Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-14 [0473]
o- Bá/L Kolozsvár, szeptember 14. kost amikor Erdély vi sszaitélt részének megszállása befejeződött, sz újságírónak, aki közvetlen közelségből sz c mlélte a nyolc nap emberfeletti teljesítményeit, legelső kötelessége, hogr elismerését, büszkeségét és hódolatát fejezze ki a magyar honvéd előtt, aki eddigi legendás hirét is túlszárnyalva oldotta meg a reáhárult nehéz feladatot. Úttalan utakon, hegynek fel, hegyről le, sárban, porban, de lebirha tatlan erővel ment a sereg s a honvéd, napi negyvenné gy^enötkilométeres ut után sem roskadt össze a fáradtságtól, hanem dalolva, igen dalolva, tört a lőre, nem azért,mert így szélt a parancs, hanem m^rt tudta, hogy magyar földön sínylődő" magyar testvérnek visz t p stvári segitség°t. Láttuk az egyik zászlóalj pihenőiét. A kim? r ülés tői elcsigázott emberek ott feküdtek a gyepes rét zöldjén levetett bakancsosai. Lábuk feltört, duzzadt, fájó sebek borítják, de parancsszóra ismét menetkészen állt minden emb^r s ha egy kissé sámtitva is, de maat, m a nt előre. A zászlóéljpprencsraok ezt mondta: Nem értem ezeket az embereket. Otthon a 1© szárnyaszolgálat idején bármelyik ^egalább tíznapos szolgála tm o ntességet Kapna, ha orvosi viziten megmutatná sebeit, most azonban egyetlenegy sem akadt, aki beteget, vagy gyengélkedőt jelentett volna. Valami belső tüz acélozza az erejüket ~s bár nagyon sok az, amit naponta megkívánunk tőlük, lelkesen teljesítik kötelességüte t a legnagyobb fáradalmak közepette is. Hősök egy'l|tesen és egyenkint vala; mennyien.Pedig ez a zászlóal jparancsno'- nem látta azt, amit nem so vkal D zután az újságíró észrevett. Amikor °z a csapat a legközelebbi falu el s ő háza ele ért és pihenőt kapo tt, egyetlen honvéd sem heveredett 1°, hogy elfáradt tagjait pihentesse, hen^m a fa : u leányaival a rezesbanda hangjainál olyen ropogós friss csárdásba kezde tt, "hogy csak agv döngött a föl^. Negyvenöt kiloréter? Odase neki. Tájé, feltört láb? Ki látja azt. _s állt a bál és szállt a por és szállt a kurjantás, mintha csak be akarták volna bizonyítani az erdélyi l«ánvok előtt, hogy mé is esek a magyar honvée a világ első katonája". A bánffyhunyadi vasúti állomásról is kell írni, hogy mi történt o + t a város felszabadításának második napján, akkor, amikor rendes körül, ények között még mindenki aludni szokott hajnali négy érakor. A hatalmas pályaudvar várótermeit zsúfolásig m Q gtöltat 4 ék ez uj határokon áttett leszerelt oláh katonák százai, részint magyar szár_ mazásuak, részint magyar nemzetiségünk, akikre már nem volt" szüksége a visszavonuló ármáöiánek. Leírhatatlan látvánv volt. Ténett, rongyos, hiányos öl J özetü katonák éhesen, piszkosan esett fejjel aludtak a~ + e r > mek padlóján .Ugy *ng-^ték el ők a t a hadseregből, hogy elvették utolsá ruhadarabjukat is s ezek most mezítláb, dideregve húzódnak meg a többi sz va nesetlen között. Penészes, savanyuszegu puliszkadarabot szorongatta'' a kezükben. Napo v éta ez az egyetlen elei , amih°z hozzá, jutottak. A hossza gyaloglás t'ánkrefárasztotta őket. Méjg r°ggel aégv órakor is őszinte se jnál---.zásse 1 szemlélte .. a bánffyhunyadi közönség ezeket 9 páriásorsra jut + atott . 1 J-z±+.. embereket. Azután a szelelő ntekintve a váróterem ajtaján öt magyar szerelvényt látott a síneken, öt befűtött hatalmas mozdonyt, készen a kolozsvári útra és a vonatok ajtajában katonák, magyar testvérek. Frissen, fiatalon, egy jól átpihent éjszaka nyugalmával az arcukon re -gelíznek, tisztálkodnak. Nagy nap előtt állunk. Kolozsvár következik.
