Napi Hírek, 1942. szeptember/1
1942-09-14 [0519]
Antal István miniszter kulai beszedő. I. folytatás, o- Té/Vá 10 De nemcsak a magyar nép élt, fejlőd öt t 4 boldogult a szent isteni eszme szárnyai.alatt,'hanem nem magyar ajkú tes véreink is, akiket • túlnyomórészt áz Európa védexmóben kiousztult magyarság helyére telepítettek le az ősi -magyar földue. Ezért éltek az ősi magyar bácskai földön is a maltban. mindi g a legbensőbb együttmüköd esbei és zavartalan testvériségben a magyarok és a nem magyar ajkú állampolgárok. A történelem parancsa «az, hogy az a zavartalan együttélés ma és a jövőben is fennmaradjon* sőt, a lehetőséghez képest elmélyüljön a magyar és más nemzetiségű. - különösen nemst - testvéreink" között. Ha a frontokon a két nemzet szinex és vir^a mgg tudta találni a legteljesebb bajtársi együttműködés tökee tes esz- • mányi formáját: a közös véráldozatct a na a két orsz% le^agasabb v;zetői teljes, bensőséges, legőszintébb h^rnPniában náladnak együtt a nagy európai célokért való együttműködés politikai vonalán, nekünk, itt a bácskai földön, a raafec nehéa Időkben, a polgári élet sokkal könnyebb és veszélytelenebb terület én. ugyancsrk meg kell találnunk a legteljesebb és legőszintébb testvéra és gazdasági együttműködés legmagasabb formaját, .mert ha ezt nen találnék meg , nem lennénk méltók kint a frontokon közösen harcoló katonáink ál dozatos életéhez, /aka rata/ - S a magyar államvezetés/az, hogy béke, nyugalom, együttműködés, harmónia legyen a bácskai fronton, aminthogy az vai a Volga-menti fronton is a magyar és a német testvérek között. De biztos vagyok benne t hogy ugyanez az akarata a német nép nagy vezetőinek is, akik minden e 6 7e3 alkalommal messzehangzÓn kinyilvánították barátságukat, nagvrabecsülé Ükét és szeretetüle t a mag** sag iránt, és számtalanszor kinyilvánitetták, hogy a NŐBE t Mroaalomnk az az érdeke, hogj erős Magyarország, fejlődő magyar nép ól jen a Kárpátok medencéjében, amely hűséges fegyverbarát a háború-' ban és hűséges szövetséges a békében s amely ereje legiávával közreműködik abban, hogy a közösen fenyegető veszedelem": a vöiös pánszlávizmus el ne lepje és meg ne semmisítse mindazt, amit Euróó pa e részében a magyar alkotóerő évszázadokon át létrehozott. Nem járna el tehát a magyar-német sorsközösség szellemében az, aki a magyarság erőit, történelmi jogait, megszerzett hatalmi pceicidjá, önérzetét, államvezetői és nemzetalkotói presztízsét és a bácskai " föld magyar szentistv ni voltát 07 parányit is gyengíteni igyekeznék. De nem járna el ebben a sze_lemoon az sem, aki a német testvéreknek ezen a föidöriTkét évszázad alatt kife;tétt alkotómunkája elért ere menyeit, ezeken felépülő jogait s azoik törvónes gyakorlását me^csoroitani akarná. Apáink, Nagyapáink és őseink békében, zavartalan testvériségben egymást segítve éltek ezen a fddön. Mi is ilyképen fogunk, merj;_4fflt k*ll élnünk, különben elpuaz tujji o j fc.magyarok és németek egyaránt. , >•'-<"•" •>#»
