Napi Hírek, 1941. január/2

1941-01-18 [0482]

Pro d o m o. alábbiakban a t. szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Antal István dr. államtitkárnak a nagyváradi ítélőtábla mai ünnepélyes megynitő ülésén mondott beszédét. Keretet később adunk, Antal István dr. államtitka. , mint az igazsV ügyminiszter képviselője

% meleg szavakkal köszöntött., a nagyváradi ítélőtáblát abból az alkalomból,

7

hog y több mint két évtizedes idegen megezállá,s alól felszabadulva ismét a,Magyar Szent Korona nevében indul el igazságot osztó munkájára. Szent Liszlo királyunk fenkolt szelleme keli, hogy megihlessen bennünket e magasztos pillanatban,hiszen a nagy király élete 63 müve az örök^ magyar sors szimbólumát az igazság és a kard egymásra utaltságot példázza. Az igazs'g hatalmas erkölcsi erő, azonban önmagában tehetetlen es mozdulatlan erő,Hatalom, tehát kard kell hozzá., hogy érvényesül jön, I tétel igazságát illusztrálja a mai ós közelmúltbeli sorsunk s az a szivos, sokszor reménytelen de végül mégis eredménnyel járó küzdelem, amelyet két évtizeden keresztül a magyar népet ért súlyos igazságtalanságok megszüntetéséért folytattunk. Hivatkozhattunk mi ebben a küzdelemben a világ felé legszentebb emberi ós isteni joginkra, évszázados kultúránkra, érdemeinkre, dicső multunkra, igazságokra, mindezzel elrablott jogainkból egy Jottányit sem szereztünk vissza s a világ csak akkor kezdett megértő lenni a magyar nemzet jogos igényei iránt, amikor kétségtelen jogaink es erkölcsi igazságunk mögött megcsillant azoknak a Bzuronyoknak az erdeje, amelyeket nemzetünk' mai vezérei a nagy Szent László király szellemfen csiszoltak élesre, A nagyváradi Ítélőtábla legfőbb rendeltetése a dolog természete szerint az igazs igszolgáltatás, igazságtevés a jog eszközevei. t

Hangsúlyozni kell a jognak ezt .az eszköz jellegéi,""mert bár az ország évszázadokon keresztül a jog princípiumára építette fel a maga eletet, a jog nálunk sohasem volt es nem lesz öncél, csupán instrumentum az igazság megkeresésére,. A jog eszközének és az igazság eszméjének összefüggéséből a mai időkben két fontos gyakorlati tanulság vonhatO le. Először a törvényalkotó, másodszor a társadalom számára. Nekünk törvényhozóknak őrizkednünk kell olyan Jogszabályok alkotásától, amelyek nem mindenben felelnek meg az igazaágosság eszméjének, mert az ilyen jogszabályoknak amúgy sem lenne belső erkölcsi ereje. Erkölcsi "tartalom nélkül a jogszabály csupán üres formula s csak névleg jog, tényleg azonban alig több puszta dikciónál, A trianoni békeszerződést becikkelye^ő törvénynek 364paragrafusa volt s eJ364 paragrafus mindenikének érvénye fölött millió"és millió szurony őrködött,"de a nagy - es a kisantant összes diplomatái, tábornokai és katonái nem voltak -elegendők ahhoz, hogy e térvényből hiányzó erkölcsi erőt pótolni t

tudják s igy az erkölcsi tartalom hiiján szétfoszlott mint a tavalyi hó, az igazság napsugarának első érontesére. A másik következtetés a társadalom

/

felé szól, amelynek legkülönbözőbb fórumai napjainkban hangosak az igények fokozásától és a bogok, követelésétől . Ezzel szemben nem szabad feledni, hogy országaink raélcÖ euronai helyzetét, erőteljes fejlődését, nagyobb biztonságát s a még ki nem vívott jogaink érvényesítését csak egy princípium megvalósításával lehet elérni: na a jogok sürgetésére és kiterjesztésére igénybevett fölös társadalmi energiákat a nemzeti közösség iránt tartozó kötelességek ós áldozatok fokozottabb és alázatosabb teljesítésére csoportosítjuk át. /folyt.köv./