Napi Hírek, 1941. július/1

1941-07-02 [0493]

V « -W^/^, /A BU kir. honvéd haditudósitó század közlése/ A nyomor földjévé züllesztette Galíciát a bolseviki uralom. . . Már Galícia földjén járnak honvédeink. A határvidék közegei javarészt lakatlanok. A vörösök fokozatosan elnéptelenítették ezt a hadiövnek nyilvánított környéket. De a hegyoldalakon levő viskókban lakó nép leszaladt a völgybe, hogy lássa és hallja a hihetetlen fordulatot: a . (rabság megszűnését. Szegény emberek, faként favágók ezek, akik most kö* rülállják a vonuló honvédcsapatokat s me^iatott mosollyal és kézintéssel adnak kifejezést örömüknek. rJldkttfikL - Bozse... Bozse! - mondogatják. Tolmács utján szóba ereszkedünk velük. Pereg a könnyük, mialatt beszélnekc - Mi csak szegény favágók vagyunk, de még belőlünk .is kifacsarták azt, amit lehetett. A mult hónapban már a jövő évi adót is'behajtották rajtunk. Pénzünk nem volt, hát állatban és munkával kellett leróni. Jártak-e erre szovjet hivat álnokok vagy vezetők? - kérdezzük tőlük. ' - Politikai biztost csak egyszer láttunk. Nem nagyon szerettek ezek hegyeket mászni. De amikor itt volt, akkor összegyüjtö tFbennünket és összeszidott. Pribékjeivel végigjárta a házakat és mindenhol ki keilett függesztem Sztálin képét. A szentképeket leszedette a falakrél. Nappal hát a szentkép fölé akasztottuk Sztálin kepét 4s este, amikor imáakoztunk. levettük. Egy öregasszony szipogva panaszolja: , . „ . . -Templomunkat is bezárták. Imádkozni sem volt szabad, csak aolgoznii mmt a kutyáknak! - A falvakban még rosszabb volt, - veszi át a szót a falu véne, - sokkal rosszabb volt! Minket állandóan fenyegetett a politikai biztos, aki nem volt más, mint a harmadik falu boldogtalan

1 senkiházim. Ez csak ugy tömte magát minden jóval és szivta a vérünket. Állandóan fegyverrel járt és ha nem fizettünk, mindjárt lelöaóssel fenyegetett bennünket. Amikor a nap lenyugodott s tudta a gazember, hogy már odahaza vagyunk, házról-házra járt és hallgatózott, hogy mit bes2,élühk és hogy nem imádkozunk-e. Egy kucsmás öreg szol közbe: , , - na rajtakapott valakit, az jobban tette, ha rögtön Istennek ajánlotta lelkét, mert nagyvárosba küldte, ahonnan nem tért vissza többé! Mi különben tudtuk, hogy ezek nem sokáig tartják magukat. Ide is eljött a híre, hogy megkezdődött a nagy háború. Mult vasárnap már nagy sürgés-forgás volt itt. Ujabb csapatok érkeztek, amelyeknek nagyobb része szibériai volt. A házakba parancsnokok és alparancsnokok kerültek, míg aJ> katona az erdőkben tüz mellett töltötte az éjszakát. Beszélgettünk is velük. Azok azt hitték, hogy odaát németek laknak. Megmagyaráztuk nekik, hogy itt magyarok vannak. Nem akarták elhinni! Eleinte még csak megvoltunk, de később, mivel a le. génység csak egyszer kapott ételt napjában, hat a legelőkön fejtek meg teheneinket és kecskéinket, mig a parancsnokok és parancsnokhelyettesek apró jószágainkat falták fel. •é^rr^t " J ORSZÁGOS LEVÉLTAR , Kszekció /Folyt, köv./