Napi Hírek, 1943. szeptember/2

1943-09-30 [0544]

W Bl/B 8 /Goobbols cikkének folytatása/ 88» • > "Több mint különös volna - folytatja Goebbels dr. - ha ez a háború minket németeket megkímélne az ilyen kömény megpróbáltatásoktól. Ezeket mi anyagiakban viszonylag könnyebben tudjuk loküzdoni, mint a túlsó oldal, mort r.ii a birtokunkban lévő tartalékok gazdag tőkéjéből morithotünk, Do a csökkontések és az elmarad Isok cívise léiiéhe z bizonyos edzésre van szükség és éppen oz hiányzik nálunk. Hogy az ellenség egyébként aze 3 fáradozik, hogy elvitassa szavaival a sikerre való kedvező kilátásainkat, az magától értődő. Azt hiszi, hogy ezon a módon engedékenységre bírhat boncunkét, amit fegyverekkel nem tud ránk kényszeríteni." A oikk hangoztatja, húgyosak egy nód von arr.

s hogy a háborúi ak igrzán végotvossenok és vissza lehessen térni az igazi békéhez és oz a némot győzelou. Ha egyszer egy nép az utolsó viskóig is eltökélte valaha a történelemben, hogy ogy rákény szeri tett háborút csak győzolemmol fejez bo, akkor oz éppen most a nőmet nép. Minél többet rabol ol tőlünk - folytatja a oikkiró - az ellenséges terror Q kényelemből és az élet kellemesség.-;iből, annál igénytelenebbekké válunk mai szükségleteinkben, do a-inál inkább feltétlenül ragaszkodunk majd későbbi követeléseinkhez. A világ ogyotlcn hatalmassága sem fog bennünket valaha is arra kányszorithetni, hogy lemondjunk elemi jogunkról a szabadságra, életteljes nemzeti függőtlenségünkro és fo jlődésünk lehetőségeire. Egy nép, amely, mint a miénk, oly sokmindenon átesett és oly sokat áldozott, mindenre el van szánva. A vof/odolom nem is sojtott erőt adót

4- nekünk. Tévődnek az ollenségos ülaalon, ha azt hiszik, hogy mi már fáradtak vagyunk és kiadtuk orőnket a harcban. Mindenosetro kevesebb jelét mutatjuk ennek mint ellonfoloink* Ha a zsidó újságírók Londonban ma a Berlin ellen való monotolésről álmodoznak, akkor mi túlfűtött idegeik lehűtése céljából csak arra figyelmeztetjük őket, hogy a mi Atlanti-ócáni védősáncunk óriási botenépülotoin kivül van még elegendő helyünk angol tömegsírokra is. A brit államférfiaknak az angol-araerlknl légi fegyvernem tomboló terrorja honi vidékeink ellen ugy látszik, kissé nagyon is a fejébe szállott. Erro ogyolőre csak ennyit válaszolunk, hogy eddig még egyetlen ütés som maradt viszonzatlanul. Válaszunk néha sokáig, sőt talán nagyon sokáig váratott magára, do mindig eljött ós még akkor is, ha ellenségeink már azt hitték, hogy ezzel többé nem kell számol ni ok. Az angol és amerikai fák az utóbbi hónapokban kissé mognövokedhottok, do azért nem fognak az égig érni." A miniszter kiemelte, hogy a németség feljogosítottnak érzi m-igát orro a beszédmódra katonai lehetőségeinek teljes ismeretében. Ez minden más, csak nem megtévesztés. Ha Londonban igy akarják felfogni, az a németeknek teljesen közönyös. "Mi föltétlenül bizonyosak vagyunk dolgunkban - irja üoebbols és oIvéére cz a döntő". Ezt a háborút, ellentétben az első világháborúval,"nem hazugsággal fogják oldünteni. Az ellenség felemelte ellenünk fegyverét, t hát most használnia is kell ellenünk azt a fogyvert« Non félünk tőlo." /MTl/ e • ....