Napi Hírek, 1943. május/1

1943-05-01 [0535]

Kállay mlniszte slnök beszedő • /Beillesztendő a . 2. had* sereg hazatéréséről szőlő tudósításba/* M Vezérezredes Urf Köszöntöm önt, mint a hazatérő Zi hadsereg vitéz parsnosnokát, de köszöntöm Önt', mint a bajtársaival együttküzdő hazatért seb-sült honvédet is. és köszöntöm Önnel együtt aat az egész magyar honvédsereget, amely ott künn az orosz harcmezőkön o hazáért küzdött, szenvedő tt. Köszöntöm mindazokat, akik önnel és Ön után hazajönnek most. azokat a bősőkat pedig, akik már nem térnok többé vissza, szívom minden gyászával gyászolom! Vezérezredes UTt ön o kötolc3ségtcljositós had* soregét vozotte Odakünn az orosz haroterokon* A kötelasaógtcljcsitőkét, akik kimentek a Legfőbb Haour parancsára, büen az olhatárotáshoz, mely abból e szükségességből fnkadt, hogy ebbon a nagv világégésben országunk, fajtánk, koroszténységünk, oivilizáolónk védelmében ml is kivogyük részünket, Köszöntök mindönkit, olsőaórban azokat, akik a legtöbbet küzdöttek, a logtöbbot szenvedtek, a legkeményebben álltok helyt, köszöntömé jó tisztet. *a huségsson, engodolmoscn. bátran, hősl~son küzdő magyar honvédot, ós kötelessé

g És amint nemzeti szükségességből fakadt oz az OMöatarozas| hogy Önök, Vozórozrcdos Ur, helytálljanak az orosz haromuzőkön a hazáért és mogvorckodjenek a magyar boosülotért, a magyar harcos hírnevéért, ugyanígy most, hogy hazatérnek, egy másik köteles* aég vér erre a nemzetre, amelyet én vállalok, amelyet én tartok kötelességemnek toljositoni, 8 oz a kötelesség nom más, mint az, hogy minden hazatérő harcos, tiszt és honvéd agyaránt legalább ugy találja otthonát amint olhagyto, Dc ha több kenyeret, több lehetősé** get, jobb ólotet, több boldogságot tud nyújtani oz a haza, oz oz ország, oz is elsősorban önöket illeti. Önök között is elsősorban szokat, akik áldozatot hoztok, akik vitézi hírnevet hagytak odakinn, vagy itthon maradt utánuk özvogy és árva, akik kitüntetéssel jöttek vissza, akiknek*a küzdolom sarán meggyöngült ől'-tcrojo, mogosökkont munkaképességo, Ha vállalta cz a nomzet azt a köt lóssé&et, hogy a harctérre küldi fiait• ennól százszorta nagyobb kötclessét most sz, hogy boosüícttol helytálljunk Itthon azokért, okik boosülottel álltak bolyt érettünk odakinn. És én most Itt öt ős az Ön után érkező százozornyl mogyo/f honvéd olőtt vállalok kötclozottségct arra", nogy o nemzet mlndon támogr ását, segitségót, jutalmazását elsősorban azoknak adjuk, akik azt valóbon klórdomcltők. Sokat szonvtdott,oie: poklon keresztülment katonáit magyar szivom mindon moljgsógéval éa szeretetével és ölolő karommal várom haza. hogy megsimogassam őket és visszahozzam a tiszta lélek és a tiszta sziv országába, S mort tudom, hogy Ön, Vezórozrodes ÜT. mindig ozt a gondolatot kópvisolto, oz2al a mogtioztoltotóssol köszöntöm Ont, amit c nomzet hálája Önnek ós honvédőinek osak nyújthat. Azt a föladatot pedig, amelyért honvé olvol ogyütt teljesített, kérőn tekintao ugy, mint cgj nagy hivatást, amit a sors önnek ós bajtársainak joölt ki, Bz s nomzet sohasem fogja elfelejt.nni azt a kötele.7- . eégteljcsitést, amelyban ön ós hadsc ogc páldát mutatott, S ha most »2, fölhangzik c Himnusz hangja, majd a Rákóczi-induló a felzug a téren ?v várakozó tizozrek ünneplései oz mind,mind az önöké, a magyar katonáé, az odakünn maradt s a hazatőrt öoosülotea, hős magyar honvédé. Istu: áldja meg önöketI *»-.. t i ' _