Napi Hírek, 1941. július/2

1941-07-21 [0494]

m o Ko/Dé Berlinből jelentik: : "Nem hiszitek, hogy ' ^ . magyarok, vagyunk? - Egy felderítő * csapat helyre állit ja az összeköttetést a magyar honvédséggel - találkozás a folyóparton;" cimek:alatt közli a Schlesischo Tagoszcitung haditudósítójának H.W. Block-nak oILábbi harctéri beszámoló jatt " Az első és második folderitő csapat helyreállítja az összeköttetést a magyar hadsereggel, amelyről jelentették, hogy egyes részei a Dnyeszter túlsó portján vannak. KI. hadnagy válogassa ki az embereket J" Ezeket mondotta éppen egyik fcldcritő osztag századparancsnoka, amikor a századhoz értünk. Ejnye, GZ nagyszerű alkalom lennel A légi felderítés megállapította, hogy a magyaroknak No közelében kell lcnniök. Addig mindenesetre jó 14 kilométernyi utat kell megtenni teljesen ismeretien, semmiféle felderítő csapattól"eddig ki nem kémlelt területen át,. Miközben kocsinkkal továhb döcögünk, feszülten figyeljük a bclkáz felől lévő magas búzatáblákat, mig joobfolől a folyómenti mocsaras lapályon messze ellátunk. Nagyon is jől ismerjük a bolsevista "partizánoknak" azt a módszerét, hogy a siirü gabonából hirtelen tüzet zúdítanak, aztán nyomtalanul eltűnnek, hogy" másutt újra kezdjék a játékot. Az üldözés ilyenkor rendszerint céltalan. Most azonban ugylátszik jól megy a dolog. A földeken dolgozó ' ukránok hozzánk szaladnak, amikor meglátják a kocsi hűtőjén a horogkeresztes zászlót. Szívesen adnak felvilágosítást, mikor kérdezzük, láttak-c valahol bolsevikicket. Igaz, hogy jclbcszáddcl tudjuk megérttotni magunkat, dc ebben már gyakorlatunk van. Slsőizben viselik az ukránok, különösen a lányok és asszonyok a tarkahimzésü nemzeti • viseltüket, amelyet a bolsevista időkben nem volt szabad hordaniok. jit . kilométert már megtettünk. Messziről idelátszik-a H, melletti két híd. Most már "az ut mindkét oldalán gabonaföldek vannak. Kissé kellemetlen érzés, különösen^nrra gondcűr^p•'hogy ezen a szűk uton alig van lehetőség a megfordulásra. Menjünk hát tovább! A kocsiban állva távosőval vizsgáljuk a túlsó portot. Csak fejünk-emelkedik ki a gabonából, Nem látunk mást, csak néhány legelésző lovat és tehenet, A beérkezett jelentések szerint azonban felderito repülőinknek ezen a területen kellett látnioic a magyarokat. Mi villant fel ott tul? Itt valami nincs rendben. Most már hárman figyeljük feszülten a túlsó partot. Hosszabb figyelés ut&n aztán megállapítjuk, hogy . úc • odaát valami mozog a fűben. Már látjuk ozt is, mi okozta a felvillanást. Egy, a sürü bozótban nagyszerűen elrejtett gépkocsi szélvédőjét forditották meg. Barna egyenruhákat látunk. Bolsevikik ezek vagy agyarok?, akiknek szintén földszínű barna egyenruhájuk van. Óvatosan hal- dunk előre a grbonaföldek között. Most végre'felismerjük az acélsisakokat, amelyek éppen olyanok mint a mieink , a szovj: t katonák acélsisak, ja pedig keskenyebb szélű. Kényes helyzet volt. Egyikünk a véletlenül a kezében tartott térképjel átnyúlt a túlsó partra. Még aindig van egy kis kételyünk. Nem dördülje el mindjárt egy géppuska ős nem hangzik-e fel a jól ismert fütyülés. Átkiáltunk a folyón:'"Magyarok vagytok?" Semmi válasz, csak a bozótban támadt élénk mozgás. Egyetlen ember, nyilván egy tiszt a partra jön, szintén'integetni kezd és alig érthetően hall juks "Németek?" Igcnnol válaszolunk, dc megint megkórdozzük, vájjon tényleg ragyarok-c* Erre kissé megbántott hangon jön a válasz a túloldalról! "Eat nem hiszitek, hogy magyarok vagyunk? Jöjjetek a hídhoz^ ott áll egy. páncélosunk!" /Folyt„köv,/