Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-13 [0473]

A térképen igen egyszerüne/es rövidnek látszik az az útszakasz, amelyet a honvédségnek "a visszaszerzett területek birtokbavételé* re aaponkent meg kellett tennie^ a valóságban azonban legalább 35-40 kilométer a napi feladat, túlnyomórészt nehéz hegyi terepen.Tía;,ró 1 -napra meg kell tenni ezt az utat teljes felszereléssel, kora hajnaloan indulva és késő este térve pihenőre. Nagy próbatétel ez a magyar honvédség számára és büszke öröm hogy nemcsak a katonai felszerelés, a gépek , a páncélkocsik, az autók, a tankok elsőrendű használhatósága bizonyosodik be, hanem a gyalogság rendkívüli teljesítőképessége is. Az alföldi síkságon felnőtt honvéd nagyszerűen bírja a hegyi menetelest is és ha közben egy-egy cifra mondás ki is csúszik a száján, amikor túljut a nehezén, kitör belőle a magyar faj száraz,csendes humora. "Olyan magas ez a hegy, hogy otthon el sem hiszik nekem" - mondotta egy szolnokmegyei"gyalogos a ftirálynágó tetején.Is amikor pihenőt kaptak s elfogyasztottak vacsorájukat, felgyúlt a tábortűz és megkezdődött a vidám tréfálkozás. %y hangszorós autó is ott táborozott a hegy csúcsán. A . grammáfonmüsor után helyszíni közvetítés következett és a legények egymásután jelenték, hogy üzeneteket küldenek haza. 3zentül hitték, nogy Kiskunfélegyházán meg fogja hallani az édesanyjuk vagy a babájuk, amit a Kirá'yhágó csúcsáról üzennek. Katonadalokat énekeltek, harmonikával, tárogatóval valóságos hangversenyt rendeztek, mialatt a tábortüzek lobogó lángja: messzire fénylőén hirdette : magyar katona jár ismét e csúcsokon. Érdekes külön fejezete az előrenyomulásnak a magyar honvédek érintkezése a román lakossággal. A lakossá;* a román falvakban is az utcákra gvülve nézi a hevonulókat. Az első katonát még meglehetős bizalmatlanság fogadja. Végig-végig nézik a napbarnított arcú honvedet, akinek megjelenése, ielszerelese, viselkedése nyomban megmutatja a különbséget a román katona és a magyar honvéd között. A Királyhágón történt az is, hogy egy román asszonytól, aki friss fejésö tejet hozott , egy pohár tejot kért az egyik" honvéd^ majd tíz fillért fizetett érte. A román asszony nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Férje .aki tudott magyarul, meg is mondotta ,hogy a román katonák soha sem szoktak fizetni, ha valamit elvittek. általában a hűvösség és a tartózkodás a román lakosság részéről az első napokban ,sőt sokszor mar az első órákban felenged és ők szidja] legjobban a regátbelieket. A magyar honvéd uri viselkedés^ nagyban elő fogja segíteni annak a harmóniának kialakulását, amelyre feltétlenül szükség van. Természetesen a magyar lakosság lelkesedése mindenütt a legmagDsabbfoku. Az extázisig fokozódott örömnek, a„szeretefiek megható megnyilvánulásait tapasztalják a bevonuló honvédek- üdvrivalgás és áhítatos suttogások ^örömtől piros arcok és könnyes szemek váltogatják egymást. Feledhete tlenűl szép volt a kalotaszegi községekbe va

!

ó bevonulás. Kalotaszeg középpontja: banfxyhunyad felvonultatta szépséges ősi népviseletet ,minden díszét, fényét, harmonikus d-fraságát, káprázatos -színpompáját. Keresve""is* alig leh^t találni országrészt, ahol annyi term szetes báj, kedvesség, jnagyaros közvetlenség, fimon igényesség volna az emberekben,mint ezen a'cso dáfatos színmagyar vidéken. - Huszonkét esztendeje várjuk magikat"- mondogatják s nem nyugszanak addig, ^mig valakit asztalukhoz nem ültethetnek. Akkor azután elhalmozzák minden jóval. Paradicsomos tyukleves, töltött káposzta, kürtös kalács kerül az asztalra és meg n/-m szűnik a kínálás: - Faljék még, drágám. /Folyt. kÖV. / ORSZÁGOS LEVÉLTÁR