Napi Hírek, 1941. január/1

1941-01-15 [0481]

Egyoldalú, csupán a munkásságé érdekeit szolgáló gazdaságpolitika azonban azt az eredményt szülné, hogy a munkáltatók a veszély szélére kerülhetnének, A munkaadók'és a munkások szempontjaira egyaránt tekintettel kell lenni. Nekem, akinek módomban volt'eletem során a munkabérkérdéseket megvizsgálni, az a meggyőződésem, hogy azoknak a politikai irányoknak mindenféle Ígérgetése ^melyek csupán munkabéremeléssel gondolják a munkásság jóléte fokozását elérni, nagyon politikai izü és egyáltalán nem számol azokkal a realitásokkal, azokkal a törvényekkel, amelyek nem engednek meg magukkal szemben sammifele mesterkedést, - A háború gazdasági hatásait Magyarország is érzi. Ez a magyarázata annak, hogy az ipari munkás, aki ma többet keres«mint régebben/nem tud tömegével vásárolni olyan árukat, amelyekre pénze volna. Ugyanis a gyárak tevékenysége elsősorban nem fogyasztási javak termelésére irányul, hanem olyan eszközök. előállítására, amelyekre azt szokták mondani, hogy a békés munka szempontjából inproduktivek, amelyekre azonban éppen a békés munka biztosítása érdekében óriási szükség van. De ha kiderül, hogy az egész ragyar ipar csak csökkentett mértekben tud előállítani fogyasztási javakat, akkor a kormányzatra az a feladat hárul, h^gy a nénz értékének, állandóságának lehető megtartja érdekébem vagy a munkabéreknek csak olyanaranyu emelését ismerje el, amelyet az élelmiszerek drágulása tesz indokolttá, vagypodig drákói rendszabályokat hozzon ,abb*n a tekintetben, hogy mit szabad milyen mennyiségben vásárolni. Alnróféták vagy éppenséggel gonosz izgatÓK olyan követelésekkel próbálják felkorbácsolni a lelkeket, hogy a kormány miért nem biztosit például sokkal több sipőanyagot, ruhaanyagot a lakosság számára, holott jól tudják, hogy olyan lehetetlen kívánsággal'állanak elő. amelynek megvalósítása ma á fantáziák világéba tartozik. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egyes nyersanyagoka t azelőtt olyan külföldi országokból szoroztunk be,amelyekkel na egyáltalán nincsen kereskedelmi összeköttessünk, ozámolnurJc kell azzaljhogy éppen a valamennyiünk által hangoztatott és irányelvül vallott közösségi gondolat alapián történhetnek esetleg a jövőben olyan korlátozások, amelyek a szociális kiegyenlítődés utáán fognak mozogni és lehetővé teszik azt, hogy egyesek ne dúslakodjanak a javakban,'de viszont másoknak feltetlenül biztosítsuk azt, amire szükségük van. Ezzel'érintettem is a legfontosabb kérdést,amellyel nekem foglalkoznom kell. Szántszándékkal nem élelmiszerekről beszéltem, hanem olyan árukról, amelyek azért a létfenntartáshoz szükségesek. Utalt a miniszter a világitási petróleum terén mutatkozó nehézségekre és hangoztatta, hogy az ellátás jelenlegi mértékét is csak azért tudjuk biztosítani, mert a lispei olajforrások rendelkezésünkre állanak. Ha ezek a források nem volnának, semmi petróleumunk nem lenne, mert a bohózatai teljesen szünetel Romániából, Egyébként a kormány gazdasági programjában benne van, hogy a meglévő ipari üzenek átalakításával lehetővé tegyük,hogy a lispei ásványolajból több petróleumot válasszanak ki. Ez azonban inkább a jövő vigasztalása, egyelőre az elosztás tekintetében kell kemény kézzel gondodkodni arról, hogy ne; történhessék esetleges kedvezós és minden egyes család az ország bármely részében hozzájuthasson a legszükségesebb mennyiségű világítási anyaghoz, •