Napi Hírek, 1942. november/1

1942-11-15 [0523]

W V8 /Varga miniszter ^zegediö&^^folytatás. / A telepítések valóban nem a magyarság orősitéaét célozták, a bécsi udvar politikájával a saját hatalmát óhaj* totta terebélyesit eni. De séma betelepi tettek, na^y száma, sem a bécsi udvarnak évszázadokon át csak az idegeneket ke£vez« ényezé ••• gyámkodása a magyar népi tömegek életerejét nem törte meg. A magyarság a neki megmaradt rosszabb földökön is verseny* r kelt az uj honpolgárokkal, a parlagon maradt és elmocsarasodott területek termék^nnyé-t étel ében nemcsak dolgos k zével munkálkodott a magyar, hanem tervezéssel is. A Fereno-csatomét is két kiváló in3gyar mérnök, a Kiss testvérek tervezték. Ahogyan a bécsi udvar megértőbbe vált politikája nyomán csökkent az idegen hivatalnokok erőszakoskodása, ugy mélyült J1 a barátság a magy ersággai sorsközösséget vállaló betelepült ekkcl. Szeged néhány évtized alett visszanyerte ma^ar jellegét olyannyira, hogy II. Józsetf halálakor a szegcdi nép egységesen ünnepelte az alkotmány visszaál-itését. Mentől inkább akarták nemzeti mivoltábun megtörni, unnál tudatosabban maradt m^g a sz^g. di nép magyarnak. Nem kellett ezért semmiféle erőszakot kifejtenie SJO neki, sem vezetőinek, gyorsan haladt ez a f olyamat'mrgátol is. Hiszen olyan euberek tcl-..p<jdtek közéje ós mellé, akik az addiginál jobb sorsot akartak a maguk és utódaik számára. Az uj honpolgárok - akarva, nem akarva - sorsközösségben éltek a néppeS. együtt vigadtak, de inkább szomorkodtak, azzal a szegedi néppel, amely a sorozatos természeti csapások - földrengés, tűzvész, pestis, kolera, rengeteg árviz elviseléséhez évszázadokon ét hozzáedződött. Az elemi csapások nagy részét már a betelepültek is együtt sz^nvedt ék az őslakókkal. Van-e csodálkozni való azon, hogy a közös szenvedés érzelmi, lelki agy üt térzést vál* tott ki őslakók és betelepültök között, s hogy ez az együttérzés sokaknál a haza és a magyarság szcret*.cévó, sőt vérségi kapcsolatokká csúcsosodott ? iínnek éppen ellenkezőjén kellene csodálkoznunk és nem megütődnünk, mert fel kell arra készülnünk, *ogy a magyarság el szaporítást ne a beszivárgók

; önként letelepült, vagy célzatosan betelepítettek asszlmilálóuásában lássuk vagy keressük, hanem legelső sorban a magyar lelkiségü népi tömegek tervszerű gazdasági És kulturális megerősítésében. Ez az ut kétségkívül nehezebben járható, mint az az iránytalan gyakorlat, amety a bécsi politika folyományaképen az elmúlt évszázadokban kialakult, mert céltudatos cselekvést kivan a magyar lelkir-égü néptömegek számára, elsősorban olyan vezetőket, akik szeretik a magyar népet, akiket áthat a magyarság hi'ratásánMc tudata, akikben hitvallássá erősödöbb az a meggyőződós, hogy a magyar nép tömegében még ki nem munkált őserő szunnyad, amelyet az elkövetkező békés idők számára a múltbélinél magyarabb, fajtaszerutőbb érzéssel kell hasznosítani, Or s zá gépit ós hez magyar érzés, magyar lelkület kell és az a szívósság, amelyet a szegedi nép sorsa alakulása folyamán mindig tanusitott. AZ itt élő magyar nép min* den csapás után talpra ugrott, minden vérveszteséget hamarosan kiegyenlített, mindig inkább cs-lekedett, mint sopánkodott. Minden alkulommal megértette az uj idők szavát, sőt tetteivel sok izben maga jelölte meg, miként látja a haladás, do mindig a nngyarságon át c. nemzet haladásának útját. Az ezer esztendős szegedi magyar település sorsából ezt a tanulságot lehet levonni.