Napi Hírek, 1943. július/1

1943-07-04 [0539]

íállay miniszterelnök Kyirogyházáa folytatás, H/VA Anta1 István dr, hosszantartó moleg tapssal fogadott beszéde után a »;'.lasztmány 1 ülés vitéz Jékoy Ferenö főispán záros aav.-.ival ért véget, Délbon L Korona-szállóban egytál-ételus közebédvolt, utána a főispáni hivatal helyiségeiben küldöttségtkot fogadott a miniszterelnök., valamint Szinyei 'mrso Jenő vallás- és közokt .tásügyi minisztu..• és Antal István nemzetvédelmi propagandaminisztor is. Délután c vármegyeháza pompásan foldisZitött nagy* terraébon az a hatnapos c lőedóképzó-tanfolyam tartotta záróünnepségét, amelyet a Szabolosvármegyei Törvényhatósági Iskolánkivüli Népművelési Bizottság rendezett Szatmár-, Hajdú-, Bihar- és Szabói.: 3•vármo.Tyo népművelői részére, A záréünnepélyen részt vatt Kállay Miklós miniszterelnök is. Szinyei Mtrse Jenő v-ll^'s- és közoktatásügyi ninlszter, Antul István dr. nemzetvédelmi propagandaminisZtur, Bároz&y ?er no pártvezérh.lyettes, ... Gergelyffy András belügyi ős Hankisa János kultuszailamtitkár társaságában, A záróünnepséget dr. Borbély Sándor alispán megnyitó beszéde vezette be, majd általános figyelem közepette'Kállay kiklós miniszterelnök szolalt fel, - He tanítóval vagy tanárral állunk szembon - mondotta többi között - mindig bizonyos elfogultság kell, hogy erőt vegyen rajtunk, hiszen mindannyianekik eljutottunk valahová az életben, tanítványok is voltunk. Én mindig a legnagyobb szeretettel tudotc visszaemlékezni tanítóimra és tanáraimra, mort i karnak oly kitűnő szellemét ismertem meg, hogy mindig csak igon nagy megbecsüléssel é3 szerotettel tudok reájuk emlékezni, izélett működésem során is természetesen állandóan figyelemmel Kísértem és kisérem a magyar művelői kar munkásságát, Meggyőződésem, hogy ma többet tanítanak az iskolában, mint ahogyan az a mi időnkben volt. Meggyőződésom az is, hogy a • mai tanítói és tanári kar képzettsége nagyobb mint aaé volt, amely azén fiatalságommal kapcsolódik össze; viszont azt is látom, hogy e tanári és tanítói kar minden egyes tagjába mai mngynr élet sok vonathozásában nem tölti be jelentőségének teljesen megfelelően azt a sz.-srepet és hivatást, amely t bo kállene töltenie, Azt látom, hogy egyeseknél megszűnik a tanítóság és a tanárság hivatása, amikor az utolsó fiu vagy leány elhagyja az iskola kapuját s utána már nem érzi magát ép oly nemzetnevelőnek, mint amilyen hivatást az iskola padjai között betöltött. Arra kérőm tehát a magyar tanári és tanítói kar minden tagját, hogy egyikőjük se*,, adja fel az iskola után somi nemzetnevelŐ hivatottságát, hanem az egész élatbon töltse be azt a szerepet, amit a fiatalság nevelésében vállalt, mert nem tud nevelődni, fejlődni a nemzet, ha a tanitő, a tanár csak az ábéoét vagy a mutoraatikát tanítja, , . /Folyt, köv./