetik magokkal, hogy már mindent tudnak, s mint „korlátlan elmének“ birtokossal, gúnyolják azon szerintük „buta“ népet, „mely mind azt, mit korlátolt elméjével föl nem érhet, az Isten minden hatóságába vetett hittel szemlél.“ On is, Gyergyai úr, tán igy gondolkodik, pedig látja, ennél nagyobb emberek — mint Kepler a világhírű csillagász is — kik előtt a természet minden eddig felfedezett titkai nyitott könyv gyanánt állották, elösmerik „elméjük korlátoltságát. — midön Kepler egy csillagászati müvét befejezte hála imát rebegett a „világosság atyjához“ és többek között igy szóll : „íme ! hivatásom egy müve, melyen anyi szellemerővel dolgoztam, mennyit nekem adtál ; müvei dicsőségét, a mennyire azok végtelenségét korlátolt tehetségem felfoghatá, kinyilatkoztattam mind azoknak, kik e lapokat olvasni fogják“. De közelebb is 1864 őszén, számos angol természetbúvár egy nyilatkozatot tett közzé, melynek egyik pontja igy bar,gzik : „Nem feledjük, hogy a természettudományi ismeret, még korántsem jutott el befejezéséhez, ellenkezőleg a haladás utján van s véges elménk jelenleg csak homályosan mint egy tükörben láthat.2) Ha tehát Kepler és más természet búvárok elösmerik „tehetségük korlátoltságát s elmé- jok végessegét,“ engedje meg, hogy igazat adjak ezen egy értelemben, „korlátolt elméjű székely atyámfiáinak akkor, midőn ők mindent, mit korlátolt elmé') Keusch E Henrik. „Szent írás és Természet11 ez. m. 55 lap. 2) Keusch. 60 I. у ö. Heiigstenberg. Evang. Kirrhen- zeit. 1830. 41 1 lap. jökkel fel nem érnek, az Isten mindenhatóságába vetett hittel szemlélnek. Felkérem Gyergyay ur, ki az elbutitás és el- vakitás zuhanyától szerencsésen meg menekedet s ki mint ilyen tisztán látja a dolgokat és azoknak okait, — legközelebbi találkozásakor a csiki atyafiakkal, fejtse meg nekik, hogy : mikép és minő anyagból van az embernek szeme össze alkotva, és miként van az, hogy a buzaszem a földben előbb el rothad s azután nő és fejlődik ki belőle a búza kalász gazdagon sokszorozva az egyetlen elrotiiadt ne- mecskét? gondolom, hogy ezeknek tudása, közelebbről érdekelné a népet, mint annak bizonyitgatása, hogy „a világ nem hat nap alatt teremtetett.“ Ha pedig ismét azon feleletet kapná hogy: „az Isten úgy akarja,“ ne essék ezen tudatlanságuk rosszul: mert hihetőleg ön sem tud többet mondani s ne akarjon töllök oly kificzamodott kérdést kicsikarni, mint a minap.*) (Vége következik.) Sí ti 1 f « 1 d. A „párisi lázadás“ még nem szűnt meg. A Thiers-konnány megfoghatlan gyengeségét és tétlenségét még most sem váltotta föl erélylyel és tevékenységgel. A mit a forradalom legyőzésére f. hó 18-dika óta, mióta a fölkelők Párisi hatalmukba ke- ritették, tett összesen csak annyira terjed, hogy Favre a pártsi mairek által tudatta a lázadókkal Bismarck azon üzenetét, miszerint ha a rend vasárnapig nem lesz helyreállítva Párisban, a poroszok ismét megszállják a fortékat, s szükség esetén bombázni fogják Párist. A központi bizottság a Szajna-departementra nézve megszüntette az ostromállapotot. A haditörvényszékek működése beszüntettetett, minden politikai vétségre amnesztia hirdettetett ki, s a fegy- házak igazgatóit utasította a központi bizottság, hogy minden politikai foglyot szabadon bocsássanak. — A pénzügyminisztérium f. h. 21-én délben foglaltatott el a lázangók által, a két millió 5 százezer frankot tartalmazó pénztár szerencsére ekkor már Versaillesbe vitetett át. Rouher f. lió 20-án fogatott el a hotel Bristolban Monicault által, a versaillesi kormány parancsára. Miután kihallgattatott, becsületszavára megengedtetett neki, hogy visszamehet lakására ; de midőn visszament, útközben kocsija nagy néptömeg által megtámadtatott és fölfordittatott. A tömeg az exminisztert kegyetteniil bántalmazta, haja csaknem mind kitépetett a dühöngök által. Csak nagy nehezen lehetett a katonáknak kimenteni őt, s az igazságügyi palotába vinni. Rouher felesége és leánya szintén le vannak tartóztatva. Mondják, hogy Fai Ily, Conti, Lavalette és a császárság egyéb párthívei Párisba jöttek. A régi államtanács volt elnökénél kompromittáló iratokat találtak. A városház körüli térnek teljesen harczias alakja van. A 130., 192. és 238 zászlóaljak állnak Őrt a bejáratoknál s támogatják a kövezetből épitett torlaszokat, melyek előtt két sort képező őrség van fölállítva. — A Páris körüli német csapatok előintézkedése- ket tesznek • a leszerelt ütegek ismét helyreállittat- uak s a fővárostól északra s keletre csapatok vonatnak össze. Fabrice táviratát Favrehez a franczia lapok elferdítve hozták; Fabrice ebben azt mondá : A körfalak felfegyverzésének megkísérlése a párisink részéről a főváros azonnali bombázását s az erődök újabb megszállását fogja eredményezni. Az „Etoile beige“ jelenti Párisból : 50.000 porosz Sz.-Denisbe visszatért. Aubervillers erődben az ágyuk fölállitvák és Montmartre felé irányozvák. A felkelők megszállták V incennes erődöt. A tisztek ellenszegültek, de a közemberek fraternizáltak a lá- zongokkal. A börze zárva van. Párist csak az északi indóházból lehet még elhagyni, a többi iudóház ok ed vannak zárva. — *) Miután a tisztelt czikkiró ur, mint látszik, a természet tudományi munkáknak barátja, megvagyunk győződve, hogy e tekintetben az utókor legkitűnőbb emberei müveivel is esineretes, a miért is, úgy liisz- szük, hogy állításainak sokkal nagyobb nyomatékot adott volna, ha azokat (hogy csak is németeket említsünk) a Humbold, Liebig, Moleschott és Büchner világhírű munkáira alapította volna. Mert az igázat ! megválva, Hengstonberg és Peu,seb, „istennek hálá,“ I ma már többé nem auctoritások. Szerk. Schlossheim porosz tábornok jelenti, hogy csapatai mindaddig passiv állást foglalnak el, inig komolyabb ellenségeskedések nem merülnek fel. A közp. bizottság erre azt válaszold, hogy a forradalom csupán municzipális jellegű s a békeszerződést semmiképen sem illeti. Lullier a nemzetőrség parancsnokává, Ender liadügyérré és Sanglier kíilőgyérré neveztettek ki. Hírlik, hogy Crémer tábornok Versaillesban haditör- véuyszék elé állittatik. Lyonból jelentik : „Garibaldi Picciotti átvette a főparancsnokságot a városházában elsánczolt felkelők fölött,“ hol ágyuk vannak felállítva. A praefekt még fogva van. A nemzetőrség egy része Carousard tbk. csapataival egyetértöleg a felkelőket a városház kiürítésére szólította föl, ellenkező esetben holnap támadás intéztetvén ellenök. Márczius 25-én. Francziaországban a bonya- dalom a legaggasztóbb mérvben növekedik, s a német hadak beavatkozása elkeriilhetlennek látszik. Párisban, Marselleben, Lyonban nyilt polgárháború uralkodik s az egész ország forrongásban van. Chancy tábornok még mindig fogva tarta- tik. Ducrot tábornokot föbelőtték a felkelők. A közp. bizottsághoz küldöttek érkeztek Lyon, Bordeaux, Marseille s Pouenből, de csakhamar ismét elutaztak, hogy egy átalános hasonló mozgalomra jelt adjanak. A felkelők lefoglalták a kormány sürgönyeit és minden Párisba érkező vasúti kocsit. Me- uotti Garibaldi Párisban megérkezett s a városházán szállott le ; párisi főparancsnokul neveztetett. Berlin a béke prelim inár ék megkötése óta szakadatlanul illuminál. A béke-ünnepély, a császár visszatérte, a császár születésnapja mind megannyi alkalom-volt, hogy a fölkapott birodalmi főváros a lelkesedés árjában és az illumináczió lángjaiban uszszék. A berlini udvari szertartásokra vonatkozólag a „Kreuzz.“ a következő különösséget beszéli el : „A cs. és kir. család, tagjainak fogadtatása alkalmával Sándor és György herczegek térdre borultak császári nagybátyjuk előtt, s kezét ajkukhoz érintették. A császár fölemelte őket s megcsókolta homlokukat.“ Hogy a tábornokok is siettek a császári kezek megcsókolására, értetődik. Legújabb. Bécs, márcz. 26. A „N. F. Pr.“-nek sürgönyzik Parisból : A közp. bizottság egy kiáltványában mondatik : A parlamentiro- zásnak vége van, most szigorúan tettekhez kell fogni. Huszonöt nemzetőrségi parancsnokot halálra Ítéltek. Bécs, márcz. 26. A „N. F. Pr.“-nek jelentik Párisból : A közp. bizottság egy kiáltványt bocsátott ki a következő zárszavakkal : Kötelességünket teljesittetttk azon pillanatban, midőn a holnapra elrendelt választások megtörténtek, ezek után el fogunk tűnni. Páris, márcz. 25. „Minden kibékü- lési kísérlet meghiúsult.“ Saisset köré csoportosul folyvást a nemzetőrség nagy része. — Páris, márcz. 25. Egyezség még eddig nem jött létre. Az első és második arrondissement nemzetőrei kétszeres éberségre szóllitattak fel. Saisset egy prokla- matióban jelenti a nemzetőrök feletti parancsnokság átvételét. Saissét mindazok kibékülését reményű , kik a köztársaság alapján állanak ; de el van határozva a rend, vagyon és személybiztonság védelmében ha kell, életét is feláldozni. Páris, márcz. 25. A közp. bizottság megerősíti állomásait, melyeket a belvárosban megszállva tart és élelmi szereket gyűjt. — A közp. bizottság bevárni látszik a megnövekedett rendpárt támadását. A bizottság kebelében kitört meghasonlás következtében Lullier bezáratott és letétetett. A közp. bizottságnak hódoló nehány zászlóalj a rendpártiakat ágyuk kíséretében ál- lamásaikban megtámadtak, de ezek által visszautasittattak. P á r i s, márcz. 25. A „Cri du Peuple“ a közp. bizottság egy proclamatióját közli,
