Napi Hírek, 1943. március/2

1943-03-21 [0532]

Aki ma fegyelmet bont, vagy rendet zavar, a nemzet erejét gyöngíti, és így árulója a nemzeti ügynek - mondotta Bárczay államtitkár-a MEP - kisvárdai ülésén. 0 v

5 Kisvárda. március 21. Vasárnap délelőtt a • ~£F kisvárdai nagy választmány a ülést tartótt^ amelyei Bárczay János dr. földmiveiésügyi államtitkár nagy beszédben ismertette az aktuális politikai kérdéseket és azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányzat a termelés rendjének fenntartása és biztosítása érdekében hozott. Az államtitkár beszédében hangsúlyozta annak nagy bel- és külpolitikai jelentőségét, hogy ebben az' országban rend e*s fegyelem uralkodik és-hogy az ország nagy sorskérdéseiben egységes közszellem nyilvánul meg. - Azt bizonyítja ez - mondotta Bárczay államtitkár hogy itt, ebben az országban mindenki átérzi a mai idők jelentőségét és "ehhez mért komolysággal ós önfegyelemmel teljesiti nemcsak az előirt, hanom azon túlmenően is kötelességét. A rend és fegyelem nemcsak a katonai, nemcsak a társadalmi, közösségi életnek-az alánja, de elengedhetetlen feltétele a békás termelőmunkának is. Sppen ezért az, aki ma magatartásával fegvelmet bont vagy rendet zavar, a nemzet erejét gyöngíti s így árulója a nemzeti ügynek, árulója honfi tá rsának, a fronton harcoló fiainknak, testvéreinknek, mondjuk ki kereken: árulója saját hazájának! Rendre ós fegyelemre van szükségünk, nem azért, hogy a társadalmi bajok orvoslását elodázzuk vagy ezzel elkendőzzük, nem azért, hogy a szociális fejlődés útját megakaszszuk - hiszen a kormányzat ezekben a súlyos időkben is mindent elkövet, hogy a szociális igazság minden vonalon érvényesüljön. Rendre és fegyelemre van szükségünk azért, mert ebben, a történelemben szinte páratlanul álló viharban csak ugy tudunk helytállni, ha egységes' akarattal, megfeszített erővel küzdünk létünkért, fennmaradásunkért, A gyengék, az erőtlenek a viharban elpusztulnak, de az erősek m^g erosebbek lesznek, mert a küzdelem összekovácsolja, egységesiti. megsokszorozza az erőkat. Mi magyarok sokszor álltunk már hasonló vihar közenette, sokszor szálltunk szembe hasonló viharral és min- • dig vállaltuk a harcot még akkor is, ha az "talán erőnket meghaladó feladat volt. Vállaltuk mindig a küzdelmet, mert létünk, fennmaradásunk függött helytállásunktól, Sz a mult ma is azt tanítja nekünk, hogy minden kies inves, önző, egyéni érdeket félretéve, szorosan egymás mögé felBorakozva, egységes akarpttal álljunk helyt, mert csak így lehetünk erősek* Pedig erőseknek kell lennünk, nemcsak ma, nemcsak holnap, * nemcsak özekben a súlyos időkben, hanem ezután is, inert erre kötelez bennünket a multunk és ezt várja tőlünk a jövőnk, /MTI/ • - • K