Napi Hírek, 1942. május/2

1942-05-24 [0513]

Hét/P / Kolozsvári tudósítás II • folyt./ Ez az, amit mi röviden szentistváni gondolatnak nevezünk. Ebben a hazában tehát mindenki megkapja azt, ami őt megilleti, feltéve, hogy ő is megadja viszont a magyar hazának azt, ami a magyar hazát megilleti, /ügy vaní Ugy van!, Lelkes teps/ * • - Az, amit mi államhüségaek nevezünk s ami alapvető feltétele annak, hogy a különböző népek ebben az országban békésen együttéljenek, különösen fontos napjainkban, amikor a magyarság a a vele szövetséges nemzetek ólet-hálálh&rcban állanak. Élet-halálharóban, mint már annyiszer a keletről fenyegető veszedelem ellen. Ma a bolsevizmus az a veszély és ellenség, amellyel megütközünk, - mert meg kellett vele ütköznünk! Nem mi kerestük ezt a háborút,- minket támadtak meg. De még ha nem is támadtakIm

egj vojnal bennünket, akkor is ott volna a helyünk-, shol ma dioső honvédőink küzdenek, /Éljenzés és taps/ Mi nagyon jól tudjuk, milyen halálosan komoly veszély a bolsevizmus, hiszen átmentünk már rajta egyszer. És ne ringassa magát senki abban a hiedelemben, hogy nem fenyegetett volna bennünket veszély erről az oldalról, mert két évtizeden át viszonylagos csend volt* Idézze mindenki emlékezetébe, hogy a szovjet soha egyetlen alkalmat sem mulasztott el arra, hogy kiterjessze hatalmát azokra'a népekre, amelyek lőtávolába kerültek. Mit tett a semleges Szovjet a német-lengye4 háború idején? Bevonult Lengyelországba s ott rettenetes gyilkolást és pusztítást vitt ' jéghez, 4zutén megtámadta Finnországot .bokebele zte egymásután ásztorszgot, Litvániát, Lettországot, később pedig ráüzent Romániára, hogy üritse ki hamarosan Besszarábiát és Bukovinát. Nagy naivitás volna azt gondolni, hogy ez a Szovjet, ha egyszer hadigépezete elindult és hozzánk közeljött volna, éppen Magyarországot kerülte volna ki és mi nyugedt-n, bántódás nélkül élhetnénk hékebeli kényelemben. Ha volna olyan magyar ember, a^í így gondolkozna - amit nem hiszek egyszersmindenkorra vesse el magátél ezt a balhiedelmet. A magyar hadsereg ott v»n tehát, ahol kötelességét celjesitenie kell s a történelemnek nem volt olyan korszaka, a világnak oem volt olyan harctere, ahol a magyar katona kötelességét nem teljesítette volna!/ Ugy ián! Ugy \en! Lelkes éljenzés és taps/ - A magyar katona ezt a kötességót mindig egyenesen és hátsó gondolat nélkül teljesítette. így volt a múltban, igy van a jelenben és igy lesz a jövőben isi Nem állunk egyedül ebben a haroban, Európa vezeő nagyhatalmainak oldalán vívjuk, de vannak más fegyyertáxsaink is, Magyarország, amikor európai kötelességét teljesítve megáldja helyét kint a fronton, tudatában vm annak is, hogy ez az egyenes, beosületés, katonás magyar jellem azt is megkívánja, hogy amikor'másokkal közös ügyért egy hadszíntéren küzdünk, az egymás között .esetleg fennálló nézeteltéréseket ós vitákat fólretegyükl akinek

/ - Ha akadna a fegyvertársak között olyan,/ ". jelleme kevósbbó egyenes, í.kinek felfogása kevósbbó Őszinte óa katonás, aki azt gondolná, hogy éppen ez a pillanat, amikor közös -erővel kell a keleti erőszakkal megküzdeni, alkalmas arra, hogy saját ügWt-baját előhozza és olyan ellentéteket szítson, amelyeket el lehetne ^ntézni békésen is, de mindenesetre a döntő nagy európai hábilru után, moncom, ha akadna ilyen fegyvertárs, azt mi milyen fájlalnők, az ilyen oselefcedötebEurópa elleni cselekedetnek minősatenők, aa' c ilyen magatartást Jáirójs hátbadöfósének bélyegeznek meg. /Ugy van, ugy van, hely^aléa ás tgpe./