Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-11 [0473]
A beszédek után az egyik diák csokrot adott át az altábornagynak. A kemény magyar parancsnok arca meglágyult és lehajolva átölelte a virággal kedveskedő magyar gyermeket. Közben egyre vészesebben gyülekeztek a fellegek és az üdvözlő beszédek elhangzása után eleredt aze ső. Mintha az ég is g róbára akarta volna tenni azt a kolozsvári magyarságot, amely 22 éven eresztül annyi próbát és szenvedést állt ki. Talán azért esett az eső ezen az örömünnepen, hogy a kolozsvári magyarság bebizonyíthassa: boldog örömét nem zavarhatja meg semmi. Az ég csatornái agyra erősebben zuditották a vizet, de nem vette észre senki. Az ünneplő ruhák megáztak, a viz tócsákben állott a főtéren és az utoák kövezetén, de a tizezres tömegből nem mozdult meg senki. A parancsnokló altábornagy hulló esőben szólt az ünneplő magyarsághoz és köszönte meg a fogadtatást. - Hálás szivvel es meghatottan mondok köszönetet azért a meleg szeretetért, amellyel Kolozsvár fogadott. Tudom, hogy ez a fogadtatás nem nekem és nem csapataimnak szólt, hanem kormányzó urunknak /Hatalmas éljenzés/ és e magyar Szent Koronának, amelynek egyik legszebb Ég ékköve ez az ősi város volt. Kitörték a Szent Koronából ezt az ékkövet, da most ismét ott sziporkázik. Büszke örömmel jöttünk ide és köszönetet hoztunk ezért, hogy Kolozsvár magyar maradt és egy percre sem rendült meg a hite. - Kolozsvár Szent Istgán birodalmának támasztó pillére volt. Ma Kolozsvár határőrző vár. Beszéde befejező része lassanként szinte beleveszett a tömeg ujjongó örömkiáltásaiba. A hangorkán egyre erősödött, éltette a tömeg a kormányzó urat, a honvédséget, majd ismét Hitler ás a Duce neve hangzott fel. R Tó/In Kolozsvár, szeptember 11. Az üdvözlő beszédek elhangzása után a parancsnokló altábornagy parancsot adott, hogy Kolozsvár városának tiszteletére diszmenetbenvvonuljon el a honvédség o Szent Mihály téren felállitott diszemelvény előtt. A parancs kiadása után a hatalmas tömeg nem törődve a zuhogó esővel helyéi maradt és ünnepelt. Egyszerre felhangzott a Szózat, a tömeg egy emberként vette át a szent imádság hangjait és büszke örömmel énekelte 22 esztendős elnyomatás után a hazaszeretet, a hűség hitvallását. A zászlódiszbe öltözött város várta a diadalmas honvédség felvonulását, Kolozsvár főterének remek palotáin zászlók lengedeztek. A Szent Mihály térről sugárszerűen szétágazó főutcák házsorai lobogódiszbe öltöztek. Az ablakokon és^az erkélyeken pompás szőnyegek voltak felteritve. Nemcsak az utcákon hullámzott a na + almás tömeg, hanem a környező utcák házainak ablakaiban is ember ember hátán szorongott. A szinpompás képet az eső sem zavarta meg. A magyar zászló mellett ott látjuk a német és az olasz lobogókat is. A tömeg türelmetlenül várt. éljenzi a hadsereget, majd újból elkezdi énekeini a Himnuszt. A nemzeti imádság szavai a szivek mélyéről árkádnak, mindenki érzi, hogy legszentebb érzelmeinek ad hangot, amikor ezt énekli: Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt! /Folyt.kov./
