Napi Hírek, 1941. március/1

1941-03-03 [0485]

- A másik: parancs helyett megértés. Az embereket meg kell érteni s ügyüket nem szabad ugy intézni, nogy az ügy legyen a norma, az embereket pedig egyformáknak, szamoknak nézzük, akárkiről is legyen sző. Ne egyformán ítéllük meg az ügyeket, akár az okos, akár s tudatlan emberét; akár a fővároeiót. akar a Vidékiét; akár a síkságiét, akár a hegyvidékiét; akár a kereskedőét, akár a mezőgazdáét,stb. Az embereknek különböző a karakterük aszerint, hogy milyen közületben laknak, hogy az a kerület másoktél milyen messzi, hol es hogyan fekszik, hogy milyen vallásúak, milyen nemzetiségűek - e itt nemcsak a statisztika rideg beállítása szerint értem a nemzetiségeket, hanem az illető eredete szerint, aszerint, hogy egy vagy több nemzetiségu-e. ez sokkal fontosabb mint mondjuk a tiszta, egyfelé nemzetiségek kategorizálása, - ezek mind olyan szempontok, amelyekre tekintettel kell lenni. Az emberek igy különböznek es nekünk irántuk megértőknek kell lennünk mindezen szempontokból. - Tanulást is jelent ez. Lehet tanulni egyrészt könyvekből, alőadásokból, amik hasonlítanak az iskolai tanuláshoz s annak tulajdonképpen folytatásai, de lehet tanulni másrészt az életből, annak átgondolásából, abból, amit életünk során megélünk, egyik esetből a másik esetre. Tehát elmélyült megértésre van szükség, megértésre az emberek iránt, mert csak elmélyült megértéssel tudjuk az embereket egy nevezőre hozni, azokban a dolgokban, amelyekben ez fontos, tudniillik abban, hogy az emberek a nemzet érdekeinek szempontjából egyféleképen gondolkozzanak, $z homlokegyenest ellenkezője annak, mintha, az emberei ügyeit egyformán intézzük és az ügyintézést egy nevezőre hozzuk, hogy az emberek ezzeT még jobban érezzék a meguk közötti különbségeket és igy egyenetlenséget szitunk a nivellálással. - A vezetés tehát nem parancsolás, hanem az emberek megértetése. Aki vezet, annak tudnia kell, hogy milyenféle karakterű emberekkel áll szemben. Az emberek különböző csoportjait eleve ismerhetjük nagy vonalakban és az ő gondolatvilágukba, belekapcsolódva kell saját argumentációnkkal élni, mer akkor meg fogják érteni, hogy mit, miért teszek és akkor rá tudom vezetni őket arra, hogy miért kell sokszor az illetők saját felfogásával, érdekével, igazságérzetével, stb.-vel ellenkezőt tennem. 5z voltaképen propagandának is nevezhető, hiszen ez a propaganda kulcsa. A propaganda,is mesterséges volt két évtizeden át, tehát itt is tapasztalatból beszélek. Éppen a propagandával való foglalkozásban tapasztaltam, hogy mi mindig ugy argumentálunk, mintha önmagunknak argumentálnánk, ugy beszélünk, mintha a másik is ug$ gondolkodnék.mint mi, pedig hs ugy gondolkodik, akkor már felesleges propagandát csinálni. Lámpával kellett" az országban embereket keresnem, akik tudnak másik embernek az ő gondolkodása szerint argumentálni. Nagyon kevés kivételt találtam, pedig igy abszolút hamis uton járunk. Amint áll ez a propagandára külföldiekkel szemben, ugyanúgy áll a nem jogászi*a nem közigazgatási f

ondolkodásu emberrel szemben is, akit' nekünk vezetnünk kell. Nem ugy, hogy özöljük vele, hogy a jog ezt vagy azt igy vary ugy irja elő, hanem, hogy az ő gondolkodása szerint' is megértetjük vele, nogy'valaminek miért kell igy vagy ugy lennie. Szóval - ezt már magunk között sokszor tréfává tesszük nem' azon a nyelven, amelyen irni szoktunk, hanem ugy, hogy mindenki megérthesse. Elébe' kell menni az embernek és a saját nyelven kell hozzá szólni. /Folyt.kov./