Napi Hírek, 1942. november/2

1942-11-30 [0524]

Német válasz.Churchill beszédé"e,Lfolytatás. "Nem.akarjuk magunkat a szerencse bármily sz'pnek is tünő csalóka álomképeitől vezettetni". Áll ez elsősorban a katonai helyzetre.-., amelyet Churchill igyekezett sokatigérőnek feltüntetni, anélkül, hogy el tudta volna vitatni az ellenfélnek - különösen az ellenséges buváfnaszádoknakütőereiét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és az amerikaiaknak ezre követőleg Francia-Afrikába történt betörésével azt akarták elérni, hogy a-német-olasz afrikai sereget harapófogó mozdulattal --megsemmisítsék. Ez a cél nem valósuH meg, ugy hogy a megjelölt további cél. vagyis az. hogy Északafrikát ugródeszkául használják fel Európa elleni előretörésre, még kiharcolandó feladat, A kiábrándulás v amiatt, hogy nem sikerült egy francia árulócsoport segítségével meg szerezni fontos délfranciaországi támaszpontoknak vagy éppen B*.\ÍX Í

rancia hajóhadnak birtokát. Churchillt dühtóteré>re~ragadtatja a engely biztosító rendszabályai,;..' - terrortámadásokkal való ádáz fenyegetésekre az olasz nép ás ^oaoV-eé^tagetésekre a Duce el^en, AbLól a módból, ahogyan ChiuxríínT az olasz, valamint a francia kérdést ke ^zeli, ^SrwJse*.leeve'foeztetéseket l^het vonni a "szövetségesek

4

* "Katón i helyzetének kilátástalanságára, amelyet politikai üzelmekkel akarnak ellensúlyozni. Mintha bizony iurópa népei nem tanultak oolna semmit az első világháborúból és mintha zsarolási kísérletekkel meg lehetne rendíteni s^rsközösségeket, Churcfiillnek ne legyen rá gondja, hogy hogyan fog Olaszország válaszolni. Az angol miniszterelnök minden esetre elég óvatos volt ahhoz, hogy Afrikában küzdő saját tábornokainak nem ajándékozott előse túlságosan sok babért és köz-elfekvő okokból a francia-afrikai vállalkozás vezetését és a vá!"» alkozásrt való fele

1

ősséget készségesen az Egyesült Államok elnökének engedte át. A visszavonulás útját nyitva hagyta a maga számára azzal a hangsúlyozott ímegállapitással, hogy nem aű jóslásukat olyan csatákról, amelyeket még nem harcoltak végig. Különösen érdekes felvilágosításokat nyújtottak Churchill fejtegetései a háborús éélokról. "A legfájdalnasabb tapasztalat várna ránk - mondotta - , ha arról akarnánk vitatkozni, hogy mit kezdhetünk m

fJ^.győzelmünkkel, mielőtt .•„*••• még a -yözelmet kivívtuk", Visszautasította azt is, hogy vitába bocsátkozzék az "empire" és "british cummunwealth" /birodalom és brit közösség/ fogalmakról és ezek jelentéséről. Ezzel azonban beismrte , hogy az angolszász táborban mélyJ?ható nézeteltérések állnak fenn abban a tekintetben, hogyan alakítsák ki a jövőben a világot, - nem is beszélve Szoviétoroszors^ág külön óhajairól. ühurchill - mint nyíltan bevallja - örömmel üdvözölné, ha a háború Európában hamarább befejeződnék mint Keletázsiábíj}, mert" ez módot nyújtana^, arra, hogy Anglia megmentoként jelentkezzék a végszükségben a Csendes-óceánon és ezzel bizonvos jogokat érvénvesithessen. Ezt a sokatmondó óhaját a következő-répen szövegezte meg: Mialatt mi ilyen módon a' Távolkelete& el leszünk foglalva, tárgyalóasztalhoz kell ülnünk az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és, a többi érdekelt szövetséges hatalommal, hogy megteremtsük azókáliemzétKOZI ulcmanyokat és nemzeti megállapodásokat, amelyekre-szükségünk van

{

, egy szabad Európa feltámasztása ériekében, /Folyt,köv./ K