Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-09 [0473]

Pe/T/a Nagyvárad felől kora hajnal őta menetel az Erdélyi havasok nyúlványai felé a magyar honvédség. Távolról közbeesőén márlátjuk a viszontlátásra olyan régen sóvárgó magyar hegyek vonulatát. Ezután egyre erőteljesebben törnek át a nap sugarai a .hajnal ködén és a magvar nonvéd tünaöklő arcával büszkén vonul a felkelő nap felé -Erdély felé - ahonnan vasárnap is olyan szépen felvirradt. A Királyhágó nyugati lankáin vegyes lakosság él. Nagy számmal vannak itt román telepesek. Amint elmegyünk a falusi házsorok mellett, csaknem pontosan meg lehet különböztetni hol él a magyar és hol a román ember. Diszkapu, magyar zászlódisz azért nem marad el sehol. Csak-talán az emberek magatartásán van valami alig észrevehtő különbség. Széttárt karokkal, emelt fővel, csaknem támolyogva az öröm érzésétől, boldog kiáltozások hevében magából-kikelve köszönti a jó magyar férfi és asszony a bevonuló katonaságot. A roma* nokban inkább a tisztelőt, gyakran a hódolat megnyilvánulását látjuk. Kalapjukat mélyen megemelik és főhajtással köszönnek. Nincs bennük semmi elzárkózás és éppen ugy kíinn van az utcán a román népesség mint a magyar. A román viselet színpompás tarka, szinte már az orientális izlés határát súrolja. Narancsszínű kötény és szinorgiákat ülő szines hímzés. Odalépünk a román parasztok egy csoportjához és megkérdezzük, vájjon hogyan vélekednek a magyarok bevonulásáról. "Jő románok vagyunk kérem - mondja az egyik csendesen - de magyarországi románok; még többet mondok amikor azt mondom, hogy mi bihari románok vagyunk. Nem-tudom kit gyűlöltünk jobban mint a regátit, ezt a cigány népességet. Elvitték legféltettebb jószágainkat és nem fizettek erte semmit. Itt aztán nem volt különbség a falu magyarjai és románjai között. Tudjuk, hogy rosszabb helyzetbe már nem kerülhetünk, de hisszük, hogy minden jobbra fordul." Öregasszony kisgyermekkel a karján áll az ut mdlett s keze fejével törölgeti könnyeit. Törve beszéli a magyar nyelvet, de mégis megértjük:"Ej de szép legények ezek a magyarok! Magasabbak, derekabbak mint az itt járt románok. Nagyon féltünk,, mert azt mondtak a kivonuló román csapatok, hogy a magyarok kegyetlenül el fognak bánni velünk, most pedig itt állok és sirok. Csupa jóság, vidámság, barátságos szó körülöttünk.-Simogatják az én kis porongyaimat és ugy jönnek közénk mint a testvérek." Es minél inkább folytatjuk utunkat, annál inkább látjuk, hogy a magyar nemzet kebelébe-visszatérő erdélyi románság arcára/kiül a megnyugvás és a bizakodás. /egyre jobban/ Velünk szembe egyre sűrűbben jönnek a már visszatért országrészekbe a román hadsereg kötelékéből megvált hazafelé vonuló katonák csoportjai. Elgyötörten, összetörve, valamennyien mezítláb s nagyon rokan felső ruha nélkül érkeznek. Az egyenruha és a polgári öltözékek fantasztikus keverékével haladnak fáradtan, több napi gyaloglás után. Rengeteg panasz tör ki belűlük ha megszólítjuk Őket és sorsuk felől érdeklődünk. "Nem kaptunk zsoldot hónapok óta. Étlen.szomjan masíroztunk visszafelé. Nem volt hely, ahol a fejünket lehajthattuk volna. Csak a vágy

: hogy viszontlássuk otthonunkat, az tartja bennünk a lelket, de nem bánjuk a szenvedést, mert nemsokára otthon leszünk és minden jobb lesz,egészen biztosan." ' Elhagyjuk az utolsó falut 1G . A Királyhágótól nyugatra lassan kibontakozik előttünk ennek a hegycsoportnak álomszerűén gyönyörű panorámája. • • /Folyt.kov./