Napi Hírek, 1940. december/2

1940-12-31 [0480]

W Ra/Bé'/Vv /Hitler felhívása, I. folytatás./ S - Fzek az elemek, amelyek mint vezető^politikai személyiségek a demokrata országokban egyúttal a fegyverkezési üzemek tulajdonosai ss részvényesei is, ezenkivül azt hitték - és hiszik még ma is -, hogy a háború a legnagyobb kereseti lehetőségeket hozza magával. Mindenekelőtt egy hosszú háború. Ugyanis kapitflisztikus érdekük azt kivánja, hogy pénzük beruházásaiból minél hosszabb ideig húzhassanak hasznot. Igy érthető, ha például az angol nagyiparosok egyike, a most már meghalt'Mister Chamberlain, az első naptól kezdve azonnal kijelentette, hogy ennek a háborúnak Anglia számára legalább három évig kell tartania. Igy érthető, ha más;uralmon levő demokraták abban látják országaik legnagyobb esélyeit, ha gazdaságilag vesznek részt a háborúban és nem csinálnak titkot abból, hogy előttük a megértésen alapuló minden béke, vagyis a hépek érdekeinek ésszerű kiegyenlitése, gyűlöletes, mert ez a fegyverkezési üzemek osztalék éhes érdekeltjeit megfosztaná nyereségük alapfeltételeitől. Maguk a népek azonban ezeknek a demokrata alakoskodóknak, mint azelőtt, ma is teljesen közömbösek. Igy érthető, hogy 1939-ben tett az a kisérletem, hogy megakadályozzam a Franciaország és Anglia elleni háború kitörését, az egész demokrata világban nemcsak fagyos visszautasításra talált hanem a dühös felháborodás valóságos viharát idézte fel. A demokrata pénzembereknek teljesen mindegy volt. hogy ez a háború minden ok nélkül milliók életébe és egészségébe kerülhet, ho'gy virágzó területeket romokká változtathat. Részükről csak az időközben a hadiszeriparba fektetett tőke forgott kockán és csak az volt a gondjuk, hogy a további rendelések elmaradása következtében a nyereségek ismét összezsugorodnak. Céljaik ' elkendőzésére sajtójuk segítségével példátlan rágalomhadjáratot kellett megszervezni. Ha ugyanis a népek ráébrednének arra, hogy erre a hábocura egyáltalán semmi szükség nem volt, hogy sem Angliához- sem Franciaországié a legkisebb követelést sem intézték, akkor az a veszély támadhatna, hogy? a felvilágosodott népek demokrata megrontáikat magukat vonnák felelősségre. ?zért kellett a múltban és kell meg ma is a népeknek ezt az ostoba és becstelen hazugságot feltálalni, hogy a Német Birodalom vagy Olaszország meg akarja hódítani a világot, holott a valóságban a már tényleg meglevő világhódítóknak iszü^ségü^Mrah? háborúra, hogy tőkéiket az edoiginél is magasabban kamatozta.thássák. L'zek a világnóditők azonban ugyan-zok az államok, amelyek Németországnak a háborút megüzenték. Németország maga sem Fmciaországgal, sem Angolorsz'ggal szemben a legkisebb követelest sem állitotta fel.Még 1939 október 6-án felkértem Franciaországot Ss Angliát^ hogy Németországgal együtt tegye le a fegyvert és ahelyett, hogy az európai földrészt europánkivli tényezők érdekében felboritsak és elvérezni hagyják, közös munkával józan ujjáépités felé törekedjünk. Rz hiába volt. Rzzel beléptünk a most lejárt évbe. - Rz bele is tartozott a demokrata háborús uszitők fondorlatos tevékenységének keretébe, hogy népeik előtt minden német békelépést már eleve gyengeségként tüntessenek fel. Amikor éveken át válasz nélkül hagytuk a szakadatlan demokrata bujtogatásokat, kijelentették, hogy Németország még csak ellentétbe sem mer kerülni a Nyugat hatalmas államaival. Amikór az állandó háborús fenyegetésre Németország részéről semmi valssz nem jött, azt mondották, ez annak a jele, hogy Németország belső f

yengeségének következményeképen egyáltalán képtelen háborút viselni, mikor mi a bojkott-mozgalmakat, a német konzulátusok ellen folytatett állandó támadásokat, a német lobogók le szakitását stb. válasz nélkül hagytuk, megkísérelték ezt ugy magyarázni, hogy az a német nép elutasitá magatartását jelenti a mai rendszerrel szemben. /Folyt.köv./ ORSZÁGOS LEVÉLT AR