Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-08 [0473]

o-B/Ho lí agyvárad, szeptember 8» -i*f o 4$/)* A magyar honvéd Nagyváradon Nagyvárad uj történelmének legragyogóbb napja a Kormányzó Ur öfőméltóságának oevonulasa^ nemcsak a Kőrösparíi szép városnak, hanem az egész magyarságnak,olyan ünnepe volt, amelyen, ha csak lélekben is, mindenki résztvett. AZ önfeledt, túláradó boldogság fékezhetet"e n lelkes kitörésének mindenki tanuja volt. Gondoskodott erróí a rádió és az ütőér lüktetésével szétáradó hírszolgálat. A nagy nap után csak nehezen csendesült el a város. Aki azt hitte, hogy a nagy ünneplés után minden visszatér a rendes köznapi kerékvágásába, nem is'meri jel a nagyváradi magyarokat, akik még a szombati csöndesebb napon is Vegeláthatatlan sor falak erdejével lepik el az utcákat és tereket. Megbabonázva, a boldog" felismerés nem mulo mámorával nézik, bámulják s változatlan izzó szeretettel ünneplik a honvédség hatalmas rendezett osztagainak menetelését a városon keresztül. A magyar"honvlédsé^ minden lépésének dobbanásával nemcsak a .isszaszerzett országrésze íelé, a Székelyföld legelrejtettebb vidékei hez közeledik, hanem ellenállhatatlan varázserővel n

u

ditotta meg a sóv^rg° magyar sziveket, A pompásan felszerelt,példás fegyelemben vonuló osz tagok, minden rendezettségük és önuralmuk ellenére a nagy örömben szinte összefoTottak az ünneplő tömeggel. A nagyváradi nép kitörő bájos közvetlensége melengetőén vette körül őket. Sugárzó arccal szorítottak meg ezek a jóképű remek fiuk a feléjük nyúló, integető kezet, hogy a kö vetkező lépesnél egy feléjük repülő virágot kapjanak e*l ügyesen es az utca fordulónál bo 1 dogah,integetve, vidáman • - fogadják a •'íarsogó üdvözléseket. Felcsattanó pompás katonadalok ritmusára dönoeti végig kemény lépését a honvéd Varad oreg kövezetén. Gyalogosok, huszárok, tüzérek, utászok alakulatai vonulnak el a feketéié sorfalak között. Minderíegves katonát végig lehet mustrálni tetei talpig. Bakancstól a sapkarózsáig, példásan felszerelt hadsereg ez. Különösen feltűnik, hogy milven nagyterű állapotban vannak a lovak;, ápoltak, frissek, jólt'aplálták. %gunk hallottuk, hogy a Kormányz- Ur Őfőméltósága is elismeréssel beszélt a f

önyörü állatok külleméről, A nagyváradiak valahogy nem is akarják gy gyorsan múljon el ez az örömmámor. Ott állnak '

b

rákon keresztül a főbb utvonalakon, szakadatlanul ismételgetik az álmélkodó mondást: "Hát mégis megtörtént, mégis megérhettük ezt a boldog napot?

1 ^rülveszik, dédelgetik, simogatják az utcánjarő katonát, boldog öregek köszöngetnek, fiatal civil legényeS/szalutálgatnak, a gyer.ekek pedig csoportosan szaladgálnak fullajtárok módjára kiáltozva: SÍjen Horthy ^iklós! Éljen Magyarország, Szavak, amelyek a hétköznapok egyhangusagában~~é

r

s"eseményielenségébén gyakran szinte közhelyekként hangzottak, ma varázsként izzanak a lelkesedésnek _a ebben a tüzében és értelmük kristálytisztán csillog. Valóban Nagyváradon a magyar testvériség• az izzó hazaszeretet legszebb ünnepét

<

ülik, °sak noha, amikor lehiggad es megpihen egy kicsit a varadi ember örömtől háborgó szive, akkor változik panaszossá a szava, mert pa- • nasz az van, rengeteg panasz a román uralom ellen, Gsakügyatéok és nagymunkára van szükség,"hogy eltűnjenek ar lelkiismeretlen "rrrtós ós rombolás nyomai, ^sak egy-koo helyre kell elmenni és megdöbbenve látja az ember, hogy mit hagytak a románok maguk után. Az átvonuló honvédcsapatoknak sincs gyöngyéletük az itteni laktanyákban, hiszen'ezek a békebeli magyar uralomból Váradon maradt hatalmas gyönyörű-épületek ma lakhatatlanok /Folyt. köv. / ORSZÁGOS LEVÉLTÁR k szekció