Napi Hírek, 1940. november/2

1940-11-16 [0478]

o~ Jj/Dr Kolozsvár, november 16./gazdasági akadémia megny.I. folyt/ Vitéz Biró Gyula igazgató beszédében kiemelte, hogy vitéz Teleki Mihály gróf olyan tanárokat küldött vissza az újból magyarrá lett kolozsvári gazdasági akadémiára, akik kevés kivétellel mind Erdély szülöttei. A visszatérés utan boldogság ól siró magyarokat, összetört romokat, gyomtól felvert ugart, kinzó szegénységet találtunk Erdélyben, de mindez csak még keményebbre acélozta az epitő munkába vetett hitünket. Az erdélyi magyarság csodálatos harca örökös iránymutatója lesz a megnyiló kolozsvári gazdasági akadémiának. Vitéz Teleki Mihály gróf föld mi veié sügyi miniszter tartott ezután nagyhatású ünnepi megnyitó beszédet. T - Örömmel, boldog hazatérő szivvel jöttem vissza Erdélybe, az ősymagyar földre, - mondotta. Csodálattal néztük erdélyi véreink kemény harcát a munkahelyek és a föld megtartásáért. Mindjárt a megszállást követő években a magyar földbirtokosokat fajtánk ellen törő kiméletlen "reformmal" szorították ki ősi birtokából. Jól tudom, nemcsak az erdélyi magyarság érezte a nehéz idők súlyát, hanem nemzetiségi különbség nélkül az egész erdélyi élet állandóan adózási és értékesítési nehézségek között vérzett. Az erdélyi gazdatársadalom, a kis- és a nagy gazdák egyaránt egységesen sorakoztak az 1844-ben alaritott Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület táborába, ahol kipróbált vezetők előre tekintő munkája őrködött sorsuk felett. - Erdély nehéz küzdelmeiben a magyarságra az jelentette a legnagyobb veszedelmet, hogy a szellemi vezetők Közül igen kevesen maradhattak vissza és az anyagi leromlás, a nyelv-vizsgák miatt az ifjúság nem juthatott felsőbb iskolákba. Első intézkedéseink között ezért határoztam el az ország egyik legrégibb mezőgazdasági főiskolájának, a kolozsvári gazdasági akadémiának és a többi mezőgazdászáéi szakoktatási intézménynek sürgős m gnyitását, A bevált téli gazdasági iskolák, tanfolyamok ás minta. gazdasagok szervezésível a kisgazdák részére is biztositom a korszerű ismeretek elsajátításának lehetőségét. - Az erdélyi mezőgazdasági termelés helyes átalakítására szükség van. Fel kell karolni az olajos és rostos növények, főleg a len és a kender nagyobb arányú termelését, kiterjeszteni a világmárkát jelentő lencse és lóhere, valamint egyéb pillangósnövények vetésterületét. A hegyi legelőkön magyar pirostarka szarvasmarha-tenyésztés és fejő juhászától*: virágozhatnak fel. Fokozott mértékben támogatni fosom a jó tenyészállatok beszerzését. - Most pedig hozzátok szólok, erdélyi magyar ifjúság! Akié a föld, azé az ország, ezért a magyar végeket nemcsak fegyverrel, hanem az ősi magyar föld hűséges, jó megművelésével is meg kell védenünk. A mezőgazdaság fejlődésének legfőbb alapja a mezőgazdasági főiskolák, amelyek a gazdálkodás szellemi központjai. Az eredményes aüködésre visszatekintő gazdasági akadémiák - a hasonló célt szolgáló egyetem mellett és azzal karöltve - müveit gazdákat, szakembereket nevelnek, kísérletező és kutató munkásságukkal a feermelés szinvonalat emelik. Ma már senki sem gazdálkodik kizárólag önmagának, minden gazda munkája és igyekezete egyben nemzeti kötelesség és boldog lehet az ifjúság, amely erejével és tudásával előmozdítja hazájának felvirágzását. /folyt.köv-./