Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-14 [0473]

ü m/Eo A vásárhelyi sétatéren... Hétfőn egész nap és éjszaka rohant autónk befelé a Székely-föld szivébe, dtt-ott megálltunk s kezet rázhattunk székely atyánkfiaival. Elbeszélgettünk erről-arról

t " hat ronda náció volt a" teccik tudrii, aztán szóba került az 1914-es világháború, amelynek végeztével a székelyek megállították a világ" kerekét, mert onnan 19Í9-től számítanak mindenvs egészséges nép most egy-kettőre megemészeti a 22 éves gombócot, amely megfeküdte a gyomrot. Beszélgetünk,- beszélgetünk; "Hogyan lesz megint olyan ió marhánk, - mind elvitték az oláhok." Válaszolgatunk egymásnak:" Nem kell megijedni, ott vannak a hires magyar állami mintatelepek, kerül onnan olyan Szimentdli Erdélybe, hogy áz oláh még el is szégyelneti magát azzal, amit elvitt, könnyen ugy eshet;. "No majd Maros vásárhelyt meglátják az urak"' - hangzik minden beszélgetés végén. Titokzatos utalás és az ember persze nem kérdi, de sejti, hogy valami nagy misztikum áll a dolog mögött. "" Most már tudjuk. A székely minden örömének és ' •-' ' bánatának egy főkiteljesitőjét Marosvásárhelyben látja. Nem az a fontos, mi történt nála kinn, például Sárombereken, az a fontos, hogy mi történt Vúsá* helyt, mert ott kollektive történt, annak jelentősége van, arra figyelj világ, onnan gyorsan terjed minden irányban,arra ismét felnyög a székely nep hegyen-völgyön egyaránt. Meg aztán igazi erdélyi tulajdonság, hogy a székely magát csak egy kicsit^vagy semmit sem sajnálja, de viszont nemcsak sajnálni tudja rokonait és sorstársait, hanem a maga fájdalmának mellőzésével a másikét tárgyalja, ^kommentálja, igy segiteni aicar rajta. Továbbá ugy van az,' hogy a székely igen magabizó."En elintézem az enyémet a>bíztos", dörmög a bajuszába - "de hogy a sogór micsinál.vele, azt m^r nem tudom" aggodalmaskodik a székely, így aztán nem sajnálja magát, hanem a sógort , o^rendben van, de a sógor irányában tenni kell valamit, A vidék Marosvásárhely magyarjait sajnálja, a vásárhelyiek a vidékét, a megsajnált sógor pedig teljes erővel visszasajnálja a sógort, Orási lelkierőt jelent ez a tulajdonsága, mert sajátmagát és amaga dolgát az erdélyi magyar rendben valónak tudja és érzi. Ezért lelkileg, idegileg, politikailag, Je főleg gazdaságilag oly hamar rendbe fog jönni,-hogy csodájára fog járni az egész világ, Tfiáris mindenki dolgozni akaré* A Vásárhelyiek - igaz - átmulattak a szerdara virradó éjszakát, ,de ezt az éjszakát a magyar hadsereggel együtt ünnepelték, azzal a hadsereggel, amelyet oly hő könnyekkel, igaz bensőséggel, a felszabadulás áhítatával fogadtak. Igen, az erdélyi nép dolgozni akar, sok rencbetenni való van itt. Az egyik vásárhelyi íparü^meséli:" Velem az történt, hogy 1920-ban az ólán iparhatóság egyszer csak a nyakamra ültette főnöknek azaz "vezérfelügyelőnek " a saját inasomat, aki szomszéd falusi oláb gyeTek volt," Tán-'csak nem lehet ez igaz - gondoltam,- de mikor másnap az:. - oláh gyerek peckesen megjelent a műhelyben a többi inasnak és segédnek parancsolgatni kezdett, elfutott a méreg, kaptam a nagy gyalut, a sarokba vágtam, a "főnök" urat kidobtam, azóta összekuporgatott vagyonkámból éltem, amelyet sikerült elrejteni Marosvásárhelynek pontosan 120 lőre rugó végrehajtói gardája ' elől, Spen itt tehát az ideje, hogy ismét megkezdjem az ipart " -fejezte be á vásárhelyi székely, /Folyt,kov, /