Napi Hírek, 1942. június/2

1942-06-29 [0514]

HF KÜM Rn7 Belgrád, juniujs 29, Nedics Milán miniszterelnök vasárnap este a rádióban a következő beszédet tartotta: üzenet külföldön élő szökevényeinkhez! Ma hozzátok szólok,a háború szerencsétlen büdöseihez, akik romba döntőt tétek Jugoszláviát és a harc mezejéről azután külföldfe szöktetek, íz egész szerb nemzet nevében súlyos váadt emelők ellenetek, akik könnyelműen kockára tettétek egy egész nemzet sorsát. Ha tudnátok, milyen szerencsétlenséget, mennyi fájdalmat, gyászt és könnyet okoztatok szerencsétlen népünjcnek, fejeteket hamuval hintenétek be ks könyörögve könyörögnétek az Istenhez, hogy bocsássa meg végtelen bűnötöket. Esztelen elvakult ságtokban szövetséget kötöttetek a szerb nép mindenkori legnagyobb ellenségével, a kommunizmussal, hogy azután 30 ezüst pénzért eladjátok-a szerb földet az angol, zsínó ás szabadkőműves bűnszövetségnek. Miért tettétek ezt? Erre válaszoljatok, E kérdésre nem tudtok majd válaszolni, ha 8 nép holnap számonkéri tőletek bűntetteiteket, Hiábí nevezitek magatokat jugoszláv minisztereknek, meg holmi jugoszláv tiszteknek azon az ismert iondoni rövid hullámhosszon, ég a ezégyentől az arcunk, ha ezt halljuk, mert nem vagytok mások, mint idegenek közönséges zsoldosai. Évszázadokon .eresztül véreztek apáink, mig végre sikerült szép és nagy országot felépiteniök. Ti ezt a szép hazát három nap alatt leromboltátok és a szerb népet történelmünk legnggyobb szerencsétlenségébe döntöttetek* Mindezt gsz kormánytok háromnapos uralkodásának köszönhetjük

e Amikor pedig ránkzuditottatok a szerencsétlenség özönét, magtömtétek zsebeiteket arannyal és külföldre szöktetek, nem törődve azzal, hogy bűneitek árát az ártatlan szerb népnek kell meg megfizet ~> nie

# E szerencsétlen szerb nép összetört már a reája zúdult teher, niobei fájdalom súlya alatt. Vájjon csörgedezik ereitekben még egy csepp szerb vér, vájjon lelketek mélyén érzitek-e néha, feléritek-e éss^zel, hogy milyen balsors érte a szerb népet? Es még ezek után is van lelketek felhivni a szerb népet, hogy ne művelje meg földjét. Hát még mindig azt akarjátok, hogy Ü megmaradt szerb nép éhen haljon? Ti Kegyetlen emberkereskedők, ahelyett, hogy megbánnátok Düheiteket, ti a mások zsebéből, idegen, lopott pénfcekhŐl dőzsöltök külföldön és mág ujabb szerencsétlenségbe akarjátok hajs^lni e szerencsétlen népet? -JRQS sz gazdák még rosszabb szolgái, hát ninos már bennetek egy csepp könyörület sem a gyászoló és örökké könnyező, niobei fájdalomtól megtört szegény szerb anyák, testvérek, feleségek és árván maradt kicsiny gyermekek iránti A kapott arany csillogása annyira, elvakított már benneteket, hogy nem látjátok a feketezászlós szerb házak [.tömegét s a szerb asszonyik gyászfátyolát? 0

; ti átkozottak, hova lett a lelketek? /Folvt.köv./ . !*!