Napi Hírek, 1941. március/1

1941-03-03 [0485]

o M/M /Tógazdasági tanfolyam. 7. folyt.TeleH fo Ív tátva./ "Tehát látókörünk legyen% vezetésben és az. igazgatásban mégis saját munkakörünkre korlátozódjunk. Ez nagyfokú fegyelmet jelent s ez a legnehezebb: a látókört tágitani azért, hogy"a ránk bízott ügyet jól elintézzük, de nem azért, hogy egy mégis mindig felismeretnek maradó ismerettel kritizáljunk. Több mint busz esztendeig különböző vezető állásokban szolgáltara s igv elég alkalom adódott, amikor hirtelen, vagy legalább is nagyon gyorsan VelVtt határozni. Ha négy lehetőség van, az ember ne törje a fejét sokat, hanem határozza'el magát egyre. A jó helyesen keresztülvive mindig jobb, mint a kitűnő, mert kitűnő az életben nincsen, az csak kalkulus s csak kivételesen adható. Ezért ne is keressük mindenben a legjobbat, hanem mindenki teÍ

»ye meg kötelességét a maga helyén s átfogó tudásét erre használja fel. iá erre használja fel minden speciális munkásságában, akkor minden speciális munkát jobban fogunk végezni, ezeket jobban fogjuk összeilleszteni. Ez az összeillesztés jelenti a vezetést, a vezetés egyöntetűségét, ünnek a munkának minél szélesebbköra ismerete és minél precízebb elvégzése a részletekben mindenki által: ez az államvezetés. S hczáteszek még egyet: mértéktartás. Mértéktartás saját magunk számára s ezáltal e mérték betartatása az általunk vezetett társadalommal is. úogy kon ét példát emlitsek, mostanában azt tapasztalam, hogy jb nemzetiségi kordás intézésében és irányításában nagyon kevés kivétellel csak két véglet mutatkozik. Nagyon kevés középutat - túlnyomó többségben Gsak két végletet- látokj_ vagy mindent követelni, vagy mindent engedni. ÁZ egyik épe oly helvtelen, mint a másik. Az egáik véglet azt hiszi, hegy csak az államnak ás csak az állam magyarajka lakosainak van követelni, irányi tani. vagy parancsolni valójuk, a másik pedig, hogy csak a nemzetiség az', amelynek mindent szabad. Nagyon kevés a közfunkcionárius, aki e kát véglet között megtalálja az arany"középútst és tudja azt, hogy mi szabad az egyiknek és mi a másiknak s hegy"mit követelhet az egyik e. másiktól és viszont s nagyon kevés az olyan, aki mértéket tud tartani és tartatni a kát véglet között. Ez sz'lhat az ország összes közfunkcionáriusainak, különösen azoknak ,akiknek ezzel a problémával dolguk ban, de szólhat magyaroknak és nem magyarajkuakna

v is egyaránt. Ha nem tudunk mértéket és középutat tartani, - ami elsősorban a közfunkcionárius feladata, s felelősségvállalás és leleményesség dolga is - csak jobban elmérgesitjük ezt a kérdést és nem szolgáljuk azt, amit most általánosságban szentistváni gondolatnak nevezünk, amely szót azonban lassankint kezdek kerülni, mert nem szeretem, ha a Szavak jelszavakká* válnak s ezáltal tartalmukat elvesztik. Mondom, igy nem szolgáljuk azt a célt, hogy többnyelvű államot helyesen vezessünk,^ellenkezc-egellenLteket szitunk, az egyik az egyik, a másik a másik irányban, gyakran mind a kettő a helyes cselekvéstől'való félelemből ás a felelősségvállalástól való irtózásból. Erről le kell szoknunk mert túlságosan nehezek a ránk háruló feladatok, semhogy bárki a legkisebb mértékben is átháríthassa a felelősséget. Sok mindent elmondtam a vezetésről, amit egy rövid előadás keretében el lehet mondani, de sok mindent csak jelezni tudtam, ügy hiszem azonban, olyan körben beszéltem, amelv ebből is sokkal többet megér t,mint amennyit szavakkal ki lehet fejezni. Szívlelje meg mindenki azt amit mondtam s mindenki vegyen részt egyetértésben a nemzet közös vezetésében, amelyben mindnyájan egyformán"fontos helyen ülünk, ha más és más is a feladatunk. /Tílv.tköv./