Napi Hírek, 1943. augusztus/2

1943-08-29 [0542]

ijy •">, Bárczay János dr. földmivelésügyi államtitkár zentai beszéde 0 Vá 10 á Magyar Távirati Iroda jelenti: A zentai Gazdakör vasárnap, augusztus 29.-én zász­lóavató ünnepséget rendezett. Az ünnepség délelőtt tiz érakor tá­bori misével kezdődött, maid a zászló megszűntelése után Bárczay " János dr. földmivelésügyi államtitkár mondott ünnepi beszédet. Be­széde elején elismeréssel emlékezett meg a zentai Gazdakor hatvan-" éves munkásságáról és arról a kulturmissziórol, amelyet az a Gazda­kör a legnehezebb időkben is mindenkor hiven.teljesitett. Hatvan esztendő nagy idő egy egyesület eletében s bátran elmondható, hogy a zentai Gazdakör az elmúlt időkben lüállotta azt a próbát, amely ennek a magyar egyesületnek a lét vagy nemlét kérdését jelentette* 1 De nemcsak kiállta ezt a próbát, nemosak hogy túlélte a viharos időket, hanem mint ez az ünnepség is bizonviuja , megisncsodva," megerősödve került ki ebből a küzdelemből s ma megáldott mszló- w iával fejezi ki azt, amiárt évek hesszu során kitartó hűséggel küz­dött. - 3z a zászló - mondotta Bárczay államtitkár - több mint egyszerű jelvény, mert ha csak az lenne, nem látnánk benrc w mást, mint azt. hogy ünnepélyes alkalommal felvonuljunk vele s le­rtfnuk előtte tiszteletünket. Ez a zászló azonban marra, többre emlékeztet bennünket* Az egykori végvárak viharverte, rongp lt w zászlóit idézi nekünk, azokat a zászlókat, amelyek örök szimbólu­mai lettek évszázados küzdelmeinknek, kitartásunknak, eltakará­sunknak, .^ra int bennünket ez a zászló, hogy mint e^ykcr a vég­várak vitézei, hittel, hűséggel álljuk körül s ha kell, életünk arán is védelmezzük meg a zászló igazát. Kemény narancsot hirdet ' nekünk ez a zászlói hűséget a multunkhoz, ragaszkodást a mienkhez, fegyelmet és kitartást mindennapi életünkben és munkánkban. Hű­séget a multunkhoz! Sulyos, nehéz szavak. Csak az érti meg igazán, aki olvasni tudja a magyar történelem sokszor könnyel, sokszor vérrel irt lapjait. Aki ezeket a lapokat olvasni tudja, az megér­ti azt, hogy a mi küzdelmeinknek a célja sohasem a hődiás, soha­sem a mások birtokának a megszerzése, hanem a saját magunkénak a megtartása volt. Mi ne;a akartunk mást, mint a Kárpát-medence békés életének bizto3itását. S ha mégis gyakran kardot kellett ránta- w nunk, erre - sokszor földrajzi fekvésünknél fogva ÍP - kényszerít­ve voltunk, mert mee kellett védeni határainkat, meg kellett vé­deni azt a területet, a~6ly ezer éve mindig a magyarság birtoka volt. Hűség ámultunkhoz, jelenti azt a sajátos magyar életfor­mát, a mely viharban, veszályben megőrizte számunkra azokat az eszméket, amelvek ezer év óta állani éle ttok alapjai ás amely ek w ezer év óta elválaszthatatlanul összekapcsolnak bennünket a Nyi­gattal, A múlt és a iövő között az összhangot mindig meg tudtuk ­teremteni, az ellenteteket ki tudtuk egyenliteni. Ha építeni akar- • tunk, nem kellett rombolnunk, mert a neglivőt fejlesztheti!k toyalrb. - Ebben a szellamben épit ma is kormányzatunk, A vi­szonyokhoz s nehéz időkhöz mérten is jelentős alkotások létesül- w lek ós létesülnek. Nem feledkezik meg azonban a kormányzat a szociá­lis helyzet további javitásáról. mert tisztában van azzal, hogyha kiegyensúlyozott társadalmi élet a közrend és a nyugalom legbiz- r?** tosfib ,llo g a. ^UVfc* Aol7t . m j -°

Next

/
Thumbnails
Contents