Napi Hírek, 1942. augusztus/2

1942-08-27 [0518]

Az alábbiakban a t. szerkesztősig rendelkezőére bee sátjuk Ravasz László aunamelléki református püspöknek vitáz Horthy István temetésén 'elmoűdott búcsúbeszédét. Ravasz László püspök a következő zsoltári'ndázettel kezdette beszédét: H Megújul a te ifjuságod,mint a sasé " Ezután igy folytatta: A napnak elég egy vizcsepp,vagy egy üvegdarab, hogy sugara megtörjék rajta s kibontsa mind a hét rejt3zködő szinát. így törik meg néha az isteni kijelentés napfénye egy-egy földi képen, emberi szóláson. A Szentirás világában közhiedelem volt, talán közmondás is, hogy a sasok nem halnak meg, hanem elrejtőzködnek szemnemiát te sziklaüregekte n: 8 egyszer csak tüzet fog a fészkük alja s lángokból megifjodva szállanék fel. •Ezt a keleti szólásmondást, a tűzből megifjodó sas képét, ragyogja át mennyei • " .ji. w

. . világosságával az isteni kijelentés, mikor bűnbe, bánatba, sebekbe, halálba zuhant emberi életünk felett Isten megváltó, gyógyító és ujjászülő erejét hirdeti. "Megújul a te ifjúságod, mint a sas'.V Ezt üzeni nekünk most és itt az Ige hármas értelemben. A magyar nemzet ezer év alatt sok nehéz időt ért meg és sok nagy feladat előtt állott. De nehezebb időt nem látott t. nagyobb feladat nem várt isá mint az összeomlástól a most folyó háború végéig. Újra hont kell foglalnia, át kell alakulnia, ki kell vivnia helyét az uj világban: a régi, összetört Magyarországból uj Magyarországot kell teremteni. Akire Isten rábízza ezt a munkát, a vezérséget, e roppant feladat teljesítésénél, attól olyan nagyot vár, hogy csak különös kegyelmének csodálatos segítségével lehet elvégezni. Leghathatósabb segíts ?.g épen az, hogy az idő eljöttével rendel mellé méltó munkatársat, aki ifjú hittel, erős sziwel mellette álljon. "Megújul á te ifjúságod,mint a sasó

H-, suhant át az ihletés a magyar országnagyok és törvényhozók lelkiismeretén s ime ott áll az ifjú sas apja mellett. Ki felejti el azt a jelenetet, mikor a fiatal kormányzohelyettes Magyarország kormányzójának hűséget esküdött? Ugyanaz e vér, ezeréves, tiszte, magyar, ugyanaz a lélek: bátor és lovegiaé, gyöngéd ás erős, ugyanaz a látás: széles, tiszta, nyugidt ugyanaz a kemény derék, büszke tartás, a halálba vigyázó magyar katona fejtartása - csak egy más, uj emberöltő pászmájában: az örök magyar a huszadik száza

d második felében. Milyen nyugodtan nézett apa a fiára: biztos remény és győz elem?* tudat fénylett a nézésében, milyen megértéssel, fiúi hódolattal nézett a fiu apjára: nézése csupa fogadalom és hűség: hogy röpködött a két sas körűi egy galamblélek: rj-emegő imádságaival a hitves ós édesanya lelke. Kisütött a fellegek közül a nap, mintha a magyar nép jótetszóse mosolygott volna fel: öreg gazdánk, megújul- s te ifjúságod, mint a sasé. Isten azt mondta: a ti gondolataitok nem az én gondolataim. S. az ifjú sas tört szárnyaival: egy marék por ós hamu. J. Ce