Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-14 [0473]

Mindig vágytam a Székelyföldet látni s most olyan körülmények között, jutottam ehhez az élményhez, hogy kitörölhetetlen emlékek maradnak meg bennem erről az áldott, gyönyörű országrészről. ' Szeptember 10-re volt kitűzve Marosvasárhely megszállása. Mi már előző napon megérkeztünk Szaszrégenbe, hogy korán reggel indulhassunk. 35 kilométernyire fekszik Szászrégentői a Székelyföld ióvárosa, Marosvásárhely és az odavezető útvonal mentén néhány szinmagyar székely falu húzódik mejj. Azt hittük, már minden könnyünket elsírtuk az erdélyi magyarokkal együtt a bevonulás során, most amikor az első székely faluba érünk olyan elemi erővel árad felénk ennek a népnek a szeretete, hogy nem tudnak gátat vetni feltörő könnyeinknek. Sok lelkes fogadtatás, ünneplés szemtanúi voltunk a megszállás^*" de ami Székelyföldön történt, az egyikhez sem hasonlítható, meg kell érezni, hogy ez a nép volt az, amelyet legerősebben sanyargatott a román uralom, mert tudta, hogy tehetetlen vele szemben. A falvak népe elözönlötte az utakat, mindenhol csak lépésben tudunk haladni a szószoros értelmében majdnem szóiéi szedik a kocsinkat; Büszke egyenestartásu férfiak, szépséges leányOK, asszonyok állítják meg lépten, nyomon kocánkat, csókolják kezünket, ruhánkat, simogatják arcunkat, elénk rakják mindenüket. Egyik pillanatban virágözön Önti el kocsinkat, a másikban egy kosár gyümölcsöt öntenek be a nyitott ablakon és szakadatlanul tart az éljenzés. Tolókocsiban ülő betegek nem tudtak szobában maradni ezen a napon, a,házak elé ülnek a tűző napon s kendőt lobogtatnak felénk, fiatal anyák az utcán táplálják kicsinyeiket, nehogy egy pil anatot is elmulasszanak ' Egyik faluban magastermetű férfi áll a faragott kapu előtt, mellette feleséf

e és lassú, kimert mozdulatokkal integet. Feltűnik, hogy mig a többiek özelszaladnak kocsinkhoz, jönnek mellettünk jódarabon, o egyhelyben all, egy lépst seífi tesz előre. Odaérünk, látjuk, hogy rokkant, a világháborúban mindkét szemét elvesztette. Felesége mondja neki, mi a látnivaló, rn^rt ő csak fűi év-.el érzékeli a történelmi pillanatot és világtalan szemeiből sürün hull a könnyek árja. p^t-ntUo Elérjük lassan a székely főváros első házait és kezdetét veszi az egésznapon át tartó ünneplés, amelyhez foghatót még nem láttunk. Meg sem kisérlem leirni a fogadtatás nangulatát, azt csak érezni, átélni lehetett, hogy soha el ne feledjük. A varos házain lobogóerdő, tengernyi ,nép az utcákon, itt van mindenki a környék székely falvaiból is zászlókkal festői népviseletben. Olyan sürün állnak az ut kétoldalán, hogy óránkint legfeljebb egykilométer "sebességgel" tudunk csak haladni. Behajolnak az ablakon, csÓKolnak bennünket, ahol érnek, a poros honvédeket ^szinte ölben viszik be a városba. A csapatok elővédje félig bent van a városban, elhelyezkedik és várja a zömnek délután.4 óxára jelzett érkezését, A város vezetői és a környékbeli arisztokraták, földbirtokosok a főtéren helyezkednek el a dísztribün körül. A hatalmas teret az ortodox román templom uralja, amit^szinházzá szeretnének átalakítani most románok távozása uten. Nem sokat panaszkodnak a székelyek, csak elmondják mit éltek át a román uralom alatt, A 45.000 lakása várost 150 végrehajtó sanyargatta, elvitték mindenüket. A bécsi döntés óta igyekeztek a románok megiélemlíteni a,lakosságot, minden éjjel ropogtak a puskalövések, a nőket, gyermekeket is véresre verték. Meg a múlt éjjel L4* is rálőttek a nemzetőrökre, akik a város rendjét tartották fenn. /Folyt, köv, /