Napi Hírek, 1940. december/1

1940-12-13 [0479]

• Bé fli&man Bálint berlini előadásának 3. folytatása./ Az udvar hűség és király ti sztélét helyett feltétlen hódolatot, sőt mega£áa£*kodást követelt; kétségbevonta a nemzet önkormányzati jogát s a magyar népiséget veszélyeztető intézkedéseket teti . Mindez szükségképen visszahatást váltott ki: a magyarság hol passziv ellentállással, hol pedig fegyverrel védelmezte állami függetlenségét és népi jogait. Hz a harc nem a németség és magyarság harca volt, hanem egy idejétmúlt dinasztikus politikai rendszernek - nemet és olasz népi erőkkel vivott harcokkal párhuzamos - küzdelme a népi öntudatára támaszkodó magyarsággal. A hosszú belső háborúság azonban nem válhatott előnyőre a nátcet-magyar viszonynak, noha a magyarság evvel a politikával szemben Itália mellett éppen német földön keresett megértő barátokat. Már II. József idejében a porosz udvarhoz fordultak segítségért aggódó magyar hazafiak. A napóleoni korban magyar ifjak vettek részt a német nemzeti szabadd ságmozgalomban, az 1848-r49. éri magyar szabadságharc politikusai is érintkezést kerestek és találtak Németországgal és Itáliával. A magyar küzdelemben német és olasz légiók is résztvettek, 1866-ban viszont az elnyomott helyzetben élő magyarság fiai küzdöttek a porosz-olasz szövetségesek oldalán a császári hatalommal. MiKor pedig a porosz győzelem bekövetkezett, a magyarság épp a győzelem hatása alatt tudta nemzeti önkormányzatát viszszaszerezni a dualisztikus alapon újjászervezett birodalomban. Nem véletlen, hogy a német és magyar elemre támaszkodé uj államforma elfogadásánál a bécsi kormány Bismarck tanácsa után indult s hog

y a régi poroszelleoes politikát az uj Monarchia részéről mn/gyar, államférfiú. Andrássy Gyula, számolta fel^ mikor a nagy kancellárruT a nemet, olasz, magyar népeket ismét egyságbefoglalő hármasszövetséget életrehi vt ák. A külpolitikai tévedéseknél még sokkalta súlyosabb következményekKel járt az udvarnak a belső erőviszonyok és a néprajzi struktúra téves megit élésén alapuló nemzetiségi politikája. A divide et impera külpolitikai elvének belpolitikai alkalmazása végzetes következményekkel járt. A központi helyzetében cohaerens erőt Képviselő magyarság és a perifériákon élő nemzetiségek szembeállítása szü^ségképen katasztrófához vezetett. Az abszolutizmus idején a magyarságban, a kiegyezés után a nemzetiségekben váltotta ki az elnyomatás és üldöztetés érzését, ami csak fokozódott a liberális korszak népi érzékenységeket sértő hangos, de tartalomnélküli nacionalizmusának világában. A helyes ut mindenesetre a Kárpátmedence történeti sorsközösségben élő és egymásra utalt nemzetiségeinek bókéltetése, a régi magyar királyok nemzetiségi reálpolitikájának követése lett volna, mert a kárpátmedence földrajzi helyzetéből és néprajzi viszonyaiból ez a politika következik szükségszerűen. A magyarság kezdetben csak az életmódjának megfelelő sik és lankás tájakat szállta meg. később a hegyvidék szivébe vezető foly4~ völgyeket is benépesitett, de az erdővidéket és a pusztát elkerülte. Oda - az északnyugaton és a drávántuli részen már itt talált szlovákok és horvátszlovén népeleme ken kivül - századok folyamán különböző nemzetiségű telepesek jöttek. Az erdővidékre szivárgó román és rutén pásztorok, a pusztára keleti-török jövevények, besenyők, uzok, kunok telepedtek. A magyarság életformái s a kárpátmedence változatos tájrajza következtében az ország néprajzi arculata nem volt egységes s az ethnikai egység később sem alakulhatott ki. /Folyt, köv./