Napi Hírek, 1941. szeptember/2
1941-09-28 [0498]
Gu/Wn /Dr. Varga József miniszter soproni beszédének £. folytatása./ Á Lánohidhoz szükséges vasaiaktrészek gyártása vetette meg a világhírű Ganz-gyár alapját s lett első pillére az oly tökéletesre fejlődött magyar géóiparnak. Cementiparunk kezdete is a Lánchíd építésére nyúlik vissza. De innen származtathatjuk faiparunk és kőbánya iparunk korszerűsítését.'is. kz Alföld ármentesitése közvetlenül csak termőtalajok nyerését célozta, de kihatásában ez tette lehetővé a legtörzsökösebb magyarság szaporodását. Gazdaságpolitikán^ ma is érvényes tételeként hirdette Széchenyi a - nyersanyagtermeié s és a többtermelés fontosságát. Inti nemzetét, hogy termékeit lehetőién itthon dolgozza fel, érőéivel, ásványi kincseivel ügyesebben bánjék, erdeit pótoljaés rendezze, mert jobb rendszerrel, szorgalommal és észszerűen beruházott tőkékkel kétszer, sőt tízszer"annyi értéket termelhet. Sűrűsödő agrárnépességünk m-jgfele 15-foglalkoztatása érdekében gyáriparunk fejlesztését javasolja, az iparosodásban látva egyik előfeltételét ann&E:, hogy a magyarsár számszerűen is súlyt jelentsen Európában. Jól látta Széchenyi azt is, hogy az ipar és kereskedelem kifejlesztése nemcsak az egyéni rátermettség kiművelésén és anyagiakon múlik, hanem köz szellemünknek is kivánatos módon "kell megváltoznia. Már száz évv^l ezelőtt rt antidiluviánusnak" mondotta azt a felfogást, amely az iparos és a kereskedőréteget a]sóbbrendűnek tekinti, mint n az üres zsebü és fejű urfiakat". 0, az arisztokrata, mondotta a nagy nyilvánosság előtt elsőnek, hogy "kevés halandó érdemli meg halántéka kórul jobban a polgári repkényt, mint a becsületes kereskedő és talpraesett gyáros". Hogy nemzetpolitikai szempontból mit jelent nekünk Széchenyi, "azt már sokan kifejtették. Megállapították, hogy az ő szelle- " mében fotrt össze legtökéletesebben a nemzeti érzés és a művelődés gondolata. Széohenyi eszméinek, Írásainak és cselekedeteinek gazdag tárházából bárki kiragadhatja a magát egyéni felfogásának legjobban megfelelőt, "hiszen a lángész mindig sokféleképen osillog felénk* de egy mozzanatot mindannyiunknak szeműnk előtt kell tartanunk, azt nevezetesen, hogy gróf Széchenyi István nem a osaládi származására, hanem fajiságára volVrátartó. k legelesettebb magyart szerette legjobban, olyan "időkben, amikor kevesen tartották szükségesnek a népi elem válóban hatékony felkarolását." Midőn magát ez nem tudá szeretni - mondotta Arany János ő~megszerette pusztuló faját". Emberfeletti erőfeszítéseinek éltető forrása a fajszeretet volt,"saját szavaival élve, a magyar faj "felmagasztalása". Magyar fajon sohasem a saját rétégét, a bit to}£o S nemességet értette, hanem miiíden magyar embert, elsősorban az akkor jo®álküli és elnyomott jobbágyot. Még mint fiatal huszártiszt keserű megrovást irt naplójába arról a nemességről, amely a parasztot semmibe veszi. Alig képzelhetjük el, milyen példátlan bátorságra ős merészségre voít szüksége egy arisztokratának 12 n évvel ezelőtt, hogy a jobbágyban testvérét, divatos kifejezéssel: néptársát lássa: s ennek s'.abedsácáért és emberi móltóságáért nyíltan felvegye a harcot. Széohenyi ebben a tekintetben is úttörő volt. a szó igazi jelentésében: áttörte az osztálykülönbségek merev falait s megnyitotta a lehetőséget egy uj Magyarország kialakulására; Az emiitett felismerések jegyében tekintett Széchenyi az általa alapított Nemzeti Kaszinóra is. Műhelynek szánta ezt az intézményt az államot és társadalmat vezetők lelkületének átformálására, " /Folytatása :köy : «j<R
