Napi Hírek, 1941. február/2
1941-02-21 [0484]
uf/iia /Országos bizottság lilásének I. folytatása/ Pedig valóban ez történt. Egyes vállalatok a zsidótörvény e humánus és megértő rendelkezéseinek felhasználásával egyenesen megdöbbentő és elképesztő mért: kben jutal ^aztuk elbocsátott alkal?mzottaikat , olyannyira hogy az már nem is jutalmazásnak, de a vállalati töke elherdálásának ké-* pet mutatta. -A kormány olointe csak szórványoson érkező jelentégőkből szorzott tudomást ezekről az aggasztó jelenségekről, később azonban, m iKor elrendelte, hogy a vállalatok jelentsék be a zsidótörvények végrohajtása során elbocsátott alkalmazottaiknak az elbocsátáskor' juttatott összegeket, e,bejelentésükből elébe táruld kép minden aggasztó várakozást fel simult. Százezer eongős vegkielogités ek, tobbozer pengős havi nyugdijaktopeges jelenségként tűntek fél s a juttatások osztogatásában oWoa vállalati vezetők nemcsak hogy a törvényes mértékhuz non tartottak mmkat, hanem neg, a szerződéses mértéken is messze tulmentek. Az utolsó ^wogos illetmény hirtelen felemelése, a visszamenőleg adott romunoraciók, a tavozaskori különjutalmak stb. ,mind egy-egy jelenség volt azon ? z ttton % hogy a zsidótörvény végrehajtásának befejezéséig a vállalatok mgotőkeik egy részét az eltávozott zsidó alkalmazottakTcözött osszák SZét. n »^.kk „.H a' f, k ? ra ^aár korábban ( megkísérelte enyhébb és humánusabb rendelkezésekkel utiat állni önnek az ország egész közgazdasági eletére nézve veszedelmes folyamatnak s őzért már az 1939. év végén rendeletet adott ki, amelyben korlátozni óhajtotta a loópitott alkalmazottak szamara kifizetendő összegeket. Ez a rendelet azonban non vezetett cólfci noz, íokent azért nem, nert nem adott olyan eszközöket a kormány hatosa Kezébe, amelyek áthozott intézkedések végrehajtását közhatalmi erővel tettük volna lehetővé, 'Igy aztán gát nélkül 'folyt tovább egyes vállalat* k ingvUüfc--'-Jwn«& xsaio..óetett módon való megcsappantása, azután dr. Antall István igazságügyi államtitkár néhány kirivó esetet hozott fel a közgazdasági és pénzügyi élet egyes területeiről, amelyekben szemléltetővé tette', mennvire abszurd esetek alltak ilyképpon élői il^ndezekét az aggasztó jelenségeket a kormányzat nem nézhette tétlenül, jílem szabad ugyanis elfelejteni - mondotta -, hogy a vállalatok nem a vállalati vezetők privát tulá'jaonai ., de a részvényesekéi, s tágabb értelemben az egész nemzeti közösségei, nem közömbös tehát a közre nézve, hogy mi történik a vállalatok.tőkéivel: bonno maradnak-e a vállalatban és a termelés ügyét szolgálják-o, vagypedig kivonódnak onnan. Szegény^ország vagyunk s csak saját magunk erejére vagyunk utalva, nem lehetett tétlenül nézni, hogy miként vonnak el egyes vállalatok z?ido alkalmazottai százezreket és" milliókat. Ezt a diszparitást nem lehetett eltűrni, mert akkor, amikor a kereseti viszonyok annyira kedvezőtlenek,hogy a dolgozó emberek jövedelmei csak kisebb arányban tartanak lépést a közszükségleti cikkek arának emelkedésével, teljesen indokolatlannak látszik ,hogy logyen egy csoport, az elbocsátott zsidó vállalati vezetők és alkalmazottak csoportja, ahova minden korlátozás nélkül lehessen ajándékul adni óriási összege Kot. - Ezekből az okokból született meg ez a rendolet, amely tehát közérdekeket szolgál, tízután az államtitkár ismertette a rend-let alapelveit, amelyek szerint a rendelőt lehetővé teszi a végkiolégité*3vk, felmondási járandóságok-ós nyugdijak leszállitáisát, előirjö a korábban visszafizetett ily juttatások törvényes mértéken felüli részének visszafizetését, de figyelemmel van szociális szempontokra, amennyibon a kisfizetésű alkalmazottak nyugdijának méltányosságai való emelését is • lehetővé teszi és a ,3^0 pengőn aluli fizeté ;ékhez nem enged hozzánvulni, /Snly.t köv./ r\ao7 ionfi I EVED AR
