Napi Hírek, 1944. április/1

1944-04-11 [0557]

5

1 Amerikai lap diplomáciai helyzetképe. Ng He/Sa'3 Berlin, április 11. N h Lisszabonból jelentik; A Wall Street *ournal k-ÖzM: KairO ás Teharán után közvetlenül az következett, amit "nászutaz'sok

M időszakának lehetne mondani, holott m£ természetesnek tartó*ttuk,hogy "a nagy Három'' most mindent elkövet a háború befejezése, valamint ai.nak érdekében,hogy a/világ jövőjét az Atlanti Charta alapelvei szerint formálja. Az első kellemetlen zavaró eset volt a Moszkya és Lengyelország közti szakitás. Szt gyorsan követte a Szovjet-Üfliő és CsehsZxCvákia között létrejött szerződés. Ezután köve tkezett a Szovjet Cuiííon-vonal-indítvány, majd nyomban utána Moszkva vonakodása, hogy a jugoszláv menekült kormánnyal kasonl

0 szerződést kössöh, mint íJsehszIosákiával. ^ésőbb'jött azután a lengyel vitában való közvetítő ajánlatunk elutasítása. Mindezeknek az eseteknek a hatása az, hogy a ké

a » tely függönye ereszkedett le az Atlanti Charta állása tekintetében. Ha ez okmány villa szakaszának szövegezését alkalmazzák, feltehető, hogy a szemlélet tekintetében a szellemi irányzat a reális irányzatnak: adott helyet -Jhogalább is ami e keresztes hadjáratban nagy társunkat, a Szovjet-öniot illeti - és .a kedélyei ismét Smuts tábornok és ennek a világ jöVőjére vonatkozó nékete felé fordultak. Smuts nézete szerint a világ'jövőjének alakulása a legkevésbbé sem figg össze az Atlanti Chartával. Szovjet Oroszország fenntartja magának a jogot- határozni a fölött, hogy Lengyelország korábbi területéből mennyit kapjon meg és ott mii yen ironnány uralkodjék. Oroszországot ebben semmifele hatalom som tudja megakadályozni, ' .Világosan és szembetűnően az Atlanti Charta alapelveinek nagy megsértését jelentené, ha Oroszország így járna el. de hogyan lehetne ezt megakadályoznia S kérdésben mi semmit sem tehetünk, addig, amis: a háború tart. Bennünket most ez a kérdés erdekei: mi következik a háború után. Az Atlanti Charta ugyanis a háború utáni világ fe lé /

fordul. Lengyelország felveti azt a kérdést mégpedig egész egyszerű módon, Aki tiszta ésszel gondolkozik - még ha bármily rokonszenvet is érez a lengyel eset iránt - nem hiheti, hogy Nagybritannia és mi, vagy pedig egyikunkr Oroszországgal háborút kezdhetünk Lengyelország jogai fölött, függetlenüJfhcgy milyen nagyok ezek. Az adott tényekből tehát milyen ei£ végkövetkeztetést vonhatunk let E cikk szerzőjéne k nézee szerint csak egy "végkövetkeztetés lehe tseges.^hogyan a világ, mint egész,ugy mi is még messze vagyunk azoknak a Töményeknek és kíván' Ságoknak megvalósít ás ától, amelyeket az Atlanti Chartában fejeztek ki, Szonkivüi nem Lengyelország- az egyetlen próbakő ez okmány hatóereje tekintetében. Még sok más próbakő lese, amely ugyanilyen fontos. Ez azonban nem jelenti, hogy földeik kívánságainkat vagy pe di-.a elfordi$uk szemünket a céltól. Azt j.e|P«ti, hogy szivünket és lelkünket gondosan B&g kell vizsgálnunk és arrVkeíl vigyáznunk, hogy cselekvésünk, amenny-iape lehetségest mindig összohángban álljon reménye inkkeli raiközoen az a vi- # 1%, amely a t kívánunk, lassanként utat tőr a világosság felé. /MTI/ Jfo&&