Napi Hírek, 1943. december/2

1943-12-16 [0550]

A közlevéltárak ügye Magyarországon* KM . He/Ma 1 Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter bejelentette a képviselőház költségvetési tárgyalásán, hogy levéltári törvényt kivan benyújtani. Ez fordította a figyelmet a közlevél* tárakra. A közigazgatás helyi szerveinek , vármegyéknek, várósoknak, községeknek, valamint a különböző vidéki állami hivataloknak szerepe az ország életének mindén vonatkozásában napjainkban is döntő fontpsságu, amikor pedig az államhatalom központi hatos ágainak egységes irányi tása az emberi életnek ugyszdkván minden mozzanatára kiterjed. Mert hiába hozza az az országgyűlés a legbölcsebb törvényeket, hiába adja kia kormány a legtökéletesebb rendeleteket, törvényeknek és rendeleteknek sikere egyaránt attól függ, hogy miként hajtják azokat végre. Még sokkal nagyobb volt a helyi hatóságok Jelentősége a magyar múlt 1848 előtti rendi korszakában, amikor a*; alsofoku közigazgatást nem az állami, mindenhatóság, hanen a széleskörű önkormányzat jellemezte. Épen ezért a hatonágok működésének Írásbeli eredményét őrző levéltárak a magyar történet legértékesebb forrásai közé tartoznak. Ninos a történetírásnak egyetlen olyan ága sem, kezdve a politikai történelmen s végezve e napjainkbaa különösen időszerűvé vált genealógián, amely anyagukat r» llőzhetné. Megér de lennék tehát, hogy különösen gondpa őrizetben és kezelésben részesüljanek, továbbá, hogy a kötető tüdősök és magánosok számára egyaránt hozzáférhetők es használhatok le- . gyének. Sajnos nem ez a helyzet. Magyarország ncstani 41 vármegyéjében ós 22 törvényhatósági jogú városába; - egy-két kivétellel - van ugyan levéltár és levéltárnok, de igen sok esetben a levéltár helyiségei nem alkalmasak iratok őrzésére, a levéltárnok pedig nem jut ahhoz, hogy a gondjaira bízott levéltárral alaposan foglal kőzzék, A törvényhatóságok gyakran nem tudnak ' tágas, világos, szellős, tüabiztos ós Jól berendezett helyiségeket a levéltár rendelkezésére bocsátani, a levóltárnokot pedig, olyan munkával halmozzák el, amelynek a levéltárhoz semmi köze* A történeti érzék teljes hiányára, küzdelnes, de dicsőséges multunk semmibevevés éra vall az olyan nézet, amely a Jeéltárnoki munkát gondtalan időtöltésünk véli s a,levéltárnokot például utlevólügyek intézésénél igyekszik hasznosítani, miközben a levéltár iratai pincében penészednek ós- senki sem tudja, hogy mit is tartalmaznak. Még szomorúbb, a helyzet a megyei városoknál és községeknél. A 68 negyei város közül osak egy-kettőnek van levéltára ós levéltárnoké. A régi iratokat néhol már klselojtez, ték, máshol a városháza lomtárába Lsufolva hasztalanul várják 'sorsuk jobbi-af urdulását. Az irattárnokot, aáx ahol van, mert . \sok városban még ezt az állást sem töltik be, a napi feladatok veszik igénybe, a régi ifátokkal nen tud törődni, de nem is ért hozzájuk. A falu jegyzője amúgy sen tudja, hol áll a feje> a köá3ég levéltárával nen foglalkozhat. Itt-ott akad valaki, pap vagy tanárember, akit lakóhelyének nultja érdekel, az átböngészi a régi iratokat, természetesen minden irányítás ós ellenőrzés nélkül. Mások számára szülőföldjük múltját, őseink sorsát sürü homály borítja és örök feledés fenyegeti. /Folyt.köv./ i^/C/""