Napi Hírek, 1941. április/1
1941-04-08 [0487]
Rengeteg munkája volt. Nap mint nap uj és uj problémák vetődtek fel. Ezek a problémák is tőle várták a megoldást s ezek mellett szemét nem fordithatta el a legnagyobb célról, a még mindig idegen uralom alatt álló országrészek visszaszerzéséről^ az ország belső megerősítésének, nemzetközi tekintélyének biztosításáról. S csakhanar ismét ütött a történelem órája. Római látogatása, müncheni, majd bécsi tárgyalásai meghozták a "szent nap felvirradtat": Erdély részbeni, a székelység úgyszólván teljes visszatérését, • Milyen önfeláldozó, gyöngéd, mondhatnók kényeztető szeretettel fogott hozzá ez országrész ügyeinek rendezéséhez^ "Semmit rólatok, nélkületek" mondotta erdélyi testvéreinknek s a románság felé is volt megnyugtató szava: "Nem megtorlást, hanem megbocsátást akarunk gyakorolni^. Hogy buzgólkodott, hogy dolgozott az erdélyiekért. Ideje javát ügyeiknek szentelte s - szeretetből - minden ügyüket maga akarta elintézni. Hallunk sokszor - nem mindig igazságtalanul - tunya' magyar életről. Teleki Pál ezekben az ő küzdelmeiben valami másról az ellenkezőről tett bizonyságot,, a munkával agyonhalmozott, a hajszolt magyar' életről. Tökélotcson betöltötte az evangélium* parancsot: "Munkálkodjatok, mig nappal vagyon, mert jön az éjszaka. ' Teleki Pál politikus volt és államférfiú, de olyan politikus és államférfiú, aki idegen a politikának, a közéletnek apró játékaitól, személyi harcaitól, intrikáitól, aki özeket szivből megyetette, A saját hasznát soha nem kereste, egyénigsikerekre nem vágyott, de boldog volt, ha sikert ért cl másak, nemzote javára, A taps, az ünnopeltctés non volt becsvágya, de megérezte és jól osett neki, ha igazan férfiasan, komolyan megértette* és szerették. Magasztalni másokat sem szeretett, de a jó munka elismerésére mindig volt egy meleg tekintete, egy bensőséges kézszorítása. Mini Plutarchos Catóról nondja: zordon és rideg volt a hizolgőkkcl szemben, de még inkább dacolt azokkal, akik megfélemlíteni akarták 1 ," Szerette az embereket, szerette nagyon a fiatalságot: az ő cserkoszeit, az egyetemi hallgatók táborát, szeretett segiteni, Javítani vigasztalni, erősíteni, szeretett titokban jót tenni és mégis - vagy talán épen ezért - nagyon egyedül, sokszor nagyon árván, idegenül érezte magát ebben a világban, Ülnéző és mégértő volt mások gyöngéivel szemben, kérlelhetetlen az önmaga tévedései, hibái iránt." pedig hibája tulajdonkénen csak az volt, hogy nem egy, hanem több ember munkaját vette magára, hogy azoknak a sokaknak felelősségét is vállalta, akik felelősséget hordozni 1 " " nem tudtak, vagy nem akartak,' hogy nap mint nap mohón égette élete fáklyáját és időnek előtte áldozta meg"magát a nemzet áldozati oltárán. Amire vállalkozott a'zt mindig nagyon komolyan - bátran mondhatjuk - halálosan komolyan vette. Shakespeare moha t 'a: hogy a megfontolás az embert gyakorta gyávává teszi. I y is van. Teleki Pálnál mégsem igy volt. Az Ő szándékai a hosszas megfontolásban megacélozódtak, erkölcsi botorsága, a tépelődések eredményekent felfokozódott, /Folyt, köv./
