Napi Hírek, 1940. november/1
1940-11-04 [0477]
f Tó/Zs/Zs Paris, november 4. /Német Távirati Iroda/ N A párisi lapok feltűnő beállításban részletes megjegyzése ket fűznek Bonnet volt külügyminiszter sajtónyilatkozatához. A Le Nouveau Tem ps azt irja, ho gy az egykori w ashingtoni francia nagykövet [kijelen téseit J inkább áz amerikai néphez intéztei mint a francia néphez. Az affieriKai elnökválasztás előestéjén a francia diplomácia ' egykori vezetője vonakodás nélkül megállapitja, hogy Európában nem jöhet létre a béke Franciaország és Németország megegyezése nélkül. Ez a megegyezés már a megvalósulás utján van és az Egyesült .llrmoknak tulajdonképpen szükségszerűen üdvözölni^, kellene a Führer és Pétain tábornagy közt létrejött megegyezést. Franciaország hamis barátai között vannak egyesek, akik a francia kormány vezetőinek igen gyakran rossz taná sokat adtak. Ezek között az amerikai kormánynak is vannak bizonyos hivatalos vagy félhivatalos megbízottai, akiket annakidején a francia háborús uszitók támogattak, úgyszintén Buff-Cooper és Hora Belisha vágású angol usztiók is. izeket amerikaiak is támogatták, mint például Morgenthau líagy Baruch. A Paris Soir szerint Bonnet sajtónyilatkozata rendkivül fontos és jelentős. Ha a volt külügyminiszter bizonyos kiméletességből nem is nevezi meg kifejezetten politikája meghiusitóit, egy lap nem kötelezhető ilyen tartózkodásra. A háborús vétkesek között mindenekelőtt a következőket kell megemlíteni: Leger, Kerillis, Pertinax, Bure, Elie Bois és sok más, mint például Renault nanyiparos, harckoqsigyáros, alti. május utolsó n; pjaiban ' "különleges megbízatással" az Egyesült Államokba szökött. De Bonnet körül magában a kormányban is voltak vezető személyiségek, akik az angol-zsidó klikkel egyetértésben aljas összeesküvést szőttek, >tgy többek között Daladier, Mandel és főképpen Reynaud, London embere, aki nem egyszer a külügyminiszter fejét követelte. Az angolok közül megemlítendő: Eden, Cooper, Hore Belisha, stb. A lap ezután beható vizsgálat alá veszi Bonnetnak Amerikáról mondott megjegyzéseit és rámutat arra, hogy az "i" betűre rá kell tenni a pontot is, amit Bonnet nem cselekedett meg. Az amerikai háborús uszitók a következők voltak: maga Roosevelt és Bullitt, a zsidó-szabadkőműves és angolzsidó társaság. Rotschild, Brauch és Morgenthau. Röviden tehát az egész amerikai zsidó vezető pénzügyi világ és végül Cordell Hull, Roosevelt elnök bizalmi férfia is. A lap befejezésül atal arra, hogy Európa gazdasági újjáépítését csak hátráltatja, ha kívülről nem hagyják nyugton az európai földrészt és ha megzavarjak a megindult fáradozásokat. . ki A Le Cri du Peuple hangsúlyozza Bonnetnak azt az utalását, hogy o sohasem hitt Amerikának az európai háborúba, való beavatkozásában. A lap szerint Bonnetnak utalnia kellett volna az angol és az amerikai vezető pénzvilág összejátszására is. Az Oeuvre hangsúlyozza, hogy a habom kiterjedése semmi esetre sem javíthatná meg Franci-ország helyzetét. , . , , , A Matin a többi között azt irja. Amerikának Anglia oldalán az európai habomba való beavatkozása a népeket romlásba kell, hogy döntse. A cikkíró saját tapasztalatából ismerve a dol:okat utal arra, hogy 1939 augusztus ol-én a béke ügye attól fügött hogy Franciaország és Anglia"elfogadja-e azonnal az olasz javaslatot. Bonnet ezen a n pon délután 2 órakor DaLdier magánlakására ment, hogy Daladiert rávegye Mussolini jegyzékének feltétlen elfogadására. Daladier kijelentette, hogy egyetért Bonnet-tel. Néhány órával később azonban a minisztertanácson mégis megváltoztatta véleményét, mert időközben Bullitt amerikai és Iukasiewicz lengyel nagykövet megdolgozta a francia minis? tereJnököt. A Petit Párisién - gy ír: A habom kitörésének előestéjen az ismert francia háborús uszítókon kívül angol és francia politikusok is mindentmegtettek, hogy belelovalják Franciaországot a háborúba. Ezeknek a politikusoknak az élén Duff-Cooper, Eden. Hore Belisha és Bullitt nagykövet állt, aki meg akarta győzni a francia közvéleményt, hogy Amerika a habom kitörésekor azonnal lesújt a szövetségesek oldalán. /MTI/
